A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)
IL A művészi előrehaladás feltétlenül ebben a termelési kategóriában is egy valóságos társadalmi igény jelenlétében jöhet létre, ami a kölcsönös összefüggés törvényszerűsége következtében a mennyiségre pozitívan is hat. A már említett kiállítási sorozathoz tartozott az Iparegyesület évenként megrendezett karácsonyi tárlata is. Ezek közül az 1881-es kiállítás és bazár anyagában díszes edénycsoportot képeztek, díszítményükkel kiemelkedtek a különböző városlődi edények. 14 (7., 8., 9., 10. sz. képek) Az ilyen jellegű, de propagandát is szolgáló rendezvényeken túlmenően a gyár szöveges hirdetései is megjelennek. Szükségessé vált ez a kereskedelmi versenyben, a hazai áruk érdekében. Az edény- és üvegkereskedelmi hirdetések éppen az általuk kínált külföldi porcelánokra és fayencekre hívták fel a figyelmet. A városlődi Mayerféle edények hirdetése a hazai művészi kerámia vásárlása irányában a közönség érdeklődésének felkeltését célozza. Az ipar fejlesztésének előtérbe kerülésekor a kiegyezés utáni évtizedekben társadalmilag is érzékelhetővé vált a sokszorosan törvénybe foglalt függőségi viszony Ausztriával, ami többszörös áttétellel bár, éreztette hatását a műipar és az iparűvészet valamennyi területén. Az Iparegyesület tevékenységében két főirányzatot figyelhetünk meg. Egyik a hazai ipar fokozott támogatása és fejlesztése érdekében kifejtett propaganda a külföldi árukkal szemben. A másik ezzel részben összefüggő, a hazai művészi ipar arculatának problémája. Természetesen az iparművészettől a hazai és nem a külföldi művészet átültetését (formát-díszítést-stílust) igényelték, hanem a magyart, illetve egy a kor felfogására jellemző Változatát, a magyarost. Az 1880-as évektől kezdődően egyre 10. Kulacs, jegy. MAYER BÉLA, VÁROSLŐD M=25,5 cm. VBM ltsz: 57.324.1. 10. Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: MAYER BÉLA VÁROSLŐD H. =25,5 cm. VBM, Invnr. : 57.324.1. 10. Gourde, marquée: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD H=25,5 cm, VBM, No 57.324.1. 10. Фляга, марка: MAYER BÉLA, VÁROSLŐD M=25,5 см. ВБМ инв. H.: 57. 324.1. 11. Dísztányér, jegy: MAYER, VÁROSLŐD (ovális keretben) 0 = 19 cm. VBM ltsz: 67.2.8. 11. Prunkteller, Signum: MAYER, VÁROSLŐD (ovaler Rahmen) 0 = 19 cm. VBM, Invnr. : 67.2.8. 11. Assiette ornamentale, marquée : MAYER, VÁROSLŐD (en cadre ovale), 0 = 19 cm, VBM, No. 67.2.8. 11. Декоративная тарелка, марка: MAYER, VÁROSLŐD (в овальной рамке) 0 = 19 см. ВБМ инв. н.: 67.2.8. többen foglalkoznak a Magyar Ipar hasábjain ezzel a kérdéssel és főleg a XVII— XVIII. század főúri viseletének és eszköztárának, ipar mű vészeiének ornamentális anyagát állítják a tervezők és műiparosok elé példaképül. Ez a felismerés következménye annak az állapotnak, amely — az európai fejlődéstől eltérően későn — a feudális főúri környezet motívum-kincsének feltámasztásában vélte a magyar díszítőművészet és iparművészet újjászületését. A más országokban is felvetődő nemzeti jelleget a műipari termékeken, a népművészeti motívumok alkalmazását évtizedekkel előbb az oroszok, majd a németek valósították meg. 15 Míg ezekben az országokban valóban a népművészetből merítették a motívumokat, addig nálunk a régebbi, elsősorban barokk kori főúri textilek mustrájához való visszatérést szorgalmazták. Majd később csak a milleneumi évtizedekben fordulnak a paraszti művészet tanulmányozása irányába, és indul meg egy folyamat, annak az iparművészet valamennyi területén való alkalmazása érdekében. Mayer György időszakában azonban ez még alig érezteti hatását a városlődi kőedényeken. A művészet fellendülésének jeleit tapasztalhatjuk az 1880-as évtized közepén, ami a gyár felszerelésében is fejlődést mutat az előbbi évtizedekhez mérten. Már az is figyelmet érdemlő, hogy ebben az időben a soproni kamarai jelentés röviden összefoglalja a városlődi gyár korábbi történetét. Elöljáróban közli, hogy Mayer György kályha- és kőedénygyára a „Lang és Mayer" cég nevet vette fel. A társas viszony mindössze néhány évig állott fenn, inkább az edények értékesítésének jobb lehetőségeit célozta és némi tőkével segítette az egyre elszegényedő Mayer Györgyöt. A század utolsó éveiben ismét visszakerül agyár a Mayer-család kezébe a társasviszony megszűntével. Ebben az időszakban már 12 korongon dolgoznak és működik a két köralakú fafűtéses kemence, amely közül az egyik még a reformkorban épült. Ezek azok az esztendők, amikor az agyagmegmunkálásra már vízierőre berendezett gépeket is használnak. A különböző agyagelőkészítő és feldolgozó részlegekben 50—60 munkást foglalkoztatnak, és rajtuk kívül még 12—13 festőt az edények díszítésére. A megnöve281
