A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

67. Pipázó tobak szerszámaival: a) kutyaganéjt szedő villa, b/1 gázoló vályú, b/2, fogódzó rúd, c) sikálló ló sikálló fával és glóbitsal, d) húsló kés, e) törzsök, f) rocska a veszprémi tobakcéh behívó tábláján. (1824) _ 67. Pfeifenrauchender Tobak, mit seinem Geräte : a) Gabel zum Klauben von Hundekot, b) 1. Trog zum Waten, b) 2. Stange um sich anzuhalten, c) Scheuer-Pferd mit Scheuer-Holz und Kugel, d) EntfleischSense (Eisen), e) der „Rumpf", f) Eimer auf der Einberufungstafel der Tobak-Zunft in Veszprém. (1824). 67. «Tobak» fumant sa pipe, avec ses outils: a) fourche à ramasser d l'excrément de chien; 6/7. auge à fouler, bj2. barre d'appui; c) chevalet, bois et boulet de brossage; d) couteau sourd; e) tronc; f) seau (Décoration du tableau d'affichage de la corporation des «Tobak» de Veszprém (1824) 67. Тобак курящий трубку со своими инструментами: а) Вилка для сбора кала собак, Ь) Корыто; б

2-порученъ, за который держались во время этой работы. с) «конь» для промывания, деревянное приспособление для промывания и железный шар, d) мездрильный нож, е) ствол-чурбан, f ) ведро — все это изображено на приглашении на собрание тобаков веспремского цеха (1824 год). A kordovány- és szattyánbőrök közötti különbséget nem annyira a technológia, mint inkább a nekik való nyersbőrök eltérő jellege adta meg. Azonos készítési eljárások mellett természetszerűleg mást kellett, hogy mutasson a kecskebőrből készült kordovány, mint a juh-, birka, vagy báránybőrből való szattyán. Mert a 18. és 19. században nemcsak Veszprémben, többnyire mindenütt az országban, sőt kevés kivételtől eltekintve kecskebőrből készült a kordovány, juh-, birka- és báránybőrből a szattyán. Az a néhány 18. századi irodalmi adat, amely szerint éppen fordítva, a kordoványt készítették volna juh- és birkabőrből, a szattyánt pedig kecskebőrből, valószínűleg tévedésen alapszik.

243 E tévedés nem eléggé hiteles technológiai tájékozottságon kívül abban leli magyarázatát, hogy a 18. században csak kevéssé ismerték e finom bőrök készítésének történetét és ez könnyen vezethetett nyersanyaguk összetévesztésére. Hiszen a finom bőrök készítésének története sok vonatkozásban ma is tisztázatlan még és különösen felderítésre vár a kérdés : mikor és hol lett a kordovány nyersanyaga főként kecske-, a szattyáné birka-, juh- és báránybőr. Minden valószínűség szerint már ott és akkor, ahol és amikor a kordovány mellett a szattyánt is készíteni kezdték. 4. À MESTERSÉG EREDETE Jelenlegi ismereteink szerint az arabok lakta Spanyolország volt a virágzó középkori kordoványipar központja. Egyik legjelentősebb ipari és kulturális centrumától Kordovától kapta a bőr és a mesterség a nevét. Az arabok kiűzése után, bár Spanyolországban sem szűnt meg művelése, a szintén 223