A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

határozni, hanem amint a vidékek megegyező szokása tartja és a földnek tulajdonsága kívánja, aszerint kell a magot bevallani." Még sokáig lehetne folytatni a hasonló jellegű utasítások és útbaigazítások felsorolását, amelyek mind a felmérés sebezhető pontjai körül igyekeztek rendet teremteni. Annyi azonban az eddigiekből is bebizonyosodott, milyen nagy alapossággal dolgozott a felmérés gárdája és milyen gonddal őrködött Kun László commissarius a rendelet maradéktalan végrehajtásán. Ennek egyik fontos további eszköze és állomása volt a „controlléria", egykorú magyar kifejezéssel „ellenvigyázás". Hosszú szabályzata ugyancsak fennmaradt az iratok közt. A nyolcoldalas, 15 pontba szedett utasítást a termésbevallásokról szóló rendelkezésekkel egyidejűleg, 1786. december 10-én küldték meg Veszprém városának. Ebből ezúttal is csak a leglényegesebb elemeket, legérdekesebb részleteket emelem ki. Az ellenőrzést végző, ugyancsak választott emberekből, de a helybéliek mellett szomszéd falubéliekből is álló bizottság munkáját mindaddig nem kezdte el, míg a vármegye községeinek túlnyomó részében a bevallások el nem készültek és az Alkomissiónak a bizottság vezetésével megbízott tagja, részben a directorok jelentéseiből, részben faluról falura járva „szemes őrző hasonlétásokkal magának nagyobb világoságot és tudományt" nem szerzett. Nem tartották elegendőnek, ha az ellenőrzés csak arra terjedt ki, hogy a jó, középszerű és rossz fundusok középértékét vegyék, „a valóságos igaz Controlléria abból áll, hogy minden fundus és birtokos, egyenként minden ember tekéntet és haszon vadászás nélkül a jó földmívelésnek regulái és a helybéli környülállások szerint kérdés és megvizsgálás alá vétetődjék". Ezeknek az általános elveknek leszögezése után került sor az ellenőrzés lefolyásának ismertetésére, melyet ismét érdemes szó szerint közölni. „Ezen föld iránt tett vallás a község bírója által elolvastatik és a birtokos megkérdeztetik, ha ezen vallást ő tette-é és az igazsággal megegyez-é? Azután a szomszédok is megszólíttatnak, hogy mit ítélnek jó lélek szerint a bevallás felől, nem vet-é többet vagy kevesebbet a birtokos a bemondott magnemből és nem szokott-é több vagy kevesebb termése lenni, mint sem bemondott? Végül pedig a választott emberek fognak a vallásnak valósága iránt megkérdeztetni ezen módok és segedelmek által, és önnön magának előre szerzett világos fundamentomiból és elmés megfontolásokból meg fogja ítélni az Al Királyi Comissio a vallásnak helyes vagy helytelen voltát vagy pedig a birtokost meginteni, hogy önnön jó indulatjából igazabb vallást tegyen." így haladtak előre minden egyes parcellát hasonló alapossággal testületileg megvizsgálván. Mivel az ellenőrzés a munkálat egyik legfontosabb része volt, számos más utasítás is rendelkezett megfelelő végrehajtásáról, nem mellőzve a szigorú büntetések kilátásba helyezését sem. Egy 1788. III. 10-én küldött sürgetésben olvashatjuk például az alábbi sorokat: „A controllériánál intetnek minden renden lévő birtokosok, hogy igaz középmérték szerint való vallást tegyenek, nehogy az igazságtalan vallás miatt többről több költség és munkára okot adjanak, leginkább a parasztok, mert ha a helytelen vallások a controlléria által megbomol, már nem a földesurak, hanem maguk fogják az akkori költségek terhét szenvedni." E munka további részleteit tartalmazza egy másik utasítás: „A controlerians director urak Control Protocollumot tartsanak a kiadandó formula szerint és minden földet darabrul-darabra megjárjanak, mind a birtokosok, mind a hivatalosokat megkérdezzék és a Controll Protocollban, aszerint amint megáll vagy megváltozik, a vallás beírattassék." A mérések és termésbevallások befejezése után láttak munkához a felmérés feldolgozását végző tisztviselők. Ez a munka meglehetősen hosszadalmas volt és a hivatali apparátusra igen sokoldalú feladatokat rótt. Ezek közül példaként az egyéni összesítések készítésének főbb szempontjait ismertetem. A helység birtokosainak különböző határrészekben fekvő földdarabjait a földkönyvek alapján vonták össze. Először a helybeli lakosok, azután a másfalubéliek, a község és a földesúr árkusait kellett elkészíteni éspedig sorban a szántó, majd a rét és szőlő területének nagyságát jegyezték fel az egyes dűlők (szakaszok) helyrajzi számainak növekvő sorrendjében. A halastavak, bozótok, legelőmezők, harasztok és a hegytetőkön levő marhaélések szénában kifejezett értékét a rétek után kellett az egyéni ívekre rávezetni. A munka végén az egyéni ívek összegezésével ellenőrizniök kellett, valóban minden egyes parcellát felvettek-e, mert az egész munkálat csak akkor volt hibamentes, ha az így nyert eredmény a községi végösszeggel azonos volt. Nagy munkát jelentett a termésbevallások adatai alapján végzett értékelés is, amelynek sarkköve a helység területén érvényes mezőgazdasági árak pontos meghatározása volt. Ennek érdekében az Alkomissió gyakorta sürgette a községi bizottságokat, hogy „... magok között jó lélekkel és értelemmel tanácskozzanak a gabonaárak és egyéb féle terméseknek mind piaci, mind helybéli ára iránt... mint ti. a circulusbéli községek a pápai piachoz szabva vannak, itt különösen nem csak a messzeségre, hanem az utaknak jó vagy rossz voltára és azon időre is kell reflexiót tenni, amelyen a gabonát a piacra eladás végett vinni szokták, és így meghatározni kölletik, hány óráig lehet terhes szekérrel, jó és rossz utat egybevetvén a piac helyre jutni". (1789. III. 5.) A piactól való távolság megállapításánál azt kellett alapul venniök, hogy „terhes szekérrel való 2 órai járás vétetik egy mértföldnek, mivel pedig minden mértföldre a búza és rozs vitelben 11/2 krajcár, az árpa és zab vitelben 1 kr. bészámláltatik minden mérőre, azért arra kell vigyázni, hogy mindig azon hetivásár helye vétessék föl, úgymint Veszprém, Pápa és Győr, mely a helységhez legközelebb esik." (1788. III. 8.) Gondot okozott az elvétve termelt különféle magok ármegállapítása is. Ezekről egy 1788. január 12-én Pápán kiadott rendeletében Kun László az alábbi adatokat kérte: „A mellékvetések ára nem a piaci, hanem a helybéli ár szerint 9 esztendőre vétessék fel. Azért a director urak mindig idővontatás nélkül helységről helységre járjanak és először ugyan ab Anno 1775 usque annum 1783, azután ab Anno 1777 usque 1785 inclusive minden melléktermékek árát az idezárt formula szerint esztendőről esztendőre" állítsák öszsze. A formula szerint a lencse, borsó, kukorica, „kolompér", tenkely, hajdina, málé, köles, mohar, kender, len, bükköny, káposzta árát tudakolták, hozzátéve, hogy „ha volna valami más melléktermék úgymint czirok, répa, rátzborsó, azokról újabb rubrikákat kell készíteni". A táblába minden egyes év adatait külön-külön kellett feljegyezni, mégpedig negyedévenként. A négy negyed alapján számították ki az évi átlagot. Rendkívül érdekes, hogy az adatok beküldését két különböző időhatár között kérték, mintegy két ciklust különböztetve meg. Egy másik currens 1788. VIII. 11-én a széna, sarjú, bor és fa árának közlését, illetve pótlását sürgette. Egyben közölte a bevallott és az ellenőrzés után megállapított árak forint értékeit. A széna és sarjú áránál nem javasoltak változtatást, a fa árát azonban némileg megemelték. A mértékegységek meghatározása is súlyos nehézségeket jelentett, hiszen a korabeli viszonyok kialakulatlansága és sokszínűsége e téren különös erővel jelentkezett. Szinte minden helység más és más mértékeket használt, érthető tehát, hogy a közigazgatás egyik legfőbb gondja az volt, hogyan számítsa át ezeket közös nevezőre. E célra a vármegye által hitelesített eredeti mércék szolgáltak, melyek különböző vitás esetekben is döntöttek, amint az alábbi iratban olvasható: „Alább megirt praesenti recognoscalom, hogy ezen alább megirt napon, holnapban és esztendőben, várasi ord. bíró Lejdensperger Konrád úr által Veszprém várasi lakos Márkus Ábrahám zsidó requisitiojára exmittálva lévén, avégett, hogy a minemű egynéhány száz kilábul álló szemes jószág administratioja alkalmatosságával próba gyanánt egy vagy két szekérrül az administrait szemes jószágot mérném meg, mivel a zsidónak az igaz mérték meg létele iránt nagy scrupulusa volt. Ugyanazért kimenvén s az igaz mértékkel, mely is a T. N. Vármegyének valóságos billegjével három 79