A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Bartócz József: A veszprémi csutorások
JEGYZETEK Alkalmazott rövidítések: VBM — Veszprémi Bakonyi Múzeum — CNp csutorás céh nagy protokulum (VBM) — CKp csutorás céh kis protokulum (VBM) — CEi csutorás céh egyéb iratok 6184 ikt. szám (VBM) 1 Az 1739. január l-l adat a következő mestereket sorolja fel: Dömötör Péter, Egretzky Ádám, Győri István, Győri Sámuel, Hajagos Pál, Horváth József, Horváth Márton, Kerkápoli Mihály, Király János, Köntzöl Pál, Miskey Ádám, Szentgyörgyi János, Török Mihály, Tulika (Trekai?) Mihály, Varga János, Vásonyi Imre, Véghelyi János. Az utolsó bejegyzés 1896. szeptember 12-én: „Járt az tábla 1 forinttal, Török István pőrén jött az Czéh házhoz." 2 Ilyen bejegyzések: „Midőn az öreg Bogáts János meghótt és eztet a Böts. Céh temette el és akkor volt ebben az Új Kápolnában legelsőben mise akit építtetett az Hajzlér doktor akit chével temetők el aki is élt 84 Esztendőt. Ugyan azon esztendőben aratás ideiben be jött a kolera oly formában, hogy egy-egy harangszó alatt eltemettek 35 is és ez tartott legalább 2 hónapig (1831. nov. 9.)". „Májusban 12-én hó esett és a hideg mindent elveti. Szöllőt és az őszi rozsot. És ebben az esztendőben az kutakból is az vizek kifogytak, hogy ha reggel korán nem mentek hát igen kevés vizet kaphattak (1836. május 12.)". „Tislér János egy zsidó lányt meggyógyítana a melyért felvett 12 forintot, melyet az Feő Biró Úr által vissza kellett neki fizetni (1837. juni. 25)". 3 1722. január 24-én Csutorás Dömötör Pál szegődteti Könzöl Pált három évre. Áz inasnak ad 3 pár fehér ruhát, elegendő bocskort, fölszabaduláskor egy vég abát és egy fekete süveget. Felszabaduláskor az inas fizet 4 forintot. Az inasért az anya és két mester (Selmeczi Csizmadia András és Szűcs István 32 forintig vállal kezességet. 4 Bartócz József: A veszprémi csutorások. Veszprémi Hírlap 1938. okt. 23. és köv. számai. 6 Nagy László : Adatok a magyar csutora és csutoramesterség eredetéhez. A Veszprém vármegyei füzetek 3. száma. (Veszprém, 1940) 14. 8 Uo. 26. 7 Hadtörténeti Múzeum 6202. sz. 8 A Győri Hadi Comissiónál járnak a veszprémi céh emberei a „Fölséges Király Asszony népe számára szükséges csutorák ügyében". CEi. 9 Nagy László : I. m. 26. "Barbarits Lajos: Nagykanizsa monográfiája Bp., 1929. könyvének 300oldalán csak annyit ír, hogy „volt azután csutorás mester..." A Thury György Múzeum (Nagykanizsa) nem tud az egykori céh iratanyagáról és tárgyi emlékeiről (Múzeum 1970. február 5-i 36/1970. sz. levele) pedig nem a mesterség, hanem a nagykanizsai céh létezését a VB M céhiratanyaga (CEi) kétségtelenné teszi. Két nagykanizsai vonatkozású irat is található, amit az alábbiakban ismertetünk : a) 1745. május 3-án Canisán kelt levél (aláírás nélkül) a veszprémi csutorás céh-hez: „Ajánljuk szolgálatunkat, emlékeztetjük Kegyelmeteket kezeiknél lévő legény articulusok visszaküldésére". Egyben kérik, hogy 3—4 legényt küldjenek hozzájuk „akiknek fizetése minden darabtul 2 kr" azonkívül megfizetik az útiköltséget is. b) 1831. aug. 23. A Kanizsai csutorás céh latin nyelvű írása a veszprémiekhez, amelyben Sdenzár Istvánnak — aki egy himpellérnél tanulván inaskodása megsemmisíttetett — a veszprémi céhbe való felvételét ajánlja. 11 Csokonai Vitéz Mihály (1733—1805); Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. 12 „Beiratkozott a Csutorás Társulatba 1889. január 1-én, fizet 15 forintot és 2,50 forintot a lámpa árába". Elnök: Hevenyesi György. Szegődött az apjánál Illikman Ferencnél 3 évre, 1868. december 27-én, felszabadult 1871. december 17-én. 13 Ebner Sándor: A veszprémi csutorás mesterség. Népr. Ért. XXIV. (1932) 81—84. T4 Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára II. к (1864) 1162. hasáb „Gyanta, vagy gyanta (oroszul jantár) szilárd, égékeny test, mely borszeszben s különféle kövér olajakban felolvasztható, de vízben nem. Részint többféle növényekből, pl. fenyőkből magától fakadoz, részint ugyanazokból mesterség által vonatik ki". 16 Keltezés nélküli jegyzék (a mesterek nevéből feltételezhetően 1860—65ből származó) különféle szerszámok vételéről. CEi. 16 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon I—II. (Budapest, 1913). 17 Eperjessy Géza : Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon (1686—1848) (Budapest, 1967) 207. 18 Lásd: 3. jegyzet alatt. 19 „Az articulusok kiadatását a magyar kancellária a minap denegálta (megtagadta)" írja Rimanóczi Antal. Majd közli, nem tud egyebet csinálni, várja a diéta végét, talán azután lehet valamit tenni. CEi. 20 „Anno 1733. 17-dik May. A nemes csutorás céh edgyütt lévén végeztük s Statútumba vettük, hogy valaki a csutorás mesterek közül kotzkás vagy czifrább csutorát tsinálván vásárba árulni megtapasztaltatott mi minden engedelem nélkül 4 forint azaz négy forint a büntetése CKp 29. oldal. 21 Feljegyzi Markalt János nótárius 1835-ben, hogy az 1733. esztendőben csináltatott a céhnek a táblája a hordás és viselés által „megmotskosodott így hát a céh mester kipingáltatta". CNp 2. oldal. 22 Ila-Kovacsics: Veszprém megye helytörténeti lexikona. (Budapest, 1964). 23 Korompai György: Veszprém. (Budapest, 1957) 46—50. 21 Ila-Kovacsics: i. m. 25 H. Pálfy Ilona: Veszprém város adózó lakossága 1828. évben. Magyar Statisztikai Szemle (1936) 5. szám 390—391. 26 1832. okt. 27-i határozat: „közönséges megegyezés szerint ezen végzés állapíttatott meg, hogy ezen való Esztendő December 27-től fogva Biró Ferenc fogja a Céh tábláját Jeruzsálem Hegyre által hordani..." CNp 102. „Biró Ferenc a céh házánál azt mondta a céhmesternek: „Temetőhegynekistene. .." CNp 123., 1846. június 12. 27 CEi 61.84.1. sz. (az idézett válasz a latin nyelvű eredeti fordítása). 28 Lásd: 10. sz. jegyzet. 29 Bejegyzés a jegyzőkönyvbe 1875. dec. 28. „Cseh Ferenc megválasztott céhmesternek vagyis társulat elnökének." Ugyanakkor szolgálómestert is választottak ifjú Sáfár Ferencet. A „céh rendszabályainak" elkészítéséért (ipartársulati szabályokról van szó) ügyvédi honoráriumot a 25 mester adta össze, de az 1868. évi kántorlajstromban megint 35 mester szerepel. CNp 310. oldal. 30 Az „Egyezség" kimondja még, hogy a vagyon 1 'közös és a minisztérium által megerősített alapszabályok szerint működnek, A közös társulatba belépett tobakok: Branicza Ignác, Erdősi József, Halasi József, Hollósi Károly, Horváth Ferenc, Huber József, Rumplert Ádám, Szabó Pál, CNp 349—361. oldalak. Az 1880. febr. 2-i gyűlésen tíz választmányi tagot és három póttagot választanak, közöttük három a tobak. CNp 345. 31 Rhé Gyula: A veszprémi csutorások levelesládájából. A Veszprémi Hírlap, 1929. 32 Lásd bővebben e tanulmány III. fejezet 4. pontját. 33 VBM C-43. leltári szám. 31 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (1966) 119. VBM leltári szám : C. 140 36 Besenyő István 1808-ban hívta össze a céhet „két tudatlan ifjú" felvétele miatt. CEi 82. 38 Ceczei István 1807-ben „adta magát a Céhbe" fizetett táblajárásáért CNp 37. 1835-ben a korábban csináltatott tábla a hordás és viselés által megmocskosodott, így hát a céhmester kipingáltatta. CNp 16. 37 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1964. 358—359. 38 Ketskés Gábor 1847. ápr. 15-én „a ché Tábláját bizonyos özvegy Szalainénál letette és othagyta" CNp 214. 1815-ben „a többi céh mintájára" szolgáló mestert választanak. CKp 40. 39 1836: „midőn a gyántáros levelet küldött, pőrén jött..." CNp 111. 40 Számadások között 1828-ban: kiadások sajt, savanyúvíz, bor, gyufa, csörge. CNp 102. 41 1862. évi bejegyzés a számadások között: „kiadtunk kis társaságnak" CNp 83. 42 1811-ben például három jelölt közül választottak céhmestert. CKp 79. 43 „3 esztendő alatt, mégha atyja, veszprémi lakos is, és csutorás mester, tartozik külön-külön mesternél dolgozni". 1808-as bejegyzés. 44 1836. ok . 2. : „Soros legényt elküldte és a 100 csutorát nem hagyta kicsinálni". CNp 101. 45 Kecskés Mihály beáll, szárazpénzt fizet 87 forintot 1808-ban CNp 138. 48 Eperjessy Géza: i. m. 15. 47 1798-ban kelt német nyelvű levél magyar fordítása CEi 9/57. 48 „Azon három emberek, akik a csutora csináló céhtől ittvoltak 12 000 csutorára 13 krajcárjával számolva megegyeztek, hogy havonta 2000 dbot kell szállítani". 1798. okt. 17. CEi 9/59. 49 1805.július 7-én írja a Comissio, amit október hó.végéig leszállítanak 18 krajcárért fizetik. „Remélik ezen 2 kr különbözeten a céh tovább nem vitatkozik, hanem inkább még az jövőbeni haszonra ügyelnek és mielőbb egy transzport csutorát szállítanak... " Cei. 60 Az Óbudai Hadi Comissio levele: „A tisztességes Veszprémi Csutorakészítő Céhnek. A császári és királyi és udvari haditanácsa fa csutora árát ez idénre 30 krajcárban határozta meg, mely árakért a miskolci esztergályos céh m/30 darab fa kulacs szállítását óhajtotta máris magának. Kivan hát a tisztes céh ehhez alkalmazkodni, s ezzel a máskorihoz képest amúgy is magasabb fizetséggel megelégszik, ugy nem zárkózunk el egy szükséges új szerződést beindítandó, az engedély beszerzése elől. Amit igy a 9-én kelt erre vonatkozó levélre olyan értelemben fognak megválaszolni, hogy a csutora ezen immár meghatározott ára miatt erre mihamarabb nyilatkozzanak. Óbuda 1808. április 19." 61 CEi 9/33—34. sz. " CEi 9/87. sz. "a CEi 9/104. sz. 63 CEi 9/26. sz. 64 CEi 9/51. sz. 65 Lásd : 50. jegyzet. 68 Az 1814. január 31-én kelt a Királyi Haditanácshoz írt fellebbezés főbb indokai: CEi 9/76,77. ,,a) Mivel ifjú legényeink a város által e mostani katona állításban már több időtől fogva hajszoltatnak, kik is azon életüket kerülni kívánván, egy, két sokszor három hétig sem dolgoznak, hanem lappangva bujkálnak. b) Ilyen esetekben vágynak még a fiatal csutorás mesterember társai is, kik hasonlóképpen éjjel-nappal rettegnek a megfogástul, ezek is hasonlóképpen egy és két hétig is lappanganak, semmitsem dolgozván. c) Mi pedig, kik már törődött és élelmedéit esztendőben lévők vagyunk. Lehetetlen hogy tulajdon magunk erőkkel végrehajthassuk a contractust, annyival is inkább, mivel mi máshonnan soha legényt nem várhatunk, hanem magunk tanítványaival élünk." CEi 9/76,77. 67 1814. febr. 28. CEi 9/78. 68 Török János inasáról van szó. 1807. ápr. 11-i bejegyzés a céhjegyzőkönyvbe CNp 11. A poltura 1740—1790 között forgalomban volt fizetési eszköz. Unger Emil Magyar éremhatározó (Budapest, 1959). 89 Pálfy Károly 1846-ban szabadult, de mivel a mester 34 forintért ruhát vett neki, megegyeznek, hogy még egy évig nála marad. CNp 237. 80 „Mind hogy az inasi sor Horváth Sándor mestertársunkon van" hozzá rendelik Hevenyesi Györgyöt CNp 133. 81 Inast nem szabad addig szegődtetni, „mig a Nagságos Vármegye kirurgusának meg nem mutatták, hogy az himló eltávoztatását bele oltassék". CKp 183. 82 CNp 106—107. 83 CNp 219. 64 „Midőn a céh közönséges gyűlést tartván végeztetett az inasok felől... többé semmiféle fizetése nem lészen... sem lábbelije mind ezelőtt..." 1835. jan. 18-i bejegyzés CKp 112—113. 261
