A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

ábrázolja. A takácsoké a céh- és országcímeren kívül még a kétfejű sasos osztrák császári címert is bemutatja. A kovácsoltvas indadíszítés vonalain még felfedezhető a késő-rokokóízlés S és C-alakú vonalvezetésének nyoma, de a klasszicizáló Louis XVI. hatására az S-alakú fejek csigavonalai már elszögletesednek és a gyér leveles és rozettás díszítés mellett erőteljesen megjelennek a copf-stílus jellegzetes, dús levélfüzérei. A zászlótartóvasakat eredetileg élénk színűre festették. Az asztalos-kőműves-ács és esztergályoscéh zászlótartóvasa fekete és piros színű volt, a céhjelvények és a címer egyrésze aranyszínű, de a festés legtöbb helyen már erősen lekopott róla. A céhcímer ovális keretben, négy mezőben az egyesített céh mesterségeinek jellegzetes szerszámaiból összeállított jelvényeit mutatja, sziluettszerűen. A felső félköralakú mezőben az asztalosoké látható : nyitott körző, derékszög és gyalu; a jobb középsőben a kőműveseké: háromszögalakú kőműves vízszintmérő alatt egymással keresztberakott kőműveskanál és kalapács; a bal középsőben az ácsoké: ácsderékszög, ácstisztítófejsze és keresztfejsze, szintén egymással keresztberakva; végül az alsó félköralakú mezőben az esztergályosoké: nyitott marokkörző, szárai között esztergályozott fagolyó, mögötte két egymással keresztberakott esztergályos véső. A vargák zászlótartóvasán a magyar címer a megfelelő piros, fehér és zöld színt mutatja, a korona, a kisvirágok és a tartóvas végén elhelyezkedő két S-alakú indát összetartó kötegmotívum sárga, a levelek zöldek, a derékszögű főtartővas pedig, amelyen az indadísz és a címer elhelyezkedik, piros. A csizmadiákén a derékszögű főtartóvas és az annak közepén kiemelkedő kis posztamens, amelyen a fehér színű évszám olvasható, szintén piros; a fölötte levő ovális céhcímer arany keretben kék mezőben mutatja be egyik oldalon az ezüst pengéjű bicskiát és sodróvasat (visszálót), másik oldalon a csizmát és az aranyszínű mus tát. A levelek zöldek, a rozetták aranyszínűek. Ugyancsak élénk színűre festett a takácsok zászlótartóvasa is : a kacskaringós piros indákon a levelek kékes-zöldek, a virágok piros és aranyszínűek. A piros-fehér-zöld színű kerek pajzsú, pirosbéléses, aranykoronás, magyar címert 2, kinyújtott nyelvű, ágaskodó, arany oroszlán tartja kétfelől. A címer másik oldala a takácsoké: zöldeskék mezőben 3 fekete-arany vetélő. A tartóvas végén az aranykoronás, fekete, osztrák, kétfejű sas egyik szárnya letörött. A nagyvázsonyiakéhoz hasonló jellegű zászlótartóvasa van az ugodi takácscéhzászlónak is az ugodi róm. kat, templomban. Mérete is megközelítő (100 cm), de lényeges különbség közöttük az, hogy az ugodinál a díszítőmotívumok nem kovácsolt vasból készültek, hanem csak sárgarézlemezből vannak kivágva, így művészi kvalitásban a céhjelvény es ugodi takácscéh-zászlótartóvas alatta marad az igen dekoratív, szépen megkomponált, jó kivitelű nagyvázsonyiaknak. A céhcímer kifejezetten rokokó motívumok között 2 egymással szembefordult ágaskodó oroszlánt ábrázol, amelyek 3 háromszög alakban összerakott piros, fehér és zöld fonallal megtöltött takácsvetélőt tartanak. A derékszögalakú tartóvas alatt vékony gömbvaspálca húzódik végig, amelyre a zászló felerősíthető. A tartóvas végeihez 2 karikát erősítettek, amelybe a két támogató zászlórúd vége beakasztható. Az ismertetett zászlótartóvasak mind korábban készültek, mint a hozzájuk tartozó zászlók. Bevilaqua azt állítja, hogy az első nagyvázsonyi zászlók 1726-ban készültek, de hogy ezt a megállapítást mire alapozza, az könyvéből nem derül ki. A régebbi zászlók azonban mind elpusztultak és az újak Bevilaqua szerint is csak az 1840-es évekből valók.

47 Az ismertetésre kerülő céhzászlók készítési idejük (XIX. század) és funkciójuk (egyházi körmeneteken való részvétel) azonossága következtében lényegében egyazon típust képviselnek. Kivétel nélkül mindnek közös jellemzője, hogy a zászlókelme mindkét oldalán egy-egy vallásos tárgyú olajfestmény látható, amelyek közül az egyik rendszerint a mesterség védőszentjét ábrázolja. A legtöbbre ráírva olvasható a céh neve, a védőszenttel vagy az egyéb egyházi tárgyú képpel kapcsolatos felirat, valamint a készítés évszáma. Ezenkívül igen gyakran külön olajfestésű embléma formájában, 9* 6—7. A nagyvázsonyi takácscéh zászlótartóvasa. 6—7. Fahnenhalt-Querstangen der Weberzunft von Nagyvázsony. 6—7. Support (en fer) de bannière de la corporation de tisserands de Nagyvázsony. 6—7. Стойка для знамени надьважонъского цеха ткачей. 8. Az ugodi takácscéh zászlótartóvasa. 8. Fahnenhalt-Querstangen der Weberzunft von Ugod. 8. Support (en fer) de bannière de la corporation de tisserands d'Ugod. 8. Стойка для знамени угодского цеха ткачей. 131