A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

merőleges, amiből arra következtethetünk, hogy eredetileg a zászlórúdra merőlegesen erősített keresztfán lóghatott. A másik a marcaltői iparosok zászlója. Ezen is ugyanilyen irányban helyezkedik el a kép, a kelme viszont nem keresztfán csüng, hanem rövid oldalával van a rúdra erősítve. A zászló felirata már ehhez igazodik, így felemás megoldás mutatkozik ennél a zászlónál. Valószínű, hogy a régi olajképeket, amelyek még 1864-ben készülhettek, 1914-ben a zászló megújításakor kellő hozzáértés nélkül rossz szögben helyezték rá az új zászlólapra. A negyedik típus a keresztfára vagy keresztvasra függesztett, több csíkban végződő templomi körmeneti zászlóforma. Ennek a zászlótípusnak a külföldi szakelnevezése is meglehetősen kialakulatlan. Gonfanon de queues,*

9, a rómaikori „labarum" formáját őrző Vortrags oder Prozessionsfahne*

9 vagy Kirchenbanner, Hängefahne. — Annak ellenére, hogy tulajdonképpen ez is ősi formája a zászlóknak —, ez a típus talán a legújabb a céhzászlók között. Igaz, hogy pl. a pozsonyi fazekascéh zászlója már 1844-ben ezt az alakot mutatja

51 és a Veszprém megyei céhzászlók közül a tósokberéndi takács- és szabócéh zászlója is már 1860-ban készült, de a többi hasonló alakú zászló — bár évszámmal nincsenek ellátva —, feltehetően későbbi készítésű. Ez az a zászlótípus, amely mint egyházi, körmeneti zászló még a XX. században is országszerte általános volt. A zászlókelme lefelé csüngő vége rendszerint 3, vagy 5 csíkba szabott, a zászlókép tengelye pedig a keresztfára merőleges és a rúddal párhuzamos. Ilyen a már említett tósokberéndin kívül a herendi vegyescéh zászlója, egy molnár és feltehetően asztalos-ácscéhzászló a peremartoni templomban. Méretük: 135—150x160— 200 cm. Ennél a zászlótípusnál minden esetben keresztfát kellett alkalmazni, amelyet közepénél fogva akasztottak rá a zászlórúdra. A keresztfa rendszerint egyszerű gömbölyű farúd, vagy két végén díszesebb tárcsában végződő függönyrúdhoz hasonló rézcső volt, amelyet gyakran újabb készítésű, gyárilag préselt díszes rézpánt segítségével akasztottak rá a rúdra. A keresztfa tehát nem tévesztendő össze a már ismertetett zászlótartóvassal, mert az — mint a képekből is kitűnik — a rúd egyik oldalán, arra merőlegesen nyúlt ki és másik végét a felvonulásokon két pótrúddal támasztották alá. Zászlórudak A zászlórudak gömbölyűre esztergált, színesre festett farudak voltak. Hosszuk 350 és 450 cm között váltakozik. Néha esztergált díszítmény töri meg a rúd simaságát. Ilyen pl. a peremartoni molnárcéh zászlórúdja, amelyen klasszicizáló gyöngy- és levéldíszfaragvány-gyűrű osztja ketté a rudat. A rúd színe rendszerint megegyezik a zászlókelme színével. A nagyvázsonyi vargacéhé pl. vörös, mert a zászlókelme is bordó, az ugodi takácsoké kék, mert a zászlókelme is kék, a veszprémi csapóké fehér, mert a zászló damasztja is fehér. A rúd alapszínét sokszor — különösen ha esztergált vájatokkal díszített, vagy ha kéztámasztó fagyűrűje van — másik színnel, rendszerint arannyal is kiegészítik. Szép példa erre a pápai fazekasok zászlórúdja, amely a zöld damaszt zászlókelmének megfelelően zöldszínű és esztergált részei dúsan aranyozottak, vagy a veszprémi ácsoké, amelynél a piros selyem zászlókelmének megfelelően a nyél piros, esztergált barázdái pedig aranyszínűek. Ugyanígy a veszprémi kőműves céh kék selyem zászlajának nyele kékszínű, a rúd esztergályozott, vésett díszítésű kéztámasztó-fagyűrűje pedig aranyozott. A kéztámasztó fagyűrűt sokszor a rúdétól elütő színűre festették és rézgombokkal verték ki. Ilyen pl. a veszprémi csizmadia és a tímár—varga céhzászló is. Vörös nyelüket kékszínű, rézszegekkel kivert kéztámasztó-fagyűrű osztja ketté. Még gyakoribb eset, mikor a rudat színes ferde csíkokkal látják el. Vörös-fehér csíkozású a nagyvázsonyi csizmadiacéh és a pápai takácscéh céhzászlójának rúdja. Egy másik pápai zászlórúd bordó-arany csíkozású, a nagyvázsonyi takácsokénál pedig a piros-fehér csíkokat vékony fekete szegély választja el egymástól. 15. Az ugodi takácscéh zászlója. 15. Fahne der Weberzunft von Ugod. 15. Bannière de la corporation de tisserands d'Ugod. 15. Цеховое знамя угодского цеха ткачей. 16. A veszprémi csapócéh zászlója 1846. 16. Fahne der Grobweberzunft von Veszprém (1846). 16. Bannière de la corporation de foulons de Veszprém, 1846. 16. Знамя веспремского цеха шинкарей, 1846.