A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

A KV határozata után előre kell néznünk és lelkesen dolgozni; ez az egyik biztosítéka, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg. A megyei aktívaértekezletet követően járási, városi pártaktívákon, nagygyűléseken, pártnapokon ismertették a KV júliusi határozatát. A megye dolgozói a pártnapokon lelkesedéssel fogadták a határozatot; a felszólalók helyeselték és örömmel üdvözölték a párt állásfoglalását. A pártakvítákon — a kibontakozás reményében — mind a részvétel, mind pedig az aktivitás tekintetében nagy változás történt az előző időszakhoz képest.

41 A szocializmus külső és belső ellenségeit átmenetileg zavarba ejtette a KV júliusi határozata és ennek pozitív hatása. Attól féltek, ha a párt kezdeményezésére kijavítják a szocializmus építése közben elkövetett hibákat, s akkor megszilárdul a párt helyzete, megerősödik a párt és tömegek kacsolata, megszilárdul a szocialista rendszer. A belső és külső ellenség ellentámadásba indult. Az ellenforradalom szellemi előkészítését — a magát a XX. kongresszus elvei magyarországi zászlóvivőjének kikiáltó — Nagy Imre—Losonczy csoport vállalta.

42 Augusztus második felétől Veszprém megyében is sokasodtak azok a jelek, amelyek az ellenforradalom felé mutattak. Az osztályellenség és a revizionisták rémhírekkel igyekeztek ellensúlyozni a KV júliusi határozatát. Ez sok embert tétovázóvá tett — falun.

43 Augusztusban és szeptemberben sokhelyütt a népfront bizottságokból kihagyták a kommunistákat.

44 Több pedagógus „összeférhetetlennek" tartotta a szervezett iskolai és az önkéntes úttörő munkát. Kevesen vállaltak DISZ vezetői megbízatást.

45 Romlott a pártfegyelem. Az október első felében megtartott propagandista tanácskozásokon a propagandisták jelentős része nem jelent meg. Jelentősen csökkent a politikai oktatás iránti érdeklődés a párttagság körében. Többen kijelentették: „Ha a tanulás önkéntes, akkor nem vagyunk hajlandók részt venni a pártoktatásban".

46 A Petőfi Kör vitáin elhangzott nézetek a megyébe is eljutottak. Több értelmiségi — főleg pedagógus — Pápáról, Veszprémből és Keszthelyről ugyanis meghívót kapott az októberi vitaestre. Hazatérve az ott hallottakat továbbadták a pedagógusoknak. így terjesztették a Nagy Imre—Losonczy csoport zavartkeltő pártés államellenes eszméit.

47 Ennek hatására itt is többen kérték a Petőfi Kör létrehozását. Keszthelyen létre is hozták a Petőfi Kört. Zsilinszky Rudolf veszprémi egyetemista a megyei lapban október 20-án hangot ad követelésének „Miért nincs Veszprémben Petőfi Kör" című írásában. A Hazafias Népfront megyei Bizottságának október 15-i értelmiségi ankétja a párt- és államellenes támadás első nyílt megyei fóruma volt. A felszólalások teljesen egyoldalúan ócsárolták a népi hatalmat, a szocialista rendszer vívmányait. Úgy állították be a helyzetet, mintha 12 év alatt itt minden rossz és hibás lett volna. Apárt vezető szerepe elleni támadásként elhangzott egy ilyen hozzászólás: „Töltse be a Népfront a párttal és az államhatalommal szemben az ellenzék szerepét". Ez a felfogás megegyezett a Nagy Imre—Losonczy revizionista csoportnak azon állásfoglalásával, amely tagadta a párt vezető szerepét, a Népfrontot a párt fölé akarta helyezni. Az ellenforradalom előkészítésének e veszprémi nyílt fórumán általános támadást intéztek a funkcionáriusok ellen, akiket tudatlan, hozzá nem értő, élősködő embereknek mutattak be, követelve egyesek leváltását, mások felelősségre vonását. Pedig valójában a funkcionáriusok többsége az adott körülményeknek megfelelően helyesen képviselte a munkásosztály érdekeit. Egyes pártfunkcionáriusok leváltását az ellenforradalmárok éppen ezen emberek osztályhűsége miatt követelték. A legszélsőségesebb ellenforradalmi demagógiával az ellenforradalom későbbi megyei vezéralakja, dr. Brusznyai Árpád fejtette ki nézeteit. Azzal kezdte beszédét, hogy az értelmiség problémája csak akkor oldódik meg, ha az egész népé megoldódik. Úgy állította be, hogy hazánkban a szocializmus építése időszakában állandóan romlott az életszínvonal, itt minden rossz, ami történt. A beszéd további része a legvérlázítóbb ellenforradalmi program. A funkcionáriusokat három csoportba sorolta: 1.gyilkosoknak, kártevőknek, 2. sarlatánoknak, 3. szélhámosoknak. Egy részüket meg kell büntetni, másokat meg kell akadályozni, hogy szélhámoskódjának, a funkciójukhoz nem értő „sarlatánokat" vissza kell állítani a termelő munkába.

48 A revizionista hangok október közepétől már a megyei lapban is teret kapnak. Ezt mutatja az értelmiségi ankét anyagának leközlése, másrészt a „Megjegyzések egy propagandista tanácskozáshoz" című vitacikk megjelenése. A cikk szerzője vitába száll Gazsó Pál balatonfüredi előadásának azon megállapításával, hogy „ma éleződik az osztályharc". A vitacikk szerzője — az országos és megyei konkrét tények ellenére — azt írja, hogy nem lehet egyetérteni G. P. állításával, mert a mi viszonyaink között nem ez a jellemző. Bírálja a propagandista tanácskozást azzal, hogy „sokkal bártabban beszélhetnének a propagandisták a múlt hibáiról is". Mindezt négy nappal a dolgozó népünk vívmányait ócsárló értelmiségi ankét után teszi. A cikk szerzőjének valóságos szándékait jól kifejezi írásának következő megállapítása: „Gyökerében kell felszámolni a régit, mert csak így lehet szó a tiszta lap nyitásáról".

49 Az ellenforradalom kitörése előtt az utolsó pozitív szellemű nyilvános reagálás a hibás nézetekre, zavarkeltésre Gazsó Pál „Az osztályharc néhány problémájáról" című válaszcikke. Ebben Gazsó Pál kimutatja, hogy a fenti cikk szerzője bármennyire takaródzik és „érvel" a XX. kongresszus szellemével, állítása antimarxista, egyoldalú és elfogadhatatlan. Jogosan állapítja meg a válaszcikk szerzője, hogy „megélénkült a kémtevékenység, másrészt az osztályellenség hazai maradványai bátrabban és szemtelenebbül lépnek fel szocialistaellenes nézetekkel". Megjegyzi, hogy ez nem marad hatástalan társadalmunk sok becsületes — de félrevezetett tagjára. A továbbiakban részletesen felsorolja a megyében jelentkező revizionista és ellenséges nézeteket és gyakorlatot is. Ezek országos jelenségek voltak. Mint az ország más városaiban, különösen Budapesten, úgy a mi megyénkben is megtalálhatók voltak az alábbi nézetek. Szép számmal akadnak olyanok, akik feketére akarják mázolni a magyar népi demokratikus rendszer vívmányait. A jogtalanul kuláknak minősített középparasztoK rehabilitásának jelszavával számos esetben kulákokat nyilvánítanak középparasztnak. Az értelmiség körében elterjedtek az olyan nézetek, hogy „az értelmiség van hivatva az ország vezetésére... hogy megvédje a párt erkölcsi tisztaságát". Mások kétségbe vonják a munkásosztály vezetésére való alkalmasságát. A jószándékú, csak a hibákat kijavítani akaró, de az ellenséges nézetekkel megfertőzött emberek körében is elhangzik olyan követelés, hogy „állítsuk vissza a többpárt-rendszert Magyarországon".

50 Ezek a nézetek különféle vitafórumokon nyilvánosan is elhangzanak. 5. AZ ELLENFORRADALOM VESZPRÉM MEGYEI ESEMÉNYEI A szocialista rendszer ellen indított támadásban jelentős szerepe volt Budapesten az íróknak és újságíróknak. A Nagy Imre—Losonczy-csoportnak a Veszprém megyei értelmiség jó részére is jelentős befolyása volt. A revizionistáknak és az ellenforradalmároknak elsősorban az egyetemista fiatalokat sikerült megzavarni. Támadást intéztek a DISZ ellen, mert — hibáival együtt is — a párt ifjúsági szervezete volt. Az ifjúságnak a DISZ-ben megnyilvánult szervezeti egységét a MEFESZ megalakításával bomlasztották szét. A MEFESZ az ellenforradalmat előkészítő tüntetés, az ellenforradalom elindításának politikai szervezetét képezte. A MEFESZ munkáját tudatos illegális ellenforradalmi csoportok irányították.

51 A szegedi, a miskolci és a soproni MEFESZ szervezeteknek jelentős befolyásuk volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem MEFESZ szervezetének tevékenységére, annak jobbratolódására.

52 Az ellenforradalmat a hazai reakciós erők — a nyugati imperialisták támogatásával — már évekkel előbb tudatosan m