A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Bartócz József: A veszprémi csutorások

A veszprémi E tanulmányt alapjaiban a Veszprémi Bakonyi Múzeumban található céh-irattár felhasználásával készítettem. A múzeumi céhanyag két bekötött jegyzőkönyvből és mintegy százhúsz darab egyéb iratból áll. A nagyobbik jegyzőkönyv (CNp) misekönyv alakú, 561 oldalt tartalmaz. Ezt az iratot anyakönyvnek is nevezhetnénk, mert egy-két lapot hagytak egy-egy mesternek, s ott a belépéstől a halálig, vagy az elvándorlásig, illetőleg a céh megszűnéséig minden lényeges dolgot feljegyeztek. A bejegyzés a remek-készítéssel, a talált hibákkal, a fizetett taxa beírásával kezdődött. Feljegyezték az inas-szegődtetést, a felszabadítást és az illető mester különféle „vétkeit", az ezekért kirótt büntetéseket, a pénzügyi elszámolásokat, s lezárták a mester temetésének bejegyzésével. A „nagyprotoculumot" visszamenőleg is kiegészítették — valószínűleg azóta elveszett iratokból, vagy emlékezetből. Az első bejegyzés dátuma 1739, az utolsóé 1896.

1 A kisebb jegyzőkönyv (CKp) 12X16 cm méretű és 186 oldalt tartalmaz. A két jegyzőkönyvet nem egymás után, hanem egyidőben párhuzamosan vezették. Ebbe a könyvbe elsősorban a céhmester választással kapcsolatos adatokat jegyezték fel. Itt mutatták ki évente a céh vagyonát, bejegyezték a céhgyűlés határozatait, a kölcsönöket és gyanta vásárlást, de feljegyeztek egyéb rendkívüli dolgokat is, ami nem tartozott szorosan a céhügyekhez; így az Anna kápolnában tartott első misét, a kolerajárványt, a rendkívüli időjárást stb.

2 A veszprémi csutorás céh egyéb iratai nagyon különfélék. Található benne úriszéki, vármegyei, városi határozat, a céhhez érkezett latin, német, magyar nyelvű levelek, de legtöbb irat az Óbudai Hadi Comissiónak szállított katonai csutorák németnyelvű szerződéseire, azok magyarnyelvű fordításaira vonatkozik. A teljesnek nem mondható, mégis bőséges iratanyag mintegy 120 darabból áll. Az első irat 1722. január 24-én kelt inas szerződtetés,

3 az utolsó egy 1880. évben kelt kántorlajstrom 35 mester nevével. Az iratokat a szerző 1938-ban már feldolgozta, s a nagyközönséget érdeklő anyagrészt közreadta.

4 A jelenlegi dolgozat teljességre és korszerűségre törekszik. 1. Csutoraformák (Nagy László nyomán). 1. Tschutora-Formen (nach László Nagy). 1. Différentes formes de gourde (d'après László Nagy) 1. Формы фляг (по Ласло Надь). csutorások 1. A CSUTORÁS MESTERSÉG 1. A CSUTORA EDÉNY ÉS ELTERJEDÉSE ,,A csutora, vagy más tájszóval kulacs fogalma alatt könynyen hordozható többé-kevésbé lapos, kerekhasu és rövid nyakú edényt értünk."

5 Csutorát az idők folyamán többféle anyagból készítettek; fából, fémből, üvegből, bőrből. Az edény elnevezése függetlenül annak anyagától a formára vonatkozik, csutora szó azonban a fából készült edényhez kapcsolódik és a XVIII. század elejétől ismert, délszláv közvetítésű jövevényszó. Megvan az oszmán törökben, az újgörögben, a bolgár, szerb, horvát, szlovén, albán, román és a kisorosz nyelvekben. Mindegyik nyelvben — eltekintve a szopóka (pipacsutora) mellékjelentőségétől — ugyanazt a fából esztergályozott edényt jelenti.

6 A Kargen-féle kéziratos hadügyi munka

7 megemlíti az osztrák—magyar hadseregnél 1798-ban újra rendszeresített, fából készült ivóedényt „Tschutera" néven. (Feldflasche aus Holz.) A veszprémi csutorás céh iratanyagában 1742-től találunk már kísérletet hadiszállításra.

8 A hadiszállításokkal kapcsolatos német nyelvű katonai iratok kezdettől fogva a „Tschutera" elnevezést használják. Nagy László idézett munkájában részletesen ismerteti az általa felkutatott sokfajta csutorát és az edény, valamint a mesterség elterjedését. A szerző 1938—39. évi balkáni tanulmányútjának tapasztalatai alapján arra a következtetésre ju16 241