A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

vörös zászlók égetésének, sőt egyes pártbizottságok megtámadásának, feldúlásának is. Keszthelyen viszont már október 25-én délután a helybeli mezőgazdasági akadémia hallgatói és az egyes üzemekből, intézményekből összeverődött tüntetők ledöntötték a főtéren levő szovjet hősi emlékművet, majd gróf Festetich György szobrát állították az emlékmű helyére, a középületekről leverték a népköztársasági címereket és a vörös csillagokat. Veszprémben e napon még sikerült a szovjet hősi emlékmű megrongálását és ledöntését részben meggyőzéssel, részben a rombolók szétoszlatásával megakadályozni. A rombolást az éj leple alatt hajtották végre: a csillagokat eltávolították, az emléktáblát összetörték, a lánctartó köveket felborították. Október 26-án — úgyszólván vezényszóra — az egész megyében megrohanták a pártházakat, lerombolták a hazánk felszabadításáért életüket áldozó szovjet hősök emlékműveit, sárbatiporták és égették a vörös zászlókat, törték, zúzták a vörös csillagokat, a szocializmus, a haladás és az internacionalizmus jelképeit, elégettek sok fontos párt- és állami iratot, szervezetté tették a hajszát kommunisták és más haladó emberek ellen. Az ellenforradalom mozgatói és szervezői ezekkel a tettekkel készítették elő, sok helyen már meg is valósították a helyi hatalomátvételt. Hogyan következhettek be ezek az események? A Nagy Imre—Losonczy csoport szabotázsa és árulása — minden fegyveres ellenállást megtiltott, a hírközlés a revizionista erők kezébe került, a Szabad Európa Rádió és más ellenséges nyugati adók a nap 24 órájában adták a CIA, az amerikai titkosszolgálat utasításainak megfelelően a politikai jelszavakat, a konkrét szervezési és katonai utasításokat az ellenforradalmi erőknek. Mindenfelé megjelennek a megye városaiban és falvaiban a teljesen ismeretlen szervezők, akik a tüntetéseket, rombolásokat, a pártházak megtámadását „segítettek megszervezni." Gépkocsikkal száguldoztak az egyetemisták is, rendezték a gyűléseket, szervezték a tüntetéseket. Várpalotán ismeretlen fiatal motorkerékpárosok tűntek fel a városban. Tanácskoztak, majd szétszéledtek „lelkesítő" munkára. Devecsert és a járást megszállták a különböző helyekről érkezett idegen személyek, akik egyetemistáknak és „pesti forradalmároknak" adták ki magukat. Pedig valójában többségük szökött fegyenc és huligán. A szégyenletes devecseri eseményekben — rajtuk kívül — Pápáról, Ajkáról, Tapolcáról és Keszthelyről autóbuszokon szállított „hazafiak" töltik be a hangadó szerepet. Pápán — a változatosság kedvéért — győri ellenforradalmárok szervezik az október 26-i tüntetést. Tapolcára Budapestről, a szombathelyi és a nagykanizsai vasútvonalakról érkeznek a felforgató elemek. A kisebb falvakban is hasonló a helyzet. Természetesen mindenütt megvoltak a helyi ellenforradalmi erők is — később még lesz róluk szó —, akik a külső segítséget felhasználva, maguk is aktivizálódtak. Az október 26-i tüntetések során — az ellenforradalmi jelszavak valódi tartalmának leplezése céljából — minden eszközt felhasználtak a tömegek megtévesztéséríe. Volt ott minden : Kossuth címer, Kossuth nóta, nemzetisznű kokárdák, Himnusz és Talpra magyar, a múlt „önkényének ostorozása", szovjetellenes és kommunistaellenes hisztériakeltés, „aki magyar álljon közénk" jelszó; „kenyér helyett fehér cipót" ígértek a népnek — sötét terveiket csak így remélhették — a tömeghisztéria felkeltésével valóra váltani. így értek el, hogy a szovjet hősi emlékművek lerombolásán kívül október 26-án Veszprémben feldúlták a két szovjet temetőt, Devecserben földgyaluval dúlták fel a szovjet katonasírokat, Várpalotán szintén meggyalázták felszabadítóink sírjait. Már 26-án a tüntetésekkel egybekötve több helyen megindult a párt elleni frontális támadás. Devecserben megostromolták a pártbizottság épületét. Mihályi Sándor községi párttitkárt leütötték, lábainál fogva felkötötték a lépcsőház korlátjára és a lefeszített lépcsőkarfával, téglákkal, kövekkel tovább ütötték. Amikor már azt hitték, hogy Mihályi Sándor meghalt, elvágták a lábát tartó kötelet és ledobták a földszintre. Kocsira dobták és a jobbérzésű egyének beszállították a kórházba. Csak hosszadalmas, lelkiismeretes gyógyítással lehetett megmenteni életét. Gallér István járási titkár és Szálai Lajos, a PB gondnoka alig tudott elmenekülni üldözői elől. A gondnok feleségét is összeverték, megrugdosták a „szabadságharcosok". 26-án, miután a vörös csillagokból és zászlókból rakott máglya ellobbant, Várpalotán is lefegyverezték a rendőrséget és elkezdődött a pártbizottság ostroma. Ligmann Károly titkárt, Nemoda Jánost, Szekeres Mihály alezredest úgy összeverték, hogy a kórházba kellett őket szállítani. Nem zavarta az ellenforradalmi vezérkart, hogy mindhárman sebesültek, mégis letartóztatták őket. Szekeres alezredest a veszprémi rendőrség fogdájába szállították, hogy „elintézzék." Még aznap Várpalotán a városon békésen áthaladni akaró szovjet gépkocsikat orvul megtámadták. Az aljas gyilkosságnak 13 szovjet katona esett áldozatul. 26-án a pártbizottságok, tanácsházak berendezéseiben végrehajtott rombolások mellett megnyitották a börtönöket. Ezáltal az ellenforradalom megerősödött közönséges bűnözőkből álló „szabadságharcosokkal." Az ellenforradalmi hatalomátvételt betetőzte a megyei, járási és városi „forradalmi tanácsok" megalakulása. Célkitűzésük a nép által törvényesen választott helyi államhatalmi szervek felszámolása, és helyükbe ellenforradalmi helyi hatalmi szervek megteremtése. Veszprémben a tüntetés után az egyetemen rendezett gyűlésen „választották meg" a „Megyei Nemzeti Forradalmi Tanácsot". Jellemző a gyűlés munkájára, hogy egy káplán Mindszenty szabadonbocsátását, közjogi méltóságába való visszaállítását követelte. „Vitéz" Németh Károly ludovikás tiszt, egy likőrgyáros fia, azzal állt elő, hogy kidolgozott egy katonai tervet, amely lehetővé teszi a szovjet csapatok elűzését. Pados József azt javasolta, hogy olyan embereket válasszanak a „forradalmi tanácsba", akik „eddigi magatartásukkal bizonyították, hogy az elnyomott magyarság zászlóvivői tudnak lenni." A tanács összetétele azt igazolja, hogy ez „sikerült" is nekik. „Véletlenül" egyetlen munkásembert sem találtak erre alkalmasnak. A,,forradalmi tanács" a megye és a város területére „a néphatalom legfőbb birtokosának" nyilvánította ki magát, átvette a megyei és a városi közigazgatás irányítását. Másnap a megyei lapban bejelentették, hogy „megalakulásával megszűnik a megyei és járási vb. elnökök, elnökhelyettesek, titkárok és a végrehajtó bizottságok jogköre." Kiáltványban követelték a tűzszünetet, az általános amnesztiát, a szovjet csapatok azonnali visszavonását és az ország területéről való kivonását. Általános sztrájkra hívták fel a megye dolgozóit. Még ezen a napon megalakultak a járási és a városi „forradalmi tanácsok" is. 26—27 és 28-án —jórészt külső segédlettel — a községi ellenforradalmi tanácsok és bizottságok is létrejöttek. A „demokratikus" választások légkörére jellemző néhány tény. A pápai járási „forradalmi tanács" alakuló ülésén dr. Pulai József elnök kijelentette: „Olyan járás élén nem leszek, ahol a kommunistáknak egy parányi része is jelen van." A veszprémi járási küldöttgyűlésen párttitkárok is résztvettek. A nagy többségben levő ellenforradalmi elemek kiközösítették őket. A 26-án megválasztott zirci járási forradalmi tanácsnak az első napon még négy kommunista tagja is volt. Már másnap, idegen ellenforradalmi elemek segítségével a „forradalmi tanácsot" megbuktatták és kommunisták nélkül alakították meg. Úgy is jöttek létre „forradalmi tanácsok", hogy azokat senki sem választotta meg. így történt ez pl. Pápán. Ritka kivétel a bakonypéterdi eset, ahol a „forradalmi" tanács elnöke a vb. elnök, titkára a vb. titkár, Fenyőfőn pedig a vb. titkár lesz az elnöke. Ez csak olyan helyeken volt lehetséges, ahová a külső „lelkesítő" ellenforradalmi elemek nem jutottak el. Az ellenforradalom menetében fordulópontot jelent október 28-ika. Nagy Imre kormánynyilatkozatában bejelentette, hogy „a kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna." Az ellenforradalmat forradalomnak hamisítva kijelentette: „ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyéforrasztó nemzeti demokratikus mozgalom". Bejelenti továbbá, hogy a kormány „elrendelte az általános tűzszünetet." 361