A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

A MNDSZ a 3 éves terv jegyében 1948 nyarára 80 nyári napközi otthont hozott létre, ebből 55 az MNDSZ felügye­lete alatt működött. Az enyingi járásban létrejött a megye első traktorállomása. Cél volt, hogy a 3 éves terv ideje alatt valamennyi járásban legyen traktor- és gépállomás. A mező­gazdaságban is megkezdték a verseny szervezését. 110 AZ 1947 AUGUSZTUS 31-1 ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK A 3 éves terv végrehajtásához az anyagi fedezet és a dol­gozó tömegek támogatása mellett olyan parlamentre volt szükség, amelyben a demokrácia képviselői vannak több­ségben és nem akadályozzák, hanem segítik a terv végrehaj­tását. Az összeesküvés felszámolása után a Kisgazda Párt nagy tömeget veszített és ennek a megváltozott erőviszony­nak tükröződnie kellett az országgyűlésben is. A választások előkészítése pártunk III. Kongresszusának célkitűzései alapján ment végbe. A megyei pártbizottság a kongresszusi verseny során szép eredményeket hozó apró­munka kiterjesztését, a tömegszervezetekben végzendő mun­ka fokozását jelölte meg feladatként a megye kommunistái­nak. Ennek szellemében Várpalotán a dolgozók jobb munkafel­tételeinek megteremtéséért harcoltak és tiltakoztak az 1946 október 14-i taggyűlésen az ellen, hogy a 207 építőmunkás­ból csak 30-at akartak meghagyni. Határozatukban rámutat­tak arra, hogy az infláció alatt éhbérért dolgoztak ezek az emberek és milyen nagy igazságtalanság az elbocsátásuk. Hangsúlyozták, hogy milyen sok a romdabőlt ház, van tehát munka. Sürgős helyszíni kivizsgálást követeltek a felsőbb szervektől. Fűzfőgyártelepen október 3-án a két munkáspárt közös határozatban tiltakozik a munkások elbocsátása ellen. Szentgálon a mésztelepen december 22-én a KP vezetésével tiltakoznak a szanálások ellen. Ilyen követelések mellett egy­re több helyen látják, hogy kivezető út az üzemek államosí­tása. A III. kongresszus határozatainak végrehajtásáért har­coltak megyénk kommunistái, amikor élére álltak ezeknek a követeléseknek. 1946 október 15-én a Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezete ajkai csoportja rendkívüli taggyűlést tartott, ahol a dolgozók nehéz helyzetéről tárgyal­tak. Határozatukban megmutatják a kivezető utat: „A Bau­xitbányák és feldolgozó üzemek államosítását sürgősen ve­gyék napirendre, az alumíniumipar és nem utolsósorban a dolgozók elviselhetetlen helyzete miatt." 111 A KP befolyásának növekedését bizonyítja, hogy 1947 elején Ajkacsingervölgyben az Üzemi Bizottságba a fizikai munkások közül mind kommunistát választottak be. Az ér­telmiségiek közül 2 kommunistát és 2 szociáldemokratát. A balatonfüredi Hajógyárban 6 kommunistát és egy szociál­demokratát, a peremartoni Merkur gyártelepen a szociálde­mokrata ÜB elnök helyett kommunistát választottak. 112 A KP úgy akarta növelni befolyását a munkások között, hogy közben megnyerje nemcsak a pártonkívüli, hanem a szociáldemokrata munkásokat is. A két párt vezetői 1947 június 9-én Összekötő Bizottsági ülést tartottak, melyen ha­tározatot hoztak, hogy a pártaktívák kötelesek az együttmű­ködést megteremteni. Ennek érdekében legalább havonként egyszer összekötő bizottsági ülésen meg kell beszélni a fenn­álló problémákat. Amennyiben a vitás kérdéseket nem tud­ják megoldani, írásban értesíteniök kell a járási, illetve a me­gyei titkárokat. A határozatban hangsúlyozzák, hogy egyik párt sem intéz­het támadást vezető pozícióban levő elvtársak ellen, sem szó­ban, sem a sajtón keresztül. Amennyiben vezető pozícióban levő elvtársak tevékenysége esik kifogás alá akár az egyik, akár a másik párt részéről, a két párttitkár (városi, járási, megyei) jelenlétében kell az ügyet kivizsgálni és döntést hoz­ni. Nyilvánosság elé ilyen ügyeket egyik párt sem vihet. A választási harccal kapcsolatban rámutattak arra, hogy a reakció ellen kell harcolni nem egymás ellen. Kérték a me­gyei aktívákat, hogy ne tűrjenek meg személyi túlkapásokat, s a választások előtt különösen nagy gondot fordítsanak az együttműködésre. 113 Sajnos, ezeket a jó határozatokat a legtöbb helyen nem hajtották^végre. A KP zirci járási titkárának július 21-i jelen­tése a többi járásokra is jellemző helyzetet ír le: „A SZDP-al sokkal több bajunk van, mint a Kisgazda Párttal. A SZDP ebben a hónapban több helyen tartott gyűlést központi elő­adóval és mindenhonnét panasz érkezett be az elvtársaktól, hogy teljesen a kommunisták ellen beszélnek. Ilyeneket mon­danak: „Nem indulunk velük közös listán a választásokon, mert csak egyszer volt Budán kutyavásár. Mit énekelgetik, hogy: „ez a harc lesz a végső" mi már 75 éve harcolunk és ennek a harcnak köszönhetők ezek az eredmények amik van­nak." 114 A Várpalotán és Péten tartott gyűléseken is a kommunis­tákat támadták. Arról beszéltek: „A magyar politikai élet­ben két párt van: „Káin párt" ez a KP és van az „Ábel párt" ez az SZDP. A Káin párt minket piszkos és aljas módon elárult. Feloszlatta a Kisgazda Pártot és most az SZDP-ot akarja, de mi megmutatjuk két hónap múlva, hogy ki lesz az erősebb." Péten az összes kommunista plakátokat lera­gasztották a szociáldemokraták a sajátjukkal. Mire a KP titkára kijelentette: „Ennek még folytatása lesz. Ahogy ka­punk újabb plakátokat néhány meglepetésben részesítjük mostoha testvérpártunkat." 115 1947 június 12-én ülést tartott a KP megyei bizottsága. Határozatot hoztak, hogy június 25-ig Veszprémben és Pá­pán megszervezik az egyhetes agitátorképző tanfolyamot. „... a tanfolyamot végzett elvtársak szervezetükbe vissza­térve agitációs csoportot szerveznek és ezek részére esti tan­folyamokon adják át az iskolán tanultakat. Az esti tanfo­lyam befejezése után népnevelő csoporttá alakulnak át." 116 A választások előtt több helyen a községpolitikai terv alapján utakat építettek, iskolákat tataroztak. Az „Akció program" keretében a KP megye bizottság több olyan kér­dést megoldott, mely nagy tömegnek volt előnyös. Célul tűz­ték ki pl. a villanyáram díjának leszállítását. Ennek érdeké­ben aláírásokat gyűjtöttek, közben röplapjainkat osztogat­ták és agitáltak. Az akció sikerrel zárult. 117 Nagy gondot fordított arra is a megyei Pártbizottság, hogy a nagygyűlések mellett, minél több kisgyűlést tartsanak a községekben és az egyéni agitáció rendszeres legyen. Jó mód­szernek bizonyult a „szomszédolás", amikor a közellakók, egymást jól ismerő emberek jöttek össze és elbeszélgettek egymással az elért eredményekről, tervekről. A megye kommunistái bizalommal néztek a választások elé és reálisan értékelték az esélyeket. Ezt bizonyítja a július 13-án megtartott aktívaértekezlet is. Az volt a megyei Párt­bizottság véleménye, hogy ha jól dolgoznak a Pártszerveze­tek, az 1945-ben elért nem egészen 13 százalékos eredményt emelni lehet és el lehet érni a 20 százalékot. 118 1947 augusz­tus 31-én került sor a választásra. A választó-kerületben a KP-ra szavazott összesen 27 517 fő, ami az összes leadott szavazatok 19,3 százalékát jelentette. Országosan a KP lett az első a választáson 22 százalékkal. Megyénk összesített eredménye ennél a számnál alacsonyabb, de az emelkedés nagyon jelentős. Legjobb eredményeket a veszprémi és deve­cseri járásban ért el a KP. A veszprémi járásban 26,4 száza­lékot (1945-ben 18,2), a devecseri járásban pedig 22,7 szá­zalékot (1945-ben 15,7 százalék) ért el, így ezekben a járások­ban az országos átlagnál jobb volt az eredmény. Különösen előretört a bányavidékeken: Úrkúton 54 százalékról 91 szá­zalékra, Ajkacsinger bányatelepen 36 százalékról 82 száza­lékra, Várpalotán 41 százalékról 46 százalékra nőtt a kom­munista szavazók aránya. A devecseri járásban nem volt olyan helység, ahol 2 százaléknál kevesebbet kapott volna a KP. De nemcsak az ipari centrumokban, hanem a községek­ben is nőtt a KP szavazóinak száma. Pl. Kislődön, ahol 1945-ben csak 1,3 százalékot kapott, 1947-ben már 22 száza­lékot. A SZDP is növelte a megyében szavazatainak számát, ugyanakkor, amikor országosan kevesebbet kapott. Me­gyénkben 1945-ben 16 945 fő, a leadott szavazatok 13,06 szá­zalékát kapta a SZDP, míg 1947-ben 19 701 fő, a szavazatok 13,8 százalékát jelentette. A SZDP vezetői ennél többre szá­mítottak, nem vették figyelembe azt, hogy Peyerék átpárto­lása a Radikális Párthoz erkölcsi kárt okozott. A Radikális Párt nem ért el nagy eredményt, de 4977 főt, az összes szava­340

Next

/
Thumbnails
Contents