A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

Az évtized végén a városlődi gyár fejlődésében gyorsulás és némi virágzás tapasztalható. A lassú ütemű iparosodás a falusi és vidéki életben bekövetkezett változások pozitívan jelentkeztek a termelésben is. Az évekig tartó pangás megszűnését fedezhetjük fel abban, hogy az évi termelés 1878-ban már 30 ezer forintra tehető, de ugyanakkor a foglalkoztatottak száma nem haladja meg a hatvanas évekét.

10 A készített edények értékének ilyen csekély emelkedése is jelentős, mert ezzel a városlődi kőedények elterjedésére is nagyobb lehetőség nyílt. Ekkor már a termékek jelentékeny hányadát elsősorban Budapesten, Sopronban és Győrött értékesítik lerakataikon keresztül, míg a többit Veszprém és Fejér megyékben. Nem meglepőek az adatok a Mayer-féle gyárból az 1879-es évi soproni kamarai jelentésben. Bár ez a jelentés az évi termelést az előzőnél óvatosabban 25—30 ezer forint összegben említi, a dolgozók számát a tulajdonos közlése alapján a következőkben ismerteti: „In der Fabrik des G. Mayer in Városlőd werden 16 Dreher und Mahler, 10 Brenner und andere Hilfsarbeiter, 4 Holzhauer und 10 weibliche Personen, Zusammen 40 Arbeiter beschäftiget."

11 Az adatok ilyen tekintetben nemcsak hitelt érdemlőek, hanem a kapitalizmus térhódításának állapotát is mutatják elsősorban a viszonylag nagyszámú olcsóbérű női munkaerő foglalkoztatásával. Bizonyos, hogy a fiatal lányok és asszonyok munkaereje alacsonyabb bérrel került megváltásra, mint a szakképzett, vagy akár a napszámos férfiaké. A sommázottan közölt havi keresetek 8, 6, 4 és 2,50 forintban való megjelölését, ha azonosnak tekintjük a valóban kifizetett bérekkel, akkor is a napszámosnők alig egyharmadát kaphatják a férfiak keresetének. A gyárban dolgozók adatainak megállapításához ebből az időből egyedüli forrásnak továbbra is a felekezeti anyakönyveket tekinthetjük, mint azt már más alkalommal is megjegyeztük. Adatainkat ebben a vonatkozásban csak megközelítőleg tekinthetjük számszerűségében teljesnek, mert azokról, akik rövidebb ideig dolgoztak a gyárban, még ilyen adat sem maradt fenn. Azonban a fentiek bizonyításához hivatkozunk hiteles anyakönyvi bejegyzésre, mely szerint pl. Kungl Rozália és Steinmacher Rozália

12 gyári napszámos lány megjelöléssel szerepelnek. Későbbi években nevük ismételten előfordul, mint a gyárban dolgozó munkások feleségéé. Valószínű, hogy az anyakönyvekben napszámosnő foglalkozás megjelölésű személyek is a gyárban dolgoztak, de csak azokat vettük tekintetbe, akiknél kifejezetten a kőedény gyárra való utalás is szerepelt. A fejlődést mutató számok valóban egy virágzás kezdetét jelentik, amely a városlődi kőedénygyártás tekintetében az egész községre is kihatott. Az úgyszólván teljes egészében német ajkú lakosság művelődési történetéhez tartozó adalék, hogy a helyi tanító Stangl Sándor kezdeményezésére és Mayer György kőedénygyáros támogatása és elnöksége mellett létrehozott dalárda — ünnepélyes alkalmakkor — magyar szövegű énekeket ad elő.

13 Az egyre terebélyesedő Mayer család tagjai az ilyen jellegű támogatásokon kívül részt vesznek a község különböző társadalmi rendezvényein. A patriarchális módszerekkel vezetett manufaktúrában a tulajdonos és munkásai életkörülményei, ha eltérőek is voltak az anyagiak megszerzésében és lehetőségeiben, magában a mindennapi élet eseményeiben a bakonyi kis községben, amelynek létszáma alig érte el a kétezret, sok tekintetben azonosak voltak. 6 Ajándék váza, jegy: Georg Mayer Városlőd 4/11. 1879 (kék mázalatti kézírással) M=41,5 cm. VBMltsz: 53.9.12. 6. Geschenkvase, Signum: Georg Mayer Városlőd 4/11.1879 (blaue Handschrift unter der Glasur) H. =41,5 cm. VBM, Invnr. : 53.9.12. 6. Vase décoratif, marqué: GEORG MAVER VÁROSLŐD, 4/11. 1879 (écriture sous vernis bleu) H. =41,5 cm, VBM, No 53.9.12. 6. Ваза, марка: Georg Mayer, Városlőd 4/11. 1879 (ручная подпись под синую глазурь) М=41,5 см. ВБМ инв. н:. 52.9.12. A társadalmi viszonyokat és a gyár helyzetét tükrözik a fenti állapotok. Szükséges azonban mélyebbre tekinteni ebben a kérdésben és éppen a qualifikált gyári munkások „megbecsültebb" helyzetét is vizsgálni. A havi fizetések csak akkor adnak világos képet számunkra, ha azokat összegszerűen az évi termeléshez viszonyítjuk. Az évi termelési átlagot, ha 24 000 forintban állapítják meg, akkor a kifizetett munkabéreket maximálisan 2 400 forintra tehetjük, így a manufakturális jellegű termelésben is a kapitalizmusra jellemző igen magasfokú kizsákmányolást fedezhetjük fel. Az 1880-as esztendők elején még nem tapasztalhatunk sem a felhasznált anyag minőségében, sem az edények formai felfogása díszítésében az előzőkhöz mérten figyelmet érdemlő változást. Annyiban történik csak előrelépés, hogy az edénykészletek mellett mosdószereket (mosdótál, kancsó, szappantartó), korsókat, fazekakat, köcsögöket, bögréket és kályhacsempéket is készítenek. (21., 23., 24. sz. képek.) Az ilyenek 279