A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

csapatok védelme ezen a szakaszon is csak szétszakadozott utóvédharcokra korlátozódott, melyek megállítani nem tud­ták a szovjet csapatok előnyomulását, legfeljebb lelassították. Az I. lovas hadtest balszárnyán visszavonuló 3, és 4. lovas hadosztályok maradványai és az ide vezényelt magyar „Szent László" hadosztály részei Mencshely községet és térségét (Halom-hegy) védték. Az előnyomuló szovjet csapa­tok reggel 8 óra körül érték el Mencshely térségét. A támadó szovjet csapatokat azonban az I. lovas hadtest balszárnyán védő német és magyar csapatok mintegy 9—10 órára tartóz­tatták fel. A lovas hadtest balszárnyát a magyar „Szent László" gyalog hadosztály csapatai védték Nemesleányfalu és Mencshely között, a Jakabfa-erdő térségében. A had­osztály ekkor három harccsoportból állt: „Tassonyi-harccso­port", testőr-zászlóalj" és „ejtőernyős-zászlóalj". A hadosz­tályjelentős tüzérségi erőkkel rendelkezett: 3 tábori tüzér osz­tály (1., 9., 76.), az I. könnyű aknavető tüzér osztály, VIII. légvédelmi könnyű tüzér osztály, 20. rohamtüzér osztály és a légierők páncélvadász osztálya tartozott alárendeltségébe. (A hadosztályhoz tartozott még egy híradó-, és egy utász zászlóalj.) A hadosztálytól jobbra (Mencshely K-i széle—Halomhegy •—Kisdörgicse—Dörgicse K-i térségében a 3. és 4. lovas hadosztályok főellenállási vonala húzódott. A két lovas had­osztály 10 német és 3 magyar zászlóalja ekkor már csak 6—7 nehéz páncéltörő ágyúval és 4—5 rohamlöveggel rendelke­zett. Tüzérsége 9 könnyű- és 4 nehéz aknavető ütegből állott. Alárendeltségében volt a magyar 37. tüzér alakulat 6 könnyű ütege. A támadó szovjet csapatok egész nap aknavetőkkel lőtték az ellenség védelmi állásait, majd délután 5 órakor megindult a szovjet gyalogság. Rövid ellenállás után a német csapatok visszavonultak Mencshelyről. Az utóvédharcok során 9 német, 1 magyar és 3 szovjet katona esett el a községben. Ugyancsak délután 5 órakor Dörgicsére is benyomultak a szovjet csapatok. A „Szent László" hadosztály a Jakabfai erdőkön keresztül Kapolcs irányába hátrált. A 3. lovas had­osztály nyomában támadó szovjet csapatok éjjel 11 órakor benyomultak Szentjakabfára és éjfélkor elfoglalták Balaton­csicsót. Jelentős harc egyik községben sem volt. A német csapatok ugyanis jelentéktelen erejű utóvédeket hagytak csak maguk után. A főerők Balatonhenyén át vo­nultak az éjszakai órákban Köveskál felé : harckocsik és német lovasság. A 37. szovjet lövész hadtest balszárnyán támadó csapatok és a 181. harckocsi dandár páncélosai a balatoni műúton nyomultak előre. Hajnali 4 óra körül Balatonudvariból meg­indult a támadás Akaii felé. Elöl a gyalogság nyomult, majd a harckocsik főleg Udvari, de Dörgicse felől is. A támadás azonban elakadt a 23. páncélos hadosztály főellenállási vonalán, amely Szentantalfa—Tagyon—Zánka K-i (Ság­puszta) térségében épült ki. A német páncélos hadosztály 6 lövész zászlóaljból és egy utász zászlóaljból állott. Tüzérsége 4 könnyű- és 4 nehéz üteg. Volt még 12 nehéz páncéltörő ágyúja, 1 rohamlöveg és 3 páncélvadász önjáró lövege. A had­osztálynak volt még alárendelve a 44. gyalog hadosztályból megmaradt egy lövész zászlóalj és 2 könnyű üteg. Egész nap folyt a harc, különösen Ságpusztánál, ahol a német utó védek a balatoni műutat akarták elzárni. A szovjet csapatoknak csak a nap végén, az éjfél körüli órákban sike­rült visszavonulásra kényszeríteni a 23. páncélos hadosztály utóvédjeit. Március 26-ról 27-re forduló éjszaka a szovjet csapatok tovább folytatták támadásukat a németek főellenállási vona­lai ellen. A 26. hadsereg 104. lövész hadtestének csapatai Káptalan­fa és Sümeg közti sávban nyomultak előre. A német III. páncélos hadtest alárendeltségében levő csapatok még az előző éjszaka kiürítették az ebben a körzetben levő falvakat. Csabrendeken két német harckocsi maradt vissza, melyeket üzemanyaghiány miatt a kezelőlegénység tagjai felrobban­tottak az Árpád utcában. A 104. lövész hadtest csapatainak támadási sávjában egye­dül Sümegen alakult ki jelentősebb harctevékenység. A német 3. páncélos hadosztály 3. páncélgránátos ezrede a város K-i 322 részében bekerítésbe került. A város többi részét délután 17 órakor a szovjet csapatok elfoglalták, s főerőikkel, páncélo­sokkal megerősített gyalogsággal tovább nyomultak előre. A 3. páncélos hadosztály 394. páncélgránátos ezrede és az 1. népi hegyi hadosztály 99/11. zászlóalja, és a III. páncélos had­test alárendeltségében levő egyéb erők (a magyar „Ney SS" ezred részei, a 7. erőd-zászlóalj, a német 303. rohamlöveg alakulat, az 509. Tigris alakulat, a 17. és 19. népi „Werfer" dandárok) az esti órákra Ukk és Rigács K-i szélére vonultak vissza. Védelmi vonalaiktól É-ra azonban a szovjet 6. gárda harckocsi hadsereg áttörése Jánosházán át már elérte Bögö­te—Kissomlyó vonalát, s így a német hadtestet átkarolás veszedelme fenyegette. Március 27-én a 27. hadsereg jobbszárnyán előnyomuló 35. lövész hadtest és a 110. harckocsi dandár csapatai a reggeli órákban előnyomultak Sümeg DK-i és Agártető közti sávban. A hatalmas erdőkkel borított területen csak egy jól járható út vezet keresztül, a Nyirád—Zalahaláp közt vezető országút. A szovjet csapatok ezen az úton nyomultak előre D-i irányba. Előnyomulásukat az 1. páncélos hadosztály két harccso­portja kísérelte meg lefékezni. A Sümeg—Tapolca közti vasútvonal mentén azonban hatalmas rések tátongtak, amely­nek lezárására a IV. SS páncélos hadtestnek nem voltak meg­felelő erői. Elsősorban a 9. SS páncélos hadosztály alegy­ségeit vezényelték ebben a térségbe, másrészt március 26-án este a „Szent László" hadosztály három harccsoportját is a Sümegtől D-re levő utak lezárására ide csoportosították át. Ezek a gyenge erők a szovjet csapatok előnyomulását nem tudták feltartóztatni. Délelőtt 10 óra körül a 35. lövész had­test csapatai és a 110. harckocsi hadtest 40 páncélosa benyo­mult Zalahaláp községbe. Itt a szovjet csapatok megálltak, hogy bevárják a balszárnyon előnyomuló szovjet csapatokat. A 37. lövész hadtest az éjfél utáni órákban már megkezdte a támadást és reggelre az I. lovas hadtest főellenállási vona­lát felszámolta. A 3. és 4. lovas hadosztályok csapatait haj­nali 4 órakor kiverték Kapolcsról. A községben csak jelenték­telen utóvédharc volt, melynek során 7 német és 7 magyar katona esett el. A községben leégett 37 lakóház. Ezzel egy­idejűleg, hajnali 2—4 óra között áttörték a 23. páncélos had­osztály főellenállási vonalát Szentantalfa és Zánka között. A legtöbb községet a németek harc nélkül kiürítették és így a szovjet csapatok jelentéktelen harcok után március 27-én a déli órákig elérték a Tapolca—Ederics közti vasútvonalat. A déli órákra a szovjet hadosztályok két összpontosítási körzetet hoztak létre : Zalahalápon, ahol 40 harckocsit vontak össze és Szigligeten, ahol 14 harckocsiból álló erő összeponto­sult. 140 Az esti órákra Tapolcát a szovjet csapatok három oldalról körülzárták. Csak egy út volt még nyitva, amely Lesence­istvánd felé vezetett, illetve azon keresztül Zalaszántó irá­nyába. A szovjet csapatok megkísérelték Sümeg irányából átkarolni Tapolcát. Az esti órákig elő is nyomultak Bazsi községig, de a Zalaszántó felé vezető utat a magyar „Szent László" hadosztály csapatai elzárták. („Tassonyi-harc­csoport" és az ejtőernyős zászlóalj.) Az Óhídról Vindornya­szőllősre vezető utat pedig a „testőr-zászlóalj" (pk. Pálfi százados) zárta lé. A Tapolca és Sümeg közti vasútvonalat, Lesenceistvánd térségében az I. páncélos hadosztály két harccsoportja reteszelte el. (A hadosztály harcálláspontja: Uzsa-major, ahol a kísérő század is tartózkodott.) A billegei-erdő felől a szovjet csapatok erős támadást intézték a délelőtti órákban Lesenceistvánd ellen. A támadó szovjet csatarepülők bombázták és gépágyúkkal lőtték a faluban levő német csapatokat. A faluban 9 lakóház ki­gyulladt és leégett. A támadó szovjet csapatok délelőtt 11 órakor a vasútvonal felől benyomultak a faluba és a német „Bradel-harccsoport" katonáit visszaszorították Lesenceto­majba. A német 113/10. páncélgránátos század néhány lövész­páncélossal (SPW) egész estig makacsul védte a falut, s ezzel továbbra is biztosította a Tapolcáról kivezető egyetlen utat. Este 20 órakor a szovjet csapatok megkezdték a támadást Tapolca ellen. A támadás Zalahaláp felől indult meg. Több zászlóaljnyi gyalogság és 40 harckocsi tört be a város É-i ré­részébe. Egy óra hosszat tartó utcai harc után a németek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents