A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

Szőllője megméretvén is quadro hozott ki 963 Bétsi ölet, mely is tészen 3/4 holdat. Cserszegen megint Borsos Ferenczné megméretvén, az in quadro hozott ki 1127 Bétsi ölet, melly is tészen egy holdat..." A Festetics hitbizomány egyébként 1802-ben már 1200 négyszögöllel számolta a szőlő holdját a cserszegtomaji szőlőhegyekben.

234 Egy bécsi öl 1896 mm.

235 A pontos területnagyság egyébként úgy látlátszik, sem a terület tulajdonost, sem a szőlő használóját nem érdekelte. A veszprémi káptalan kérésére a megye 1763-ban a vászolyi szőlőhegyen egy szőlőt újból megméretett, aztán a többi szőlőt ahhoz viszonyítva nézték meg és írták össze.

236 Érdekességként említjük, hogy Arács felmérésénél olyan kötelet használtak 1410-ben, amelynek hossza az arácsi templomajtó szélességének tizennyolcszorosa volt.

237 Szabó István 1796-os, említett kérésével kapcsolatban említenünk kell a földesúr „kibecsülési jogát". A földesúrnak Werbőczy szerint joga volt a földjén levő szőlőből a birtokost, bárki volt is az, kivetni, de ez esetben a szőlő igazi árát téríteni kellett.

238 Holub szerint

239 ez azt jelenti, hogy a földesúrnak nemcsak elővételi joga volt, hanem bármikor kibecsülhette az örökhaszonbérlőt a szőlőből, de, mint említettük már, csak az igaz érték letételével. Mária Terézia úrbérrendezéséig Werbőczy Hármaskönyve mellett az 1625. évi 58. te. szabályozta még a szőlők földesúri kibecsültetési eljárását. Az eljárással Szabó István foglalkozik részletesen.

239 Rámutat, hogy az utóbbi törvény azt kívánta megakadályozni, hogy a kibecsülést a szüret közeledtével ne végezhessék, mert így ,,a szőlősgazda az évi betakarított munkájának gyümölcsétől esett el". Előírták azért, hogy a szőlőkibecsültetést Szent György napja után nem lehet végezni. A kibecsültetési eljáráson biztosítani kellett a szolgabíró, az esküdt és a szomszédok jelenlétét. Szabó István rámutat, hogy még az újkori magyar nagybirtokon érvényesülő gazdasági szemlélet, a munka- és tőkeerőviszonyok egyformán nem ösztönözték a birtokost arra, hogy szőlőhegyein nagy beruházást, bérmunkás alkalmazását kívánó alloidális szőlőtermelést folytasson, vagyis erőszakosan növelje saját kezelésébe vont szőlőterületeit. „A földesúr inkább abban igyekezett birtokjogát hangsúlyozni, hogy a jobbágy-polgárnemes szőlősgazdát a kibecsültetés fegyverével a szőlő megfelelő karbantartására és a szőlő- vagy boradó beszolgáltatására késztesse". Nézzünk pár kibecsültetési esetet vidékünkről! 1671. február 18-án Sennyei István püspök azt a badacsonyi szőlőt, amelyet Tóth Gyurkóné a tapolcai egyházra hagyott azért, mert a tapolcaiak nem munkálták meg rendesen és a termés az előző évben kint is maradt, 33 tallérért és 50 pénzért Légrády István tiszttartónak adta.

240 Az 1746. évi megyei összeírás szerint a csacsi plébános szőlőjét a tiszttartó 16 forintért magához váltotta.

241 1749-ben március 25-én jelenti Bajomi Ádám hegybíró, hogy a nemespécselyi szőlőhegyen számtalan panasz érkezett Nagyvázsonyi Istvánra ,,lopás, veszekedés, káromkodás" miatt. Nagyvázsonyi javulást igért, de újabb panaszra kimentek a törvénybíróval és esküdtekkel és 75 forintra becsülték Nagyvázsonyi szőlőjét.

242 A pécselyi szőlőhegy 1750. évi articulusának 25. pontja kimondja, hogy ,,ki a rendelkezéseket nem tartja be, annak szőllőjét az árának letétele után el kell venni".

243 Alsóörsön 1757-ben Hetési Péter a hegymesterekkel és hegybírákkal, ,,a hegy törvénye szerint" Faragó Mihály használatában levő szőlőt, mivel Faragó nem munkálta meg és évekig dézsmát sem fizetett, elbecsültette és a maga számára foglalta le.

244 A kisszőllősi hegybírák és esküdtek 1759-ben Kiss Pál veszprémi kanonok parancsára összegyűltek, mert Dávid Klára asszony, Talián József özvegye a káptalan birtokán levő szőlőjét többszöri felszólítás ellenére sem munkálta meg. „A szőllőt a község törvénye szerint" elvették tőle, mivel abban tőkét is alig találtak.

245 A csopaki hegybírók és esküdtek 1773. március 25-én Horváth Pál őrkanonok parancsára néhai Basa Ferenc szőlőjét felbecsüllek. A szőlő 216 sor, van rajt egy rossz pince és présház, jó prés és kád, rocska, 2 csöbör rudastól, 30 akóra való hordó, konyhára való fa, cserépedény, néhány vas edény és eszköz, egy fából való tüzelőkonyha, a szőlő végén egy pincének ásott gödör, mellette jó rakás kő, a szőlőben szép fiatal gyümölcsfák. A szőlőhöz elsősorban az elhunyt fiának van joga, tehát megkapja azt, de édesanyját tartozik kifizetni.

246 Sós István garabonci lakos 1775-ben arról panaszkodik, hogy szőlőjét betegsége folytán idejében megkapálni nem tudta, ezért lvánci István merenyei kasznár becsű nélkül 9 forintért elvette azt tőle, pedig a szőlő 50 forintot ér.

247 Varga Imre vámosi agilis 1783. április 5-én tett panaszt a káptalannál, hogy a paloznaki szőlőhegyen, a káptalan birtokán egy szőlőt bírt békén és a csopaki ispán azt most tőle elvette és a szomszédnak adta oda, pedig a szomszéd nem is kérte. A vételt a szomszéd annakidején nem ellenezte és az az uraság tisztjének jelenlétében történt.

248 A kisfaludi számtartó jelentette a káptalannak 1823-ban, hogy Márkus István 500 forintot érő szőlőjét elvette és azt Orovics Mihálynak és Vas Antalnak adta át. A szőlő árát az új gazdák részletekben fizetik majd ki. A szőlőt úgy látszik azért vette el, mert az Csányi Lászlóé volt, aki feles művelésbe adta át Márkusnak, a szőlő után járó hegyvám meg nem folyt be.

249 A fentiekből azt látjuk, hogy a földesúr általában akkor élt a szőlő elbecsülésének jogával, ha a megmunkálásában valami hiányosság mutatkozott, járulékait nem kapta pontosan, vagy a szőlőbirtokos magaviselete ellen volt panasz. A hegyközségi articulusok 6. pontja szerint

250 „Mindenszentek napja táján minden szőllősgazdának a hegymester házához kell jönnie és hite szerint megvallani, hogy az elmúlt évben valakit, valahol káros helyen a szőlőben és gyümölcsösben nem látott-e..." Természetes, hogy számtalan jogos és jogtalan panasz hangzott el a kötelező vallomástétel során. • • A hegyközséget említettük, pár szót kell róla szólnunk. „Szőllőhegy név alatt értetnek pedig ollyal tájok, mellyek az uraság nyilvános megegyezésével szőllővesszőkkel beültettetek s melyekből a földesúr eddig 9-det, vagy e helyett 10-det, vagy hegyvámot, vagy ezzel felérő bért szedett. Mert a szőllővesszővel beültetett egyéb földek, mellyek e tekintet alá nem jönnek, nem szőllőhegyek, hanem csak kertek sorába számítandók" mondja az 1832/36. évi VI. törvénycikk 2. §. A szőlőhegyek szőlőinek „birtokosgazdái — a szőlők tényleges művelői és birtoklói — a szőlő művelésének közös érdekeitől kialakított külön közösséget, az ún. hegyközséget alkották..." mondja Szabó István.

250a A szőlőhegyek már a középkorban bizonyos önállóságot mutattak azzal a településsel szemben, melyek határában feküdtek. Ebből fejlődött ki a hegyközség, a maga törvényeivel, mondja Belényesy Márta.

241 Hegytörvény szép számmal maradt ránk a XVII. századtól kezdve, melyek több vonása megmutatkozik már a középkori hegyjogi szabályokban is.

252 A forrásokból az derül ki, hogy a diási

253 és cserszegi szőlőhegyeknek

254 is volt hegytörvénye a XVII. században. A balatoni táj XVIII. századi hegytörvényei közül többet ismerünk már.

255 Mivel a hegyközséghez kétoldali érdek fűződött, a földesúré és a szőlőhegyen censuális szőlővel rendelkező birtokosé, a szőlőhegy életét szabályozó rendelkezések ezt a kétféle érdeket vették figyelembe. A szőlősgazdák hozták az úgynevezett „hegytörvényeket", melyeket aztán a földesúr által, vagy jóváhagyásával adták ki.

256 A csanaki hegyet Győr város lakóinak engedte át 1683 után a pannonhalmi főapátság „tizenegy esztendeig" tartó szabadsággal, „hogy annál jobban települjön". A csanaki szőlősgazdák 1694-ben a pannonhalmi főapát beleegyezésével 11 pontból álló statútumokat alkottak.

257 Ezek a statútumok úgy látszik hasznosak voltak, mert Gábor, szentmártoni szerzetes tiszttartó 1712. április 18-án „Szent Mártonyhoz tartozó szőlő hegyeknek, hogy mestereknek és szőlős gazdáknak ki adott parántsolatai" című utasításában 7 pontban szabályozta a hegyközségek életét.

258 Amikor a pannonhalmi főapát 1728-ban az őrsi jobbágyoknak szőlőtelepítést engedélyezett a bársonyosi Öreghegyen, kikötötte, hogy hegymestert csak az uraság hírével választhatnak és szőlőiket csak az uraság tudtával adhatják el.

259 1776ban a főapátság a Kisstrázsahegy beültetésére adott engedélyt. A szerződőlevél 7 pontban szabályozta a szőlőtelepítők kötelességeit.

260 A hegyközségek életét a XVIII. században megyehatóságilag hozott hegyarticulusok szabályozták, melyek végrehaj103