A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhlámpák és egyéb céhjelvényes emlékek A Veszprém megyei Múzeumok Közleményeiben Veszprém város és megye tárgyi céhemlékei közül sorban megjelentek a pecsétnyomók, behívótáblák, céhkorsók, illetve céhedények, valamint a céhládák ismertetései. Ez a tanulmány a céhzászlókkal, a céhek temetési felszerelésével: a Szent Mihály lovával és céhlámpákkal, a szállásjelvényekkel, illetve cégérekkel, és a céhjelvényes bútorokkal foglalkozik. Az 1961-ben megindult feldolgozás folyamán utólag felbukkant daraboknak, illetve a Balatoni Múzeum gyűjtőterülete, a volt Zala megyei keszthelyi, tapolcai és sümegi járás céhanyagának kataszteri formában történő közlésével be is fejeződik a tárgyi céhemlékek ismertetése. Új feladatot jelent majd a Veszprém megyei céhek írásos anyagának publikálása. I. CÉHZÁSZLÓK 1. A ZÁSZLÓK EREDETE ÉS FOGALMA A rúdra erősített színes kelme, a zászló — akárcsak a pajzsból, sisakból és sisakdíszből álló címer — eredetileg praktikus hadijelvény volt. A csapat előtt vitték, alája gyülekeztek a harcosok (zászlóalj) és a hangtalan vezénylet eszközéül szolgált. A harci egység helyét jelezte és a zászlóval való jeladás szükség esetén a vezényszót és a kürtjelzést is helyettesítette. Már a rómaiak is használták a rúdra erősített hadijelvényeket, de a népvándorláskor nomád fejedelmeinek is volt már zászlaja. A plasztikus hadijelvény (sas, sárkány, kereszt) lassanként elmaradt a rúd végéről, és képe rákerült a lebegő textíliára.

1 Az első hadizászló az ún. „gonfanon" rúdra, vagy lándzsára erősített, rendszerint több csíkban végződő, hosszú színes textildarab volt, melynek hosszanti tengelye a rúdjával derékszöget zár be. A címerek elterjedése előtti időben használták. Később jelvény vagy címer elhelyezésére alkalmasabb zászlófajta alakult ki, az ún. „Banner", „bannière" .

2 Négyszögletes lapjának a rúddal párhuzamos oldala hoszszabb, mint a szélessége, csak később, a XIV. században terjed el a négyzetforma. A jelvény vagy a címeralak itt párhuzamosan helyezkedik el a rúddal és a rúd felé néz. Ha felül keskeny csíkba szabott, akkor „pennon" a neve.

3 Ez a XV. század tipikus zászlóformája. A XV—

XVI. században a kis, keskeny, háromszögletű zászlócskák (Fähnlein, Wimpel) jönnek divatba, majd a nagy, háromszögletű (Stander), illetve a fecskefarkú zászlók (Doppelstander), amelyeken már szentek képei és jelmondatok is láthatók. Végül a Nagy Konstantin-féle birodalmi zászló, az ún. labarum alakját szigorúan őrző, keresztfára erősített, végükön több csíkba szabott, egyházi jellegű körmeneti zászlók (Vortrags- oder Prozessionsfahne) .

4 A magyar zászló (Fahne) és lobogó (Flagge, pavillon) szó használata gyakran még a szaknyelvben sem következetes. A kettő között pedig lényeges különbség van. Zászlónak azt a színes, jelvényt ábrázoló kelmét nevezzük, amely szegekkel, vagy szalagokkal zászlórúdra, vagy kopjára van erősítve és amely rendszerint kézben hordozható. Ezzel szemben a lobogót helyhez kötött árbocra, vagy őrfára zsinór segítségével vonják fel. Elterjedését csak a rendszeres tengerhajózás kialakulása tette általánossá.

5 2. A NYUGAT-EURÓPAI CÉHZÁSZLÓK Az első céhzászlók is kifejezetten hadizászlók voltak, hiszen Nyugaton a bannièrek használata szorosan összefügg a városok katonai védelmének megszervezésével. Ebben pedig az elsőrendű szerepet éppen a céhek játszották. Már 1240-ből ismeretes egy csizmával díszített céhzászló ábrázolás a chartres-i székesegyház egyik ablakán. Svájcban, Baselben 1272-ben írták elő a céhzászlók használatát.

6 A flandriai városok (Bruges, Gand stb.) katonai szervezeteiről a XIII. és XIV. század fordulóján pontos összeírásokat készítettek, amelyekből a kézműves céhek elsőrendű városvédelmi, hadi szerepe világosan kitűnik.

7 Ebből az időből, a XIII—

XIV. század fordulójáról maradtak fenn Gandban egy Szent János és Pál tiszteletére szentelt régi kápolnában azok a falfestmények, amelyek 7 különböző testület tagjait ábrázolják katonai felszerelésükkel és zászlójukkal. A hétből kettő még confraternitás megjelöléssel Szent György, illetve Szent Sebestyén nevét viseli, és tagjai számszeríjjászok és kézi íjjászok, (Gildes ou confréries du tir a l'arbalète sous la patronage de Saint Georges, Gildes de St. Sébastien ou confréries du tir a l'arc), a többi 5 viszont kifejezetten kézművescéhszervezet (corporation). A mészárosok és serfőzők zászlóján céhjelvények nem láthatók, ellenben a halászokén vörös alapon ezüst hal, a pékekén vörös alapon két egymással keresztberakott sütőlapát 2—2 kenyérrel, a posztónyírókén pedig ugyancsak vörös alapon nyitott ezüst nyíróolló. A zászlók bannière-alakja (a rúddal párhuzamos oldal hosszabb, mint a szélesség), a harcosok viselete és fegyverzete még kifejezetten a XIII. századra utal.

8 A svájci céhzászlók is igen régiek, s bár több városban (Zürich, Freiburg stb.) nincs rá közvetlen bizonyíték, hogy eredetileg hadi rendeltetésűek voltak, mégis ezt kell feltételeznünk, elsősorban a baseli városvédelmi rendtartások alapján.

9 Baselből a XIV—

XV. század fordulójáról két céhzászlót ismerünk. Az egyik a hajósoké, amely mint kőfaragvány — 2 keresztbetett csáklyával — a Szent Márton templom egyik pillérét díszíti.

10 A másik a mészárosoké, amelyen ágaskodó kos látható egy gótikus templomi kórus-stallum támlájára faragva, a történeti múzeumban.

11 Mindkét zászló pennon-formájú, azaz felül csíkba szabott. A XV. századból valók többek között a baseli borbélyok, kovácsok és szőlőművesek zászlói is,

12 de Bernből, Freiburgból és Zofingenből is maradtak fenn XV. századi, alakokkal és jelvényekkel festett céhzászlók.

13 Ugyancsak a XV. századból ismerjük a strassbourgi ko127