A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

2. A nagyvázsonyi asztalos-, kőműves-, ács- és esztergályoscéh zászlótartóvasa. 2. Fahnenhalt-Querstangen der Tischler-, Maurer-, Zimmerer- und Dreherzünfte von Nagyvázsony. 2. Support (en fer) de bannière de la corporation de menuisiers, maçons, charpentiers et tourneurs de Nagyvázsony. 2. Стойка для знамен надьважоньских цехов столяров, каменщиков, плотников и слесарей. A Selmecbányái szabók zászlaja 1729-ben 200 akkori Ft-ba került, a mesterek céhük végvesztét jósolgatták miatta.

28 A hatalmas zászlóknak a főrúdja mellett még két oldalrúdja is volt. A pestbudai céhek egyike-másika olyan díszes és hatalmas céhzászlót csináltatott, hogy értéke a mai százezer forintot is meghaladta, 8—10 legény alig bírta felemelni és 20—25 ember hordozta.

29 Ezért II. József császár úgy intézkedett, hogy a jövőben csak olyan zászlóval szabad kivonulni, amelyet legfeljebb három legény könnyűszerrel tud hordozni.

30 Az 1813. évi 30 cikkelyből álló általános céhszabályzat XXX. articulusa további egyszerűsítésről intézkedik, amely szerint „a mester ember, vagy legény... ama két, közönséges esztendőként való processiók alkalmatosságával, melyre minden katholicus Czéhbeliek zászlójukkal, ollyal melyet egy legény könnyűszerrel vihessen, elmulaszthatatlanul megjelenni tartoznak."

31 A magyarországi céhzászlókkal a szakirodalom egyáltalán nem foglalkozott — de még általánosságban a zászlókkal is csak igen mellékesen. Kizárólag a fegyvertörténeti vagy heraldikai irodalom szentel itt-ott egy-egy rövid fejezetet a zászlók szerepének és fejlődésének, a céhzászlókról pedig legfeljebb egy-egy várostörténet keretei között olvashatunk néhány sort, esetleg egyes céhtörténeti feldolgozások térnek ki a többi céhemlék között a céh zászlójára is. A régi céhzászlók jórésze anyaguk romlandósága miatt el is pusztult. A XVIII. századi céhzászló már ritkaságszámba megy. A természetben megmaradt zászlók állapota is aggasztó, nagyrészüknek anyaga az első érintésre szétmállik. A megmaradt céhzászlóknak csak egyik, talán kisebbik fele került múzeumokba, többségük — mivel előírás szerint a templomokban tartották őket, a templomokban maradt, ahol a használat és az állás következtében igen sok elpusztult belőlük. De a múzeumba került anyag sorsa is megpecsételődött, megfelelő konzerválási eljárás és szakszerű tárolás híján néhány évtized alatt a XIX. századi céhzászlók is megsemmisülnek. A küföldi szakirodalom sem túlságosan gazdag a zászlókat illetőleg, bár a zászlókkal foglalkozó szakembereknek külön nemzetközi szervezete is működik (Fédération Internationale des Association Vexillologique /FIAV/),

32 és a genealógiai és heraldikai tudományok 1970 szeptemberében Bécsben megtartott 10. nemzetközi kongresszusa külön szekciót állított fel a vexillológia (Fahnen- und Feldzeichenkunde) számára,

33 csak a német és különösen a svájci szakirodalom nyújt bizonyos alapvető tájékoztatást a zászlókra vonatkozóan, de külön céhzászlókkal foglalkozó tudományos színvonalú feldolgozást, vagy összehasonlító adatgyűjtést még a német szakirodalomban sem sikerült találnom. Mindössze az 1791-ben egységesen copfstílusban készült prágai céhzászlókról jelent meg egy kisebb összeállítás és a linzi városi múzeum zászlóit ismertették,

34 magyar vonatkozásban pedig 20 szegedi céhzászló vázlatos ismertetése érdemel említést,

35 nagyrészük a XIX. század elejéről és derekáról való. 4. A VESZPRÉM MEGYEI CÉHZÁSZLÓK Veszprém megyéből mindössze 31 céhzászló maradt meg, holott kb. 140 céh működött a megyében, és minden egyes céhszervezetnek megvolt annak idején a maga zászlója. Hiszen Mária Terézia királynő uralkodása óta ez minden céh számára kötelező volt. A 31 zászló közül 11 pápai, 7 veszprémi, 4 nagyvázsonyi, 3 peremartoni, 1 ugodi, 1 tósokberéndi, 1 herendi, 1 marcaltői és 1 bakonyszombathelyi, 1 pedig ismeretlen eredetű. Ali pápai céhzászló közül tízet a Pápai Helytörténeti Múzeum őriz, egy a Magyar Nemzeti Múzeumba került, de ott elpusztult,

36 a 7 veszprémi és 1 ismeretlen eredetű zászló a veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjteményében van, ugyancsak a veszprémi Bakonyi Múzeum őrzi a 4 nagyvázsonyi céhzászlót, a herendit és egy peremartonit. A két másik peremartoni zászló a peremartoni róm. kat. templomban, az ugodi az ugodi, a marcaltői a marcaltői, a bakonyszombathelyi pedig a bakonyszombathelyi római katolikus templomban található. A tósokberéndi céhzászló a veszprémi Egyházmegyei Gyűjteménybe került. A többi céhzászlóról csak írásos feljegyzések tanúskodnak, mint pl. a veszprémi bognárcéh zászlójáról,

37 a tüskevári egyesült céh zászlójáról,

38 a palotai csapókéról,

39 vagy a devecseri mészárosokéról.

40 A devecseri zászlókról egyébként még 1942-ben azt írta Bevilaqua-Borsody Béla, hogy „az Esterházy család a devecseri várban számos 18. századi céhi zászlót és céhi korsót őriz máig. Az ottani kézművesség e jelvényei alatt jelent meg 1936-ban a devecseri Somlóhegyünnep ama históriai körmenetén", melyet ő rendezett.

41 Veszprém megyei céhzászlóról először a pápai csapócéh 1622. évi articulusaiban történik említés a következőképpen. „Az urnapi processiókon tartozik minden mester jelen lenni zászlójuk s illendő muzsikájuk lévén énekszóval és azon processiókban áhitatossággal viselvén magokat tartoznak a papot zászlóstól és processióval a szentegyházba vissza bekísérni szövétnekkel. A ki elmulatná a mesterek közül 33 pénz a birsága".

42 Sajnos sem a XVII., de még a XVIII. századból sem maradt fenn eredetiben Veszprém megyei céhzászló. A legrégebbiek a XIX. század első felében készültek. Ezek: a peremartoni, kiskovácsi és berhidai egyesült takácscéhé 1828-ból, a pápai takácsoké 1836-ból, a veszprémi molnároké 1837-ből, a nagyvázsonyi csizmadiáké 1843-ból, a pápai szűrszabóké 9 129