A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

kár: Szentgáti Győző.) A párt vezetői másnap találkoztak a város szovjet parancsnokával, aki elmondta, hogy milyen élet folyik a már korábban felszabadított területeken és azt, hogy rosszul írták ki a párt nevét a kapura, a párt neve: Magyar Kommunista Párt. Később két küldött érkezett a pártközpontból : Molnár Ferenc és Simon József. Simon József (aki a Tanácsköztársaság bukása után emigrált a Szovjetunióba) mint szovjet hadmérnök őrnagy tért vissza, ahol leszerelt és ő lett az első alispánja a megyének. A harc azonban még nem ért véget, a front néhány kilométerre távolodott el a várostól és még napokig kísértett egy esetleges német ellenlökés veszélye. Veszprém DK-i szélétől Balatonfűzfő É—Manó-puszta— Balatonkenese vonalán a szovjet csapatok nem folytattak harctevékenységet március 22-ről 23-ra forduló éjszaka. A szovjet haderő nagyarányú átcsoportosítást hajtott végre. A Kenése—Papkeszi arcvonalon támadó 26. hadsereg 104. lövész hadtest három és a 33. lövész hadtest két hadosztályát a harcból kivonták és Berhida térségébe irányították, mint fronttartalékot. Hasonlóképpen kivonták a harcból és tartalékba állították az 5. gárda lovas hadtestet. Az arcvonalból kivont csapatokat a 27. hadsereg hadtesteivel váltották fel. Jobbszárnyon (Veszprém К—Szentkirályszabadja ÉNy-i szélességben) a 35. gárda lövész hadtest három hadosztálya (78., 133. lövész hadosztály és a 3. gárda légidesszant hadosztály) vonult fel kétlépcsős harcrendben. A hadtest megerősítésére rendelték a 110. harckocsi dandárt. Balszárnyon (Szentkirályszabadja ÉNy—Fűzfő É—Papkeszi vonalon) a 37. lövész hadtest három lövész hadosztálya (320., 316., 108.) vonult fel kétlépcsős harcrendben. A hadtest megerősítésére a 181. harckocsi dandárt rendelték. (Mindkét harckocsi dandár a 18. harckocsi hadtest alárendeltségébe tartozott. A 170. harckocsi dandár, a 208. rohamlöveg dandár, a 363. gárda nehéz rohamlöveg ezred és az 1438. rohamlöveg ezred tartalékban maradt.) A szovjet csapatok átcsoportosításával járó ideiglenes nyugalmat a német 23. páncélos hadosztály igyekezett kihasználni és Balatonkenese É-i térségéből a március 23-ra virradó hajnalon ellenlökést hajtott végre Küngös irányába. A német adatok szerint 15 db szovjet harckocsit kilőttek és felvették az érintkezést a Jenő község felől Ny-i irányban harcolva hátráló III. páncélos hadtest csapataival. A legnyugatabbra levő 3. páncélos hadosztályt még sikerült kirántani a szovjet csapatok gyűrűjéből (a hadosztály Veszprémbe vonult vissza), de az 1. páncélos hadosztály és a 44. gyalog hadosztály bennrekedt a gyűrűben. A 23. páncélos hadosztály támadása azonban nem változtatott a lényegen. Március 23-án reggel, a ,,reggeli szürkületben"

115 a Berhida térségében és az attól É-ra összpontosított szovjet erők megkezdték a támadást a „Klára-vonal" ellen. A hatalmas számban támadó szovjet gyalogságot a németek felderítése szerint kb. 70 db harckocsi kísérte. A támadást a szovjet tüzérség és a csatarepülők tömeges bevetése kísérte. A jobbszárnyon támadó 35. lövész hadtest csapatai és a 110. harckocsi dandár csapatai a Nagykilátó (321 m. p.) és a volt szentkirály szabadj ai repülőtér körzetében heves német védelembe ütköztek. A IV. SS páncélos hadtest (hadtest harcálláspont Nemesvámos 3 km DK) alárendeltségében levő 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosztály 8 zászlóalja (kb. 4600 főnyi harcolólétszámmal) mélyen tagozott védelme fogadta a szovjet támadást. A hadosztálynak jelentős páncélelhárító fegyverzete volt még (15 db páncéltörő ágyú és 18 db páncélvadász 75 mm-es önjáró löveg) és 16 P-IV, 13 P-V harckocsi, 11 rohamlöveg állt rendelkezésére. Tüzérsége : 4 könnyű- és 2 nehézüteg volt. (A páncélos hadosztály balszárnyának, melynek védelmi állásai Veszprém DK-i városrészéig — „Honvédlaktanya vasúti megálló" körüli városrész, téglagyár stb. terjedtek, meg kellett küzdenie a 6. gárda harckocsi hadsereg balszárnyán, Liter felől kb. 60 db harckocsival támadó 20. és 22. harckocsi dandárok erőivel is.) A súlyos harcban a volt szentkirályszabadjai repülőtéren kb. 150 katona esett el, zömében németek, akiket a helyszínen temettek el később.

116 A 9. SS páncélos hadosztály szívós védelmi harca egész a nap végéig, kb. 19 óráig tartott. (Párhuzamosan a Veszprémet védő 3. páncélos hadosztály harcával.) Este 19 óra körül a 20. és 22. harckocsi dandárok csapatai áttörték a páncélos hadosztály balszárnyának védelmi vonalait és benyomultak Veszprém DK-i városrészébe. (Jelenlegi egyetemi negyed és Kiss Lajos lakótelep.) Ezzel egyidőben a téglagyár és Cserhalom-puszta közti térségben támadó 35. lövész hadtest és 110. harckocsi dandár csapatai is átlépték a 701. sz. almádi utat, majd a vasútvonalat és a 73. sz. felsőőrsi utat. A 9. SS páncélos hadosztály zászlóaljai visszavonultak a „Városi alsó erdő" nyugati szélén kiépített állásokba, melyeket aztán egész éjszaka védtek. A 27. hadsereg balszárnyán támadó 37. lövész hadtest hadosztályai és a 181. harckocsi dandár csapatai jelentősen nehezebb, erdős, áttekinthetetlen, erősen átszeldelt terepen támadtak. Ez az eredményen is meglátszott. Az itt védő I. lovas hadtest védelmi vonalait sokkal nehezebben tudták leküzdeni. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a hadtest jól el volt látva lőszerrel. Ugyanis az előző éjszaka (március 22-én este) a német légierő 10 db Ju. 52. mintájú gépe 9 tonna lőszert dobott le ejtőernyőkön a hadtest számára.

117 A szovjet csapatok egész nap támadták a Szentkirályszabadja ÉK-i térségben, a Megyei-hegy magaslatain, a Romkútvölgy szakadékos terepszakaszain védelmi harcot vívó 5. SS Wiking páncélos hadosztály részeinek (tábori kiképző zászlóalj és a „Norge" zászlóalj) és a magyar „Szent László" hadosztály részét képező „Németh-harccsoportnak" állásait. A nap végéig azonban jelentősen nem tudtak előnyomulni. Egyedüli jelentős eredmény a nap végéig, Szentkirályszabadja elfoglalása volt. A községben jelentős harcok nem voltak. A polgári lakosság közül 2 személy halt meg. (Jelentősebb károk érték a községet a megelőző napokban, 18—21—22-én lezajlott légitámadások során, melyek során 7 polgári személy meghalt. A községből visszavonuló német csapatok a Meggyes-puszta térségében levő vasútvonal és a Malomvölgy feletti magaslatok körzetébe vonultak vissza. A szovjet csapatok támadása nem hozott megfelelő eredményeket a Fűzfőtől Ny-ra levő magaslatokat, és Balatonfűzfőt védő 3. és 4. lovas hadosztályok ellen sem. Ez az öszszesen 10—11 német és 3. magyar zászlóaljból álló seregtest rendkívül gyengén volt felfegyverezve. Összesen kb. 10 db páncéltörő ágyújuk volt és 3—4 rohamlöveggel rendelkeztek. Tüzérségük : 9 könnyű- és 4 nehéz aknavető üteg. Valamivel nagyobb erőt képviselt a Balatonfűzfő és Fűzfőfürdő feletti magaslatokat védő 23. páncélos hadosztály. (6 német zászlóalj, 12 páncéltörő ágyú, 4 könnyű- és 4 nehéz üteg, 8—10 harckocsi, 1 rohamlöveg, 4—5 páncélvadász.) Figyelmet érdemel az a tény, hogy ezek a német Wehrmacht-csapatok mennyivel kevésbé demoralizálódtak és mennyivel magasabb katonai erényekkel rendelkeztek, mint a jól felfegyverzett SS páncélos hadosztályok, melyekről (konkrétan a 6. SS páncélos hadseregről) maga Guderian, a vezérkar főnöke jegyezte meg: „Az SS hadosztályok... harci szelleme összeomlott. A kitartóan küzdő páncélosok fedezete alatt, parancs ellenére, egész magasabb-egységek vonultak vissza." Ezért Hitler, a nevét viselő hadosztályok (1. és 12. SS páncélos hadosztályok) katonáinak karjáról eltávolíttatta a nevével ellátott karszalagot. Az I. lovas hadtest csapatai egész a nap végéig szilárdan tartották védelmi állásaikat. Szilárd védelmükkel az volt a céljuk, hogy fedezik a III. páncélos hadtest maradványainak kitörését. Ugyanis III. 23-án késő este a hadtest csapatai, Küngösön keresztülverekedtek magukat és 3—4 km-re megközelítették a Balatont és a 23. páncélos hadosztály védelmi vonalait Manó-puszta körzetében. Este 20 órakor, a 23. páncélos hadosztály 8 ütegének tűzfedezete alatt megkezdődött a kitörés, amely másnap hajnali 4 órakor ért véget, mikor a német csapatok maradványai elérték Vörösberényt a fedező csapatok mögött. A szovjet hadosztályok harcrendjein keresztülvergődő német csapatok az éjszakai harcban szinte teljes nehézfegyverzetüket elvesztették. A hadtest zömét képező 1. páncélos hadosztály, amely március 22-én 10 436 főnyi napilétszámmal rendelkezett, a kitörés után alig 250— 260 emberből állott. A kitörésnél ott veszett 12 db páncéltörő ágyúja (maradt 4 db) és 10 db harckocsija (maradt 5 db 314