A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Katona Imre: Történeti adatok Pápa topográfiájához

A topográfiai tájékozatlanság komoly hibák forrása lehet. Ezért mindenekelőtt néhány fontos XVII. századi pápai középület helyét próbáljuk a források-adta lehetőségek keretei között megjelölni. Fontos XVII. századi pápai középületek: Bernhard Máté nyomdája, az ősi pápai református kollégium, az egykori parókiák és nem utolsó sorban maguk a templomok. Tóth Endre szerint Esterházy László földesúri tevékenysége komoly ellentétekkel kezdődött, hiszen mint olvashatjuk, „a gróf-főkapitány protestáns várvédő katonáit... azzal fenyegette meg, hogy idegen fegyveresekkel fogja őket kényszeríteni — vagy a vár elhagyására, vagy parancsainak való engedelmeskedésre". „Adatainkból kiderül — írja Tóth Endre —, hogy 1649-ben a földesúr plébánost hozott a városba és annak lakásául az egyik prédikátori házat elfoglalta. Ebben az elfoglalásban nem akartak segíteni a várvédő vitézek s emiatt a főkapitány lázadóknak minősítette őket." Ugyanakkor az említett „parókiafoglalásról" és erről a házról hivatalosan csak azt jegyezték fel, hogy „János prédikátor háza" volt s ekkor „per defectum" a földesúrra szállott vissza. Ezért ezt a házat Barcza Györgynek adományozta a gróf. Majd néhány mondattal később, egy érthetetlen logikai fordulattal így folytatja Tóth Endre: „A pápai egyik prédikátor, Czeglédy püspök halt meg ez évben s így maradt üresen akkor ez a ház. Czeglédy utódát Szeli Györgyöt más lakásba kellett költöztetni."

5 János prédikátor említett s a földesúrra visszaszállt háza a mai katolikus plébánia kastély felőli szomszédja volt, így ez sohasem lehetett katolikus plébániaház. Tóth Endre nemcsak topográfiailag tájékozatlan, hanem az események objektív folyamatait sem ismeri. Czeglédy püspök valóban meghalt 1649-ben s helyére Szeli Györgyöt emelte püspökké az egyházkerület, „parókiafoglalásról" azonban szó sem volt 1649ben. E kérdéseket teljes egészében tisztázza az 1662. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyv, mely emellett még néhány fontos topográfiai, sőt történeti kérdés megoldását is lehetővé teszi. A gróf 1662-ben Szeli György prédikátort s az iskolamestert az úriszékre, Laki Márton prédikátort pedig a városi tanács elé idézte. Laki Márton a Sári István helyére kerülő Bereczky Péter esperes örökébe lépett 1658-ban, így a Sári István házának egykori lakóiról 1662. január 8-án felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv Laki Márton megidézésekor keletkezett.

6 Szabó István 45 éves füredi nemesember vallomásából kiderül, hogy Lakit azért idézték a városi tanácsra és nem az úriszékre, mert lakóháza, melynek egykori lakóiról faggatták, „a Váras számára volt mind az Scholával együtt", míg az a ház, melyben Szeli György lakott, a földesúrhoz tartozott joghatóságilag. A vizsgálattal és eredményeivel Tóth Endre is foglalkozik.

7 Szerinte: „a tanúkihallgatásokból tudomásul kellett venni a vármegyének s a grófnak is, hogy abban a házban, melyben ekkor Szeli György prédikátor lakott, emberemlékezetet meghaladó idők óta mindig prédikátorok laktak s rajtok kívül egy ideig ott volt a szállása Bernhard Máté nyomdásznak is, de mindig szabad telek volt, soha az után a földesúrnak semmit sem fizettek". Az eredeti jegyzőkönyv szerint a Sári-féle házban előbb Czeglédy Pál lakott, majd amikor Sári István németországi tanulmányútját befejezve prédikátorrá lett, Czeglédyt abba a parókia-házba költöztették „kiben mast Szeli Uram lakik". Ebből is nyilvánvaló, hogy a Szeli-féle épülettel szemben itt egy másik épület egykori lakói után tudakozódnak. Lakói közül Sári István évekig mint rektor szerepel, csak Pathai halála után avatják lelkésszé. Szeli György is csak addig lakik itt, míg az egyházkerület püspökévé választják. Az épület és a benne lakó prédikátorok a városi joghatóság alá tartoznak. Ez is mutatja, hogy a benne lakó prédikátorok tevékenysége különbözött a másik parókián lakó prédikátorokétól. Szeli György és elődei a másik épületben lakták a várat, s így a földesurat szolgálták. Ugyanakkor „az pörlő házban mindenkor Prédikátorok laktak Váras számára és soha Jobbágy ház nem volt..." — olvashatjuk Szabó János 57 éves veszprémi szabados vallomásában.

8 Az épület funkciójára is fény derül Rácz Katalin vallomásából, aki szerint ez a parókiaház „a Schola végében a bástya felől vagyon". A város 1660-as összeírásában két parókiaház szerepel a Ruszek-köz és a kastély közötti városnegyedben. Ha az öszszeírás sorszámait összevetjük a Maynzeck-féle XVIII. századi térkép telekszámaival, az eddigiekkel mindenben egyező, sőt ezeket érdekesen alátámasztó eredményeket kapunk.

9 E szerint az egyik parókiaház a mai főtér házai között áll és déli oldala a Ruszek-közre néz. Kétségtelen, hogy ez az épület volt a mai katolikus plébánia őse. A mai plébániaház és ennek kastély felőli szomszédépülete már a XVII. század közepén is osztott telken állt. A két telek Teleki Blanka utca felőli részén állt a reformátusok ősi iskolája, mely az egykori összeírásban a térképmásolaton 10-es telekszámmal szerepel. Kiss Ernő szerint „az első református iskola a város piacán állott, ahol a templom is volt, református tornyával keletnek nézve... Mivel azonban 1660-ban a város piacáról kiszorultak, s attól messze távozni mégsem akartak, új templomuk a piac tőszomszédságában épült. Az említett iskolában volt egy nagy auditórium, tógátus deákoknak való öt tágas szoba, a tanulóifjúságnak hét classisa, vagyis a tanulók különös szobái, egy közönséges könyvesház, a professzornak egy szobája, konyhája és a felső emeletben egy museuma, kántornak is egy különös szobája".

10 Tehát Kiss szerint ez a piactól kissé távolabb álló iskola már nem az első, hanem a második helye a reforátusok ősi iskolájának. Ezzel szemben 1660-ban a reformátusok nemcsak mindkét parókiájukat bírják háborítatlanul, hanem iskolájukat is. A Ruszek-köz és a kastély közötti városnegyed házainak egy része a bástyára nézett, vagyis a házakat egy szűk zwinger választotta el a bástyától. Ezért vallotta Rácz Katalin, hogy az a prédikátor-ház, melyben most Laki Márton lakik az iskola végében, a bástya felől van. Az épület pontos helyét is kijelölhetjük. A mai katolikus plébánia-épület és az ettől északra álló ház telkének bástya, vagyis a mai Teleki Blanka utca felőli részén állt a reformátusok ősi iskolája, ablakaival és bejáratával a bástyának fordulva. A református iskola mellett, ettől északra volt az a református parókia-ház, melynek egykori lakói után Laki Mártontól tudakozódtak a városi hatóság képviselői. Ez az épület is ugyanúgy osztott telken állt, mint az ősi iskola. A telek északi szomszédja Szabó György volt 1660-ban. A református parókiaház két keskeny telek bástya felőli fundusán létesült. A telkek főtérre eső része 1660-ban Mészáros Ferencé és Szűcs Jánosé volt. Ez a két telek főtér felőli része a Ruszék-köztől a kastély felé eső 3* és 4. házat foglalta magában. Miután a szóban forgó területen a telkek osztódása a XVI. század közepe óta nyomon követhető, az egykori református parókia épülete mindmáig konstatálható. Ebben az épületben állt az a Batthyány-féle nyomda, melyet Bernhard Máté vezetett. A nyomda Batthyány II. Ferenc nevéhez fűződik. Pathay István pápai ref. lelkész 1617-ben írt levele szerint a nyomda már Pápán van, de felállítása még nem történt meg. A nyomda másfél évtizedig működött. Tevékenységének utolsó nyoma 1632-ből való. Batthyány Ádám ebben az időben katolizált s a vallásváltoztatás miatt erősen a protestantizmus ellen fordult. Valószínűleg azért szállíttatta el a nyomdát Pápáról, hogy ne hirdethessék vele továbbra is a protestantizmus eszméit. A házban Bernhard Mátén kívül más kiváló férfiak is

11 laktak rövidebb vagy huzamosabb ideig, mint pl. Kanizsai Pálfi János, Pathay István, Czeglédy István és a reformáció más kiváló alakjai

12 Az épület még 1682-ben is „Kálvinista Parochia"-ként szerepel. A parókia északi szomszédjaként emlegetett Szabó-féle ház a század második felében úgy látszik a leányági örökös Papp-okhoz került, akiktől 1682-ben Szabó Benedek váltja magához. A ház „napkeleti szomszédja a Bástya, délről pedigh a Kálvinista Parochia", tehát kétségtelenül arról az épületről tájékoztat az 1682-es adománylevél is, mint az 1662-es tanúkihallgatási jegyzőkönyv. Érdekes, hogy míg a mai katolikus plébánia helyén álló prédikátorház státusza körül évtizedekig változatlan a helyzet, addig az iskola melletti épületet csak ügyes machinációkkal sikerül a reformátusoknak kézben tartaniok. Említettük, hogy az ebben lakó prédikátorok városi szolgálatban álltak, így érthető, hogy a 5* 67