A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Füzes Miklós: Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez

hogy megállapítása melyik területre (esetleg Transzkaukázia?)

95

, időre és népességre vonatkozik. Arbustum ugyanis csak olyan területen képzelhető el, ahol télen a magasba futó szőlő rügyei nem fagynak el ! Ezen némileg segít ugyan a termeléshez szükséges növények szelektálása és megfelelőbb fajták kiválasztása; a kérdést azonban véglegesen nem oldja meg. Az pedig, hogy a szőlő eredetileg liánszerű növény, csupán annyit jelent, hogy valamilyen támasztékot (fa, lugas váza, kordon, „karó" fából, nádból, venyigéből stb.) igényel, hogy fényigényének megfelelően a magasba kapaszkodva asszimiláló felületét a nap közvetlen sugárzása érhesse. A Kazarkaganatus területén használt termesztési módszerre pillanatnyilag csupán egyetlen adat alapján következtethetünk a karó szó eredetén kívül, s ez a már említett Cimljanszk-i metszőkés alakja. Ugyanis a kés köpűje hosszabb, vagy rövidebb nyél csatlakozását biztosíthatja. Viszont a fokán található baltácska, s annak rövid éle arra enged következtetni, hogy a nyél túlságosan hosszú nem lehetett, mert akkor a baltácska kezelése nehézkessé és bizonytalanná válik. Patay Árpád írja: „Kopaszmetszéses fejművelésnél a fej idős részei elhalnak. Az elhalt részek eltávolítása szükséges, erre a célra szolgál a metszőkés baltája."

96 Mindez inkább karós szőlőművelésre enged következtetni. Mindenesetre szükségesnek tartjuk újból megjegyezni, hogy a Kazar-kaganatus területén és annak közelében mindenütt rendelkezésre állott az ottlakóknak a szőlőtermesztés bármilyen módszeréhez szükséges faanyag, ami már Moór E. korábbi munkájából is következik.

97 A cikkből nem derül ki, hogy mit ért a Szerző a következő részben,,római mód" alatt:„a dunántúli szlovének nem lugasszerűen művelték a szőlőt, hanem — mondhatnánk — római módra". Ugyanis a római szőlészet ismerte a lugasos-, karós és arbustum szőlőművelési módszert egyaránt. Megfelelő adatot pedig nem közöl a kérdés eldöntéséhez, hiszen mindegyik művelési módszer mellett venyigét, azaz száraz szőlővesszőt is nyerünk. Szeretnénk azt is megemlíteni, hogy a régészeti leletek szerint őseink a Kazar-kaganatus területén megismerkedtek a vasból készült kapa szerszámmal.

98 Kezdetleges alakját, a kőkapát minden neolitikus termeléssel rendelkező csoport ismerte Európában. összefoglalva az eddig elmondottakat, nem fogadhatjuk el azon elméletet, amely szerint a honfoglalás után a bolgároktól, illetve a dunántúli szlovénektől tanulta volna a magyarság a szőlőművelést. Más kérdés az, hogy Pannóniában a honfoglalók római termelési gyakorlaton alapuló fejlett mezőgazdasági termelést, közöttük rendkívül munkaigényes szőlőtermesztést is találtak.

99 Természetesen ez az egyik oka annak, hogy az írásbeliség első emlékeiben már szőlővel kapcsolatos jogügyletekről olvashatunk. Másik alapvető oknak viszont azt tartjuk, hogy a szőlőművelés gyakorlatával már korábban megismerkedtek, hajdani szállásterületeiken azt folytatták, és gyakorlatát a Kárpát-medencébe magukkal hozták. Űj hazájukban pedig e növény termesztése a helyi hagyományok és termelési gyakorlat felhasználásával történt: tehát a kétirányú termelési tapasztalat egymást kiegészítette.

100 A hazai régészeti-növénytani adatok és szőlőleletek alapján már a római időkben síkföldi (vö. a békési bronzkori lelettel), és hegylejtőn települt szőlősökkel számolhatunk.

101 Igen érdekes megfigyelni, hogy az Árpád-korban a szőlős területek a tó partjához közel feküdtek a Balaton mentén. Pákay Zs.—Sági K. szerint „az Árpádkorban a szőlő nem húzódott még fel minden esetben a Balatont koszorúzó dombokra, a tó partján, parti homokon, mélyebb fekvésű ligetekben is találunk szőlőket. Ez az érdekes jelenség nem értékelhető még. Lehet, hogy a honfoglalás idejének melegebb klímájával függ össze a kérdés, amikor a Balaton vízállása a mainál több méterrel mélyebb szinten települést engedett meg, de lehet, hogy a honfoglalást megelőző vízparti téli szállásokkal kapcsolatos szőlőművelés emlékét őrzik ezek az adatok."

102 Ugyanitt közlik az idetartozó Balaton-környéki adatokat is. Leírásuk alapján véleményünk szerint a korabeli vízrajzi adottságokon

103 túlmenően feltétlenül közrejátszott a gyakorlatban is bevált korábbi (lebédiai, etelközi) termelési tapasztalat, amelyhez még feltétlenül keletről behozott,párára és gombabetegségekre kevéssé érzékeny fajták is köthetők.

104 Természetesen szárazabb körülményeket jól értékesíthető fajták betelepülésével is számolnunk kell ebben az időben. E kérdés részletes tisztázása kutatásunk egyik legégetőbb kérdése. Nem olyan egyértelmű annak a népességnek a kérdése sem, amely a római mezőgazdasági hagyományokat átmentette a honfoglalás koráig, mint azt a cikkben olvashatjuk: Hiszen régészetünk mind a mai napig ebből az időből széleskörű szláv etnikumot kimutatni nem tudott! Nyilván sajtóhibából ered, hogy az „erdős Dunántúlt" a X—

XI. században

105 foglalták el őseink. Nem tartjuk sem szerencsésnek, sem elfogadhatónak azt a módszert sem, amikor pár évszázaddal későbbi okleveles helynévanyagból közvetlenül honfoglaláskori viszonyokra következtet vissza a Szerző, anélkül, hogy statisztikai, településföldrajzi és történeti szellemű kritikát alkalmazna. Hiányoljuk, hogy a vinar szóból eredő helynevek mellett csupán annyit említ meg, hogy az „ország tele van Szőlős nevű helynevekkel".

106 Azonban a szláv-, magyar- és egyéb nyelvekből származó szőlős helynevek területi megoszlása, időrendbeli jelentkezése alapján az adatok nincsenek értékelve, ami nélkül a kérdéses téma nyelvészeti értékelése nem megoldható. A Szőlős helyneveket a Szerző csupán a kereszténységgel hozza kapcsolatba. E helyneveket aligha az államhatalom határozta meg, s így felmerül a következő kérdés: őseink mikor váltak annyira kereszténnyé, hogy a keresztény rítusból és szimbolikából jól ismert növényről nevezzék el településeiket? Amennyiben a szláveredetű helynevekből bátran következtethetünk a honfoglaláskori állapotra, akkor mire következtethetünk az igen elterjedt Szőlős helyneveinkből ? Megítélésünk szerint azonban a Szőlős és vinár összetételű helynevekből csupán a növény helyi termesztésére tehetünk észrevételeket, mint ahogy a határjárásokban található fafajok népi neveiből is nehezen következtethetünk a helyi lakosság nyelvére.

107 Kétes értékűnek látszik a Vyndurna-Scelleus XIII. század i okleveles említése is ebben a kérdésben. A forráshely megjelölése nélkül közölt egyedülálló adat kettőzött helynevének mindkét tagja analóg jelentésűnek tekintendő a Szerző szerint. Feltételezését ha el is fogadnánk, az egyetlen adatból még nem derül ki, hogy melyik néven elsődleges ? Azt sem tudjuk meg belőle, hogy nem csupán az oklevél író, vagy a határbejáráson résztvevő személy (aki idegenajkú is lehetett) egyéni fordítása, ami csupán önmaga tájékoztatására került ebben a formában az oklevélbe? Az sem derül ki ebből, hogy a szláv eredetűnek tartott Vyndurna helynév nem korai telepítések, illetve kézművesek betelepülése révén honosodott meg? E kérdések megoldása nem a régészeti-növénytan feladata, most csupán felhívjuk a figyelmet, hogy az idézett szláv eredetű helynevek a honfoglalás után több mint két évszázaddal kerültek az okleveleinkbe! Okleveles adatok és a táj ismeretében azonban bizonyosnak látszik, hogy Vindornya-Szőlős nem közvetlenül a Vitis vinifera L.-től kölcsönözte kettős nevét. Az egymáshoz viszonylag közel települt falvak, Vindornyafok, Vindornyalak, és Vindornyaszőlős között terült el hajdan a Vindornya-tó. Helyét ma tőzeg jelzi. A víz említését Holub József a XIII. század elejéről ismeri:

108 Echer iuxta Vindurnam f. (Veszprémi k. lt. Kál. 4.). A kettős helynév szláv eredetű tagját a magunk részéről innen véljük származtatni. — Holub J. ugyanitt mondja azt is, hogy az egyik 1274. évi keltezésű oklevélben említett Pécz nembeli Benedek unokáját, Jakab fia Lukácsot, 1336-ban Szőllősinek nevezték. A helységnév magyar tagja tehát a családnévvel szokás szerint összefonódott. Az elsődlegesség kérdésének eldöntése azonban már nem a mi feladatunk. A cikk további részében a szőlőműveléssel kapcsolatos eszközök, annak részei, valamint az egyes munkafolyamatok tárgyalásával találkozunk. Az itt említett tárgyak, fogalmak közül azonban csupán az előzetes alapkoncepcióknak megfelelőkről hallunk, tehát az idetartozó szókészlet töredékéről. Például nem olvashatunk más bortároló eszközről, mint 118