A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére
plébániatemplommal azonosítható, 18 a patak a Malomtó lefolyása. Az említett szőlők az egykori Balaton tőzegének peremén, a berek szigetein kereshetők ezek szerint. Soó Rezső szerint 19 a bortermelő szőlő (Vitis vinifera L. = Vinifera L. ssp. sativa D. C. Hegi et Beger) „meleg, üde, vagy középszáraz, laza, tápanyagban gazdag, nem túl meszes, gyengén savanyú — semleges humuszos törmelék — vályog-, lösz-, homoktalajon" tenyészik. A Balaton pereme, a berkek kiemelkedő hátai megfelelnek a szőlő ökológiai igényének, tőzegre azonban nem gondolhatunk már. Szárberényben, a mai Vörösberényben a veszprémvölgyi apácáknak volt egyebek mellett 1328ban 63 hold berkük, vagy ligetük (nemora) is, amely azelőtt szőlő volt. 20 Rendesen 1380-ban szőlőt, telket és káposztáskertet említenek a Balaton partján. 21 Szepezden 1288-ban 14 balatonparti szőlőt adtak el. 22 Maristella asszony a hat kapás Nagyszőllő (Nogscelev) nevű szőlőjét Alsóörsön Örsi Ambrus fiának adta el. A szőlő a Balatontól „ad via magnam" terjedt. A vevő 1272-ben Imurald fiainak adta tovább ezt a szőlőt. 23 Hosszú ideig élt szőlő ezen a területen, mert 1513-ban Köveskáli Kristófné Kálóz Prisca Alsóörsön, a „via publica" melletti szőlőjét adta el Borhi Balázs veszprémi kanonoknak. 24 1277-ben Csopakon a Balaton felé vezető út menti szőlő cseréjéről hallunk. 25 A mai Csopak Balatonkövesddel egyesült. A település északi része volt a középkori Csopak, honnét kanyargós út halad délnek, a Balaton felé. Az út mentén települt Balatonkövesd templomromja szerint a középkorban is élt. 26 A két falu közti meglehetősen sík területen kereshetjük az említett szőlőt. 1411-ben, amikor a tihanyi apátság és az arácsi nemesek elhatárolták birtokaikat, az apátság 52 szőlőt kapott a füredi— arácsi út mellett. 27 A szőlők végénél patak ömlött a Balatonba. 28 1526-ban Tandallo János tihanyi apát és konventje az arácsi Balatonparton, az Arács-fövény (Archfewen) nevű részen egy szőlőt adott el. 29 Nagyon valószínű, hogy az 1411ben említett szőlők területéből történt az eladás. 1470-ben a veszprémi káptalan a merenyei, garabonci és újlaki jobbágyoknak egy berek irtását engedte meg szőlőtelepítés céljára. 30 Néha csak a határnév utal arra, hogy vizenyős, alacsony fekvésű helyen is élt valaha szőlő. Vázsony Mindenszentek tiszteletére avatott egyháza 1425-ben rossz állapotban volt, ezért Benedek plébános eladta a pécselyi Nádasd nevű részen levő szőlőt, hogy árából a templomot megjavíttathassa. 31 Balatonfüred határában állt a török korban elpusztult Kék falu, melynek területén Szőcs Márton fia Tamás 1494-ben elzálogosította az Eresztvényaljában levő szőlőjének jövedelmét. 32 Akaiiban a „Kismocsári szőlők" határnév 33 ismert ma is. A XI— XIII. század tarka szolganépei között külön csoportot képeztek a szőlőművesek és vincellérek (vinitores, vinicultures), akik a szőlőhöz tartoztak, azzal adták, vagy ajándékozták őket. 34 1259-ben V. István Csapó fia Andrásnak adományozta Páh földjét, ahol olyan várszolgák laktak, kiknek a cserzővargaság, tímárság, továbbá szántás és vincellérmunka (vinitores) volt a mestersége. 35 Egy szőlőhöz rendesen egy szőlőműves tartozott. így területünkre vonatkozó első okleveles említésben, I. István 1002-ben, vagy közvetlen előtte kiadott görög nyelvű oklevélben 30 azt találjuk, hogy Palóznakon egy szőlőművest kapott a veszprémvölgyi kolostor azzal a szőlővel egyetemben, amit a szőlőműves megművelt. 37 Kálmán király 1109-i megújításában is azt találjuk leírva, 38 hogy ,,in villa Palosnic habet abbatissa unum vinitorem cum vinea sua". Az Atyus nembeli Bánd comes 1117-ben Pécselyen, Válluson, Szőllősön, két-két, Kövesden három, Magyaron öt, Almádon hat szőlőt adományozott az almádi monostornak s mindenütt ugyanannyi vincellért is. 39 Folkmar comes 1181-ben Henyén, a mai Balatonhenyén hat szőlőt és öt vincellért adományozott a bakonybéli apátságnak. 40 Az Albeusféle összeírás szerint Endréden, a mai Balatonendréden két szőlője és két vincellérje volt a pannonhalmi apátságnak. 41 A királyi és királynéi birtokok szőlővel foglalkozó szolganépéit „vinidatores"-nek nevezik az oklevelek. Nevük arra utal, hogy bizonyos bormennyiséget szolgáltattak. 42 Ezeket a vinidatores-eket is a szőlővel adományozták egyébként , 43 Az egyházi és világi nagybirtokokkal kapcsolatban említett 96 „vinitores" és „vinicultures" nevű szolgák is bizonyos bormennyiséget adtak évente uruknak. Joachim vitéz 1199-ben egész vagyonát feleségére, annak halála után a Szent Mihály egyházra hagyta. Adományai közt szerepelt a Kozmadamján nevű föld egy szőlővel, továbbá Kálón egy vincellér a szabad feleségével és fiaival, az általuk művelt négy szőlővel. Kálón még két háznép torlót is hagyott Joachim egy-egy szőlővel, akik évente 80 köböl bort szolgáltattak azoknak a lőrinteieknek, akik a tort rendezték. 44 1221-ben Kál és Ambrus egyebek mellett két szolgát adott azon szőlőkkel egyetemben, melyeket kezeltek a pannonhalmi egyháznak Szőllősön, Bársonyos táján, azzal, hogy évente 1 tunella bort szolgáltassanak be. 45 1227-ben Sal comes nyolc háznépet ajándékozott a Nyivegyvölgyben a veszprémi káptalannak, akik 20—20 köböl bort tartoztak adni évente. 46 Erdélyi László a „tunella"-t 74 liternek veszi 47 és olyan köbölre gondol, amely 3 pintet tartalmaz. 48 Különböző helyeken, különböző időben más és más űrtartalmú a köböl. 49 Ha a 8,48 literes budai köbölre gondolunk, 50 akkor 20 köböl 169,6 liternek felel meg. Egy-egy káli torló család ennek kétszeresét adta a fentiek szerint. A borszolgáltatás eltérő tehát, nem tudjuk azonban azt, hogy azonosak voltak-e az összehasonlított szőlőterületek. Az adatok hallgatnak arról, hogy a szőlővel foglalkozó vinitores-ek, vinicultores-ek, vagy vinidatores-ek növelték volna a kezelésükben levő szőlőterületet. Mint említettük, a megművelt szőlő után bizonyos bormennyiséggel szolgáltak ezek uruknak, a terület gyarapítása számukra is kedvező lett volna. Folkmar comes említett adományában 1181-ben, hat szőlőről és csak öt vincellérről hallunk. A tihanyi apátság 1243-ban Arácson egyebek mellett kilenc szőlőt és három vincellért is vásárolt. 51 Sok példát tudnánk még említeni arra, hogy a szőlők száma nagyobb, mint a vincelléreké. Ebből azonban nem szabad egyértelműen a szőlőterület növelésére gondolnunk, hiszen olyan adatunk is van, hogy a szőlőművesek elszöktek. 1301-ben a bakonybéli apátság felsőörsi szőlőművesei Marc fia István zaklatásai miatt elhagyták a vidéket. 52 A Balaton partján Alsóörstől Hegymagasig királyi udvarnokok laktak az Árpád-korban. 53 Ezek szőlőt is műveltek és van adatunk arra is, hogy gyarapították szőlőiket. Ypolth fia Albert 1225-ben dörgicsei birtokaiból egyebek mellett három szőlőt és a hozzájuk tartozó négy embert adott el a dörgicsei népeknek. 54 A keszi udvarnokok 1255-ben a Csobáncon szőlőt telepítettek és emiatt összeütközésük támadt a diszeli nemesekkel, akik az ítélet szerint eddigi szőlőiket megtarthatták, újabb szőlőt azonban nem telepíthettek ott. 55 Ismeretes, hogy a szőlő minden más gazdasági üzemágnál magasabb jövedelmet biztosít. 56 Erre a későbbiekben adatokkal térünk még vissza. Az alkalmas szőlőterületek iránt már az Árpád-korban érdeklődött a városi polgárság. A földesúrnak vagy nem volt pénze, vagy maga nem akart vesződni a szőlő kezeltetésével, így szívesen vette ezt az érdeklődést. Sopron és Körmöcbánya viszonylag könnyűszerrel vásárolta össze a környező kisebb nemesi birtokokat, azok a városok azonban, melyek nagybirtokos nemesek, vagy egyházi domíniumok közelében települtek, nem terjeszkedhettek ilyen szabadon. Ilyen esetben a városok bérlettel segítettek magukon. 57 Tamás tihanyi apát 1289-ben úrkúti alkalmas földjeit évi 880 dénárért 23 esztergomi lakosnak szőlőtelepítésre adta bérbe úgy, hogy az újonnan telepített szőlő után csak 5 év múlva kezdődik a fizetés. 58 A XIV. században, az egységes jobbágyság kialakulása 59 idején, a terjedelmes erdőterületek lehetővé tették az irtásföldek (terra extirpatitia, extirpatura) szabad foglalását. 60 „Az irtvány általában az a föld volt, amelyet a jobbágy a földesúr birtokán erdőként, bozótosként, gazos gyepként felfogott s a maga munkájával, az erdő, bozót, és gaz kiirtásával és az irtott föld szántás-vetés alá helyezésével, tehát jelentékeny termővé. Az ilyen földterület az irtás előtt mezőgazdasági szempontból nem gyümölcsözött, annál inkább értékelni kellett tehát a jobbágy ráfordított munkáját" mondja Szabó István. 60a Az emberi szorgalommal termővé tett irtások magánbirtoklásáról tanúskodó személynévvel összetett határrész-név 61 szép számban ismert a Balaton vidékéről is. 62
