A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

sinor gyanánt*'... Ez a rendelkezés rendkívül jelentős a kataszteri felmérés adatainak értékelésénél. Világosan a tényleges terméseredmények feljegyzését kérte, nem pedig a földek nehezen ellenőrizhető és a valóságos helyzetet megmásító termőképességét, amint a rendelkezés eredeti szövegében állt. Ez eloszlatja a már felmerült kételyt, miszerint a kataszteri felmérés eredményei e szemlélet miatt nem volnának teljes értékűek. Későbbi utasítások hosszú sora erősítette meg ezt az egyetlen ésszerű álláspontot. így megismétli más szavakkal a fentieket 1787. március 16-án: .. .„A vallás iránt kiadott oktatásban az rendeltetik, hogy ámbár ugyan senki a lánc szerint sem vetését sem termését meghatározni nem kölletik, hanem a szerint, amint a helységeknek és azon vidékeknek szokása és a földnek tulajdonsága hozza magával" ... Ennek a rendelkezésnek egyik további fontos részlete, hogy a bevallást nem egységesen, bizonyos előre meghatározott osztályok szerint, hanem egyenként, minden egyes parcelláról külön-külön kellett megtenni. A rendelet szavaival: „A bevallás tehát nem egyéb, hanem az eddig való valóságos haszonvételnek igaz bemondása, az esztendőknek forgása szerint, úgy egy községnek három classisban való fölosztása és minden telekbeli termésnek meghatározása... annyival inkább meg nem állhat, mivel ez által a bevallásnak szabadsága etenyészik és a természetnek különböző tulajdonsága is nem hagyja magát 3 vagy több Classisba beszorítani. Haszontalan tehát, és a munkának céljával ellenkező dolog a telkeket jó, középszerű és legalább való Classisba fölosztani, mivel primo a jó és középszerű, úgy szintén a középszerű és rossz fundusok között találtatnak közben közben több féle tulajdonságú földek is, secundo mivel csak egyetlen egy telekben is sokféle kivételek és különbözőségek vannak, melyekre való nézve szintén úgy minden telekben földrül földre kölletik járni és vizsgálódni és a termést mindenütt különösen és nevezetesen bemondani, hogy nem a külső egyenlőséget, hanem a tevékenységnek belső valóságát az igaz középérték szerint lehessen kinyomozni. Minden projectumok tehát, melyek oda céloznak, hogy az individuális azaz egyenként való bevallás elmellékeltessék (!), a kir. rendelésekkel ellenkeznek és bé sem vetetődhetnek. Ezen projectumok inkább okot adnának arra, hogy egyik birtokos a másikhoz képest megterheltetnék, és ezen megterheltetés mindenkor fönt maradna, mely miatt az egész munka hasztalan lenne..." Jelentős további feladat volt a termés pontos mennyiségének megállapítása. Ennek érdekében ugyancsak szigorú rendelkezések tömege látott napvilágot. A termésbevallások gondosságának biztosítását olvashatjuk ki például az alábbi, 1786. IX. 29-én keltezett utasításból: „1. Vége lévén az aratásnak és széna takarulásnak, minden gazda és birtokos jelöljék föl, mindegyik földjében mennyi és minemű gabona termett, úgy szintén a szénájáról is próbát tegyen, hogy melyik rétjén hány mázsa széna és sarjú termett. 2. Itt lévén a vetés ideje, minden birtokos számot tartson rá, melyik földjében hány mérőt és minemű gabonát vetett, arra pedig jól kell vigyázni, hogy a föld elégséges maggal bevettessék és a vetésnek szine alatt valami fortély ne történjék. 3. Közelgetvén a szüret is, kiki szölleinek termését jól följegyezze ... valamint a gabonabeli termésből az aratórészt, kilencedet, tizedet és a földmívelésre lett költségeket kihúzni nem szabad, úgy a szöllő termését is mindezeknek kivétele nélkül egészében kell följegyezni." Hasonló problémákkal küszködött egy év múltán, 1787. július 3-án is: „Mivel a kaszálást már némely helyen el is kezdték, és az aratás is Isten kegyelméből közelget, a Director urak minden helységbeli községet és oeconomusokat reászorítsanak, hogy mind a széna, mind a gabona termésből próbát tegyenek és pedig mindennemű speciesből, р. o. egy embernek sarjus rétjéből, másiknak pedig alábbvaló rétjéből és a legrosszabb féléből is kaszáltassanak le egy vagy fél holdra valót és azt jól megszárogatván mázsálják meg s jegyezzék föl, de előre nem köll kijelenteni, kinek rétjén lészen a próba, netalán fortélyból alattomban megétessék vagy ke78 vesebb jöjjön ki a próbára, szintén úgy cselekedjenek a gabonás mezővel is." Maga a termésbevallás szigorú keretek közt folyt. „Midőn a fent leírt vallásokat kezdeni akarnák, minden birtokosokat egyben kölletik gyűjteni és a bíráknak, esküdteknek, választott embereknek jelenlétében Őfelsége szándékát és a munkának célját, végre pedig a királyi pátensnek 8

dik és 9

d,k cikkelyét nekik értelmesen megmagyarázni..." tartoztak. Majd minden birtokoshoz két kérdést intéztek: „1. Mennyi vetést tészen azon földben tavaszi avagy őszi gabonábul? 2. Ezen vetéstbül középszerű esztendőben mennyi termést szokott bevenni?" A termést kétféleképpen lehetett bevallani: „Vagy szem számra vallatódik bé, vagy pedig az egész földnek kiterjedéséhez és közönséges terméséhez képest, mind a két esetben a dolog csak abbul áll, hogy a földeknek középszerű esztendőbeli termése valósággal kitudódjék." A bevallás során a határt gondosan bejárták: „Minekutána a fönt írt mód szerint a kérdések és bevallások fundusrul fundusra nyomakodni fognak, nem csak azon vallások, melyek a választott személyeknek és egész községnek helyben hagyásával bémondatnak, és a megvizsgálás vagyis controlléria után is helyeseknek találtatnak, Írattassanak bé a fassionális tabellkába, hanem azok is, melyek az igazgatók által igazságtalanoknak ítéltetnek és sem a helységbeli, sem a szomszéd határokbéli fundusoknak összehasonlítása és a hibának megmutatása által is igazabb vallásra reá nem bírattathattak..." Ezen általános utasítás mellett természetesen több alkalommal konkrét eligazításokat is találunk, amelyek a különböző magok termésének pontos meghatározását segítették. így nagyon lényeges volt a gabonatermés meghatározásánál az alábbi megjegyzés: „Tapasztaltatott, .. .hogy az bevetett magot az termésből kihúzták, és annak lehúzásával írták bé az termést, valamint pedig ez a Eelséges pátenssel ellenkezik, úgy keményen tiltatik, hogy sem az bevetett magot, sem az kilencedet és tizedet, sem az arató és cséplőrészt, sem az szántásra és vetésre tett költségeket ki ne húzzák, hanem valami termett középszerű esztendőhöz képest, igazán beírják." Különösen nehéz volt a közép-termés meghatározása a szőlőknél, ahol az időjárás változásait erős termésingadozások kísérték. Ezért e téren fordult elő a parasztok részéről a bizottság működése ellen a legtöbb panasz. Ilyen a csajági lakosok 1789. IX. 16-án hivatalos beadványa: „Alább írtak ... hitesen áttestáljuk, hogy az individuális árkusoknak kiosztásakor alább nevezett helységünk lakosai közül némelyek méltóképpen panaszra kénytelenítettek fakadni a végett, hogy szölleik legbővebb termés idején is semmi módon (ámbár tartsák legjobb munkába) annyi akó bort, mennyi az controlléria által reájuk tétetődött, meg nem teremnek. .." Hasonló gondossággal ellenőrizték a vetés mennyiségének pontosságát. Ennek biztosítása érdekében adta tudtára Kun László 1788. III. 10-én az illetékeseknek, miszerint „Próbatétel után tapasztaltatik, hogy 2/64 hold földbe 160 lukakat lehet kukoricával elültetni, minden lukakat 6 szemmel vévén jönnek ki 960 szemek, amely egy meszelyt tesz, azért egy holdra 8/32 mérő, 4/64 rész holdra pedig 1/64 rész számláltatik, következésképpen a munkálkodás az egyenlőségnek okáért hasonló probatio szerint menjen véghez." (A meglehetősen bonyolult számításból az tűnik ki, hogy egy meszely, mely 50 négyszögöl föld bevetésére elegendő, 1/128 mérővel azonos, másképpen 100 négyszögölbe két meszely megy, vagyis 1/64 mérő. Tehát 128 meszely egyenlő egy mérővel.) Ugyancsak a vetőmag megállapításával kapcsolatban intézkedett 1787. április 17-én: „Ha valaki maga földjében több magot vetne valamely különös haszonvételnek reménysége fejében, hogysem azon vidéknek szokása és földnek tulajdonsága megkívánná, р. o. hogy több szalmája teremjen, ezen esetet a rubricaban följegyezni kell, hogy az adónak új repartitioja alkalmatosságával iránta igazságos intézést tenni lehessen." Ugyanitt egy másik fontos kérdésre is figyelmeztetett: „Rendeltetik, hogy 1600 négyszögöles holdra nem kelletik, mintegy törvény és regula szerint 3 mérő magot meg-