A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
ifj. Harmatta István: Könyvismertetés. Péczely–Sági–Szutrély: A 200 éves keszthelyi kórház története
anyagi helyzet következtében. A deficit egyre növekszik, az ápolási költségeket már messze nem fedezik az ápolási díjak. A frontról érkező háborús sérültek pedig a katonai szükségkórházak mellett ugyancsak igénybe vették a községi kórház erejét. Már 1914-ben évi 14 000 fölé emelkedett az ápolási napok száma. Rendkívüli mértékben megemelkedett a kötszerfogyasztás. A pénzhiányt a későbbiekben követte az anyaghiány. 1917-ben már csak papírvattával és papírpólyával tudták ellátni a sérüléseket. A Tanácsköztársaság egészségügyi politikájának megfelelően a Járási Tanács 1919 május 21-i ülésén a városi kórházat köztulajdonba vették és intézkedéseket foganatosítottak a kórház helyzetének javítására. Ekkor Dr. Sándor Márton a kórház és az újonnan létesített tüdőgondozó orvosa. Az intézkedések kivitelezésére azonban a Tanácsköztársaság rövid fennállása miatt már nem volt idő. A háború súlyos következményét, az inflációt a kórház teljes egészében végigszenvedte. Vagyona elveszett, a legelemibb gyógyszerek és fenntartási eszközök beszerzése áthidalhatatlan akadályokba ütközött. Az alkalmazottak fizetése összegben ugrásszerűen emelkedett, azonban nem tartott lépést a pénz elértéktelenedésével, így a fix fizetésből élők súlyos anyagi helyzetbe kerültek. Megint nem volt állandó orvosa a kórháznak, a betegforgalom, amely a háború után növekedésnek indult és 1924-ben 22 900 ápolási napot tett ki, ezután már csökkenő irányzatot mutat. A mostoha viszonyokat csak fokozta a hivatalos és a kórházi személyek közötti torzsalkodás. A Belügyminisztérium csak 1932-ben rendezte a kórház személyzeti kérdését. 1933. augusztusában lett igazgató főorvos Dr. Magyary Gerő műtősebész, alorvos pedig Dr. Höher Lajos. Az új igazgató személyében gazdára talált a kórházfejlesztés ügye. Újjászervezte a betegellátást és elkészítette a kórház részletes fejlesztési tervét. 1936-ban Dr. Horváth Zoltán szülész-nőgyógyász kezdte meg működését, profilirozottá vált a 72 ágyas kórház beteganyaga, majd 1940-ben jelentős építkezéssel mintegy tíz helyiséggel gyarapodott a kórház. Ekkor épült ki a központi fűtés és melegvíz hálózat is. A modern műtő beállításával a sebészi munka színvonala nőtt, sor került az állandó orvosi ügyelet megszervezésére és 1944-ben pedig 36 ággyal külön belgyógyászati osztály alakult Dr. Liposits Elemér főorvos vezetése alatt. A második világháború végén a Keszthelyen áthaladó frontvonal a kórház épületével együtt tönkretette ezt a fejlődést is. A kórház ideiglenesen berendezett épületben, а С azdasági Akadémia diákszálló részében működött a háború befejezésekor. Az ágyak száma százhúszra emelkedett, az anyag- és gyógyszerhiány hatalmas méreteket öltött. A nehéz körülmények ellenére is azonnal megindult az újjáépítés, amelyből úgyszólván Keszthely valamennyi lakosa kivette a részét. Első feladat a kórház romos épületének a helyreállítása volt. 1946-ra elkészült az első emelet, sőt később még egy emeletet is húztak rá. Ekkor költözött vissza a kórház 90 ággyal. 1947-ben kezdte meg működését a szülészeti osztály, majd a második emelet elkészülte után a gyermekosztály is. Ekkor már 120 ágyas a kórház. 1950-re megtörténik a gyógyító és megelőző tevékenység összevonása, a szocialista egészségügy alapjainak lefektetése. A kórház tulajdonába került Gyógyszanatórium épületében nyert elhelyezést a gyermekosztály és az új rendelőintézet. A kórházi ágylétszám 150-re emelkedett. Nőtt a dolgozók száma is és 1953-ra elérte a 65-öt. Kibontakozott az orvostovábbképzés. Az 1954-es kiütéses tífuszjárvány idején hivatásának önfeláldozó teljesítése közben fertőzést kapott és elhunyt Dr. Magyary Gerő, a kórház igazgatója, 1933 óta fáradhatatlan fejlesztője. Emlékét a kórházban márványtábla őrzi. Itt azután a múltból a jelenbe lépünk. A fejlődés vonala többé nem szenved törést, öt év alatt a korszerű műtőrészleg beállításától kezdve a szemészeti osztály megalakulásáig csak több oldalon összefoglalható nagy és sokirányú, a kórház valamennyi részlegére kiterjedő fejlődés és fejlesztés menetéről kapunk képet. Nemcsak helyiségekben, hanem felszerelésben, a kiegészítő helyiségek beállításával, műszerekkel, kutatási lehetőségekkel gyarapodott a kórház. A dolgozók száma 1959-ben — eddig követjük a kórház kétszáz éves történetét — 99, ebből 15 orvos. Az ágyak létszáma 176, bel-, gyerek-, szülészeti, sebészeti és szemészeti osztály működik, ezek munkáját szolgálja a Röntgen-laboratórium, a központi laboratórium és a prosectura. A rendelőintézetben 12 szakorvos teljesít naponta 54,5 szakorvosi órát. Ezt a fejlesztést megkövetelte az egészségügyi ellátás színvonalának állandó emelkedése. így járul hozzá a keszthelyi kórház 200 éves küzdelmes út után a dolgozók egészségének védelméhez, amely a WHO (Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint ,,a testi, lelki és szociális jólét állapota". Ez az ismertetés a keszthelyi kórház történetének csupán a vázlatát ölelheti fel. Mégis szükségesnek láttuk, hogy e néhány sorral felhívjuk a figyelmet erre a kiadványra, amely bár könyvárusi forgalomba nem került, a keszthelyi kórház és így Keszthely városa 200 éves történetének érdekfeszítő dokumentumait tárja az olvasó elé. A szerzők úttörő munkája sikerrel járt és értékes ösztönzést ad többi vidéki kórházunk történetének feldolgozásához. if/. Harmattá János I 392