A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

Keszthelyen a „forradalmi tanács" több kommunista vezetőt vett őrizetbe. Veszprém megyében 171 személy került az ellenforradalom fogságába. A véres terrorhullámot csak az akadályozhatta meg, hogy létrejött Kádár János vezetésével az új forradalmi központ: az MSZMP, megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és fegyveres segítséget kért a Szovjetuniótól. Az ellenforradalom térhódításával a megyei pártszervek az üldözés és a véres terror miatt súlyos helyzetbe kerültek. Mivel az ellenforradalmárok a kommunista párt megsemmisítésére törtek, minden legális lehetőségtől megfosztották a pártot. Október 26-án elvették a megyei lapot is és azt is az ellenforradalmi tanács propaganda fórumává tették. Lefoglalták a párt épületeit, vagyonát és azt a gombamódra alakult pártoknak adták. A régi koalíciós pártok reakciós vezetőkkel való megszervezésén túl, Várpalotán Nagy György, a város teljhatalmú ellenforradalmi diktátora Keresztény Demokrata Pártot szervezett és már megrendelést is feladott 10 000 db tagkönyvre. Még Mindszentyvel is tárgyalt. Apácatornán és Balatonfüreden Nyilaskeresztes Pártot szerveztek. A megyei pártvezetés október 28 körül már nem működhetett. Előtérbe kerültek zavarosfejű revizionista elemek. Október 31-én 36 elvtárs Veszprémben megkezdte a párt újjászervezését.

64 Ebben az időben a kommunisták csak illegálisan jöhettek össze. Az Ajkai Szabad Szó felháborodva ír arról: „Vannak olyanok, akik nemhogy segítenének a nemzeti egység (ellenforradalmi revizionista polgári „nemzeti" egységről van itt szó — megjegyzés tőlem BB.) létrehozásában, inkább akadlyozzák azt. Egyes volt MDP vezetők viszályt szítva újra szervezkednek."

65 A kommunisták az illegalitás viszonyai között másutt is szervezkedtek és csak arra vártak, hogy újból munkához foghassanak. II. A MEGYEI PÁRTSZERVEK TEVÉKENYSÉGE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSÉÉRT ÉS A SZOCIALISTA KONSZOLIDÁCIÓÉRT 1. A SZOCIALISTA KONSZOLIDÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA (1956. november—1957. június) Az ellenforradalmi lázadás a szocialista társadalom létét fenyegette hazánkban, veszélybe sodorta a magyar dolgozó nép 12 alatt megszerzett hatalmas vívmányait. Támadást jelentett a szocialista tábor ellen, felidézte egy minden eddiginél pusztítóbb világháború veszélyét is. Cselekedni kellett. Kádár János vezetésével november első napjaiban létrejött az új forradalmi központ, a párt Ideiglenes Központi Intéző Bizottsága és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a legnehezebb helyzetben vállalta a harcot az ellenforradalom leveréséért. 1956. november 4-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívással fordult a magyar néphez.

66 A kormány a Szovjetunió fegyveres segítségét kérve, mindenekelőtt hozzálátott az ellenforradalom fegyveres erőinek szétzúzásához. A Szovjetunió testvéri, internacionalista segítségével rövid idő alatt sikerült az ellenforradalmi erőket felszámolni, a rendet, az ország békéjét és nyugalmát helyreállítani. Áz ellenforradalom elleni harc megindulásakor országosan, így a megyében is létrejött a magyar fegyveres karhatalom honvédtisztekből és rendőrökből. A szovjet katonákkal vállvetve, fegyverrel a kezükben — életük kockáztatásával — számolták fel a fegyveres ellenforradalmárokat, biztosították a rendet, a nyugalmat, a közbiztonságot, összeszedték az eldugott fegyvereket. Karhatalmistáink nagy szerepet játszottak az élet normális rendjének kialakításában. A forradalmi erők ellentámadásának másik alapvető feltétele a párt újjászervezése volt. Az ellenforradalom a legsúlyosabb csapást a pártra mérte, hogy a munkásosztályt megfossza vezető erejétől. A magyarországi ellenforradalom során drága áron tanultuk meg, hogy a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepének érvényesítése nélkül nem lehet megtartani sem a politikai hatalmat, és nem lehet felépíteni a szocialista társadalmi rendet. Ezért az ellenforradalom fegyveres erői elleni harccal párhuzamosan meg kellett indítani a harcot a párt sorainak rendezéséért. November 4-e után Veszprém megyében is talpraálltak a legbátrabb, legszilárdabb kommunisták. Még folytak a harcok Veszprémben, amikor az MSZMP megyei vezetői összejöttek, megkezdték a munkát. A Megyei Pártbizottság körüli házakat az ellenforradalmárok megszállták. Délután 3 óra után, alighogy megkezdték a tanácskozást, a szemben levő házból fellőtt rakéta jelzésére az ellenforradalmárok elkezdték a pártszékház ostromát. A szemben levő házból géppisztolysorozatot adtak le a tárgyaló kommunistákra. A gyilkos golyó Kiss Lajost, a Megyei PB munkatársát találta el. Vándor József megsebesült. Kiss Lajos életét már nem lehetett megmenteni, mert az ellenforradalmárok a segítségül siető szovjet katonaorvost is meggyilkolták.

67 Két nap múlva, november 7-én alakult meg az MSZMP Ideiglenes megyei Elnöksége. Az Elnökség 7 tagból állt, vezetője Sebestyén Ferenc elvtárs. A párt újjászervezését segítette az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. november 11-i felhívása. Ez követően november 17 én új 7 tagú elnökséget választottak. Az elnök Pap János lett. E napon alakul meg az Ideiglenes megyei Intézőbizottság 25 taggal. . Az MSZMP Ideiglenes megyei Elnöksége és Intéző Bizottsága felhívására még november 8—12 között megalakultak a járási, városi Intéző Bizottságok. Közben szerveződtek az üzemi és községi intéző bizottságok is. A forradalmi erők harca rendkívül kedvezőtlen, nehéz helyzetben indult meg. Az ellenforradalom fő fegyveres erőit rövid idő alatt sikerült szétverni, de itt a megyében is még különböző helyeken felbukkantak a fegyveres ellenforradalmárok kis csoportjai és fenyegették a lakosságot, akadályozták az élet normális rendjének helyreállítását, mindenek előtt a termelő munka, a közlekedés megindítását. Az ellenforradalmárok szervezték a sztrájkot, megfélemlítették a dolgozni akaró becsületes munkásokat, akadályozták a párt szervezését, képtelenebbnél-képtelenebb rémhíreket terjesztettek, bűncselekményeket követtek el, minden eszközzel akadályozták a törvényes rend helyreállítását. Fegyveres erőik szétzúzása után az ellenforradalmárok legfőbb célja az volt, hogy az élet alapját képező munka beindítását akadályozzák. A gazdasági helyzet további szétzilálásával akarták a konszolidáció menetét lassítani, és az általuk előidézett gazdasági nehézségeket — saját politikai céljaik érdekében — az MSZMP-vel és a Forradalmi MunkásParaszt Kormánnyal szemben próbálták kamatoztatni. A néhány hétig tartó „összkomfortos sztrájkkal" súlyos gazdasági károkat tudtak okozni az országnak és a dolgozó lakosságnak. Novemberben a megyében nagyon akadozott a munka, gyakoriak voltak a sztrájkok. Az ellenforradalmárok gyártották a rémhíreket magyar fiatalok Szibériába hurcolásáról, újabb és újabb követeléseket fogalmaztak meg, csakhogy nyugtalanságot keltsenek, sztrájkra bírják a dolgozókat. Pápán már a november 4-ét követő napokban a munkások zöme dolgozni akart, de a hangadók megakadályozták a munka megkezdését. Sümegen november 9-én az erdőbe húzódott ellenforradalmárok a bazalt bányánál lövöldöztek, a községet is megtámadták. November 12-én azonban a megyében — 5 üzem kivételével —- megkezdődött a munka, elkezdték a tanítást az általános iskolákban is. Az ellenforradalmárok most újabb akcióba kezdtek. Keszthelyen az ellen-„forradalmi bizottság" megszavazta, hogy a dolgozók ne vegyék fel a munkát. Azzal az ürüggyel, hogy megnézzék, megkezdték-e már a munkát, küldöttséget menesztettek Pápára, Veszprémbe, Győrbe, Nagykanizsára. November 13-án a pápai Textilgyár irányított küldöttséget Győrbe, hogy meggyőződjön: mi a helyzet az ottani üzemekben. Azzal jöttek vissza, hogy a győriek 6 pontból álló követeléssel küldöttséget indítottak Budapestre a kormányhoz. Valójában ezek a „tapasztalatcsere látogatások" az ellenforradalmi erők közös 363