A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

sokkal megerősített két szovjet lövész zászlóalj indult támadásra.

108 Az éjszaka folyamán heves harc bontakozott ki a községben. A harcok során elesett 12 szovjet és 8 német katona. A polgári lakosság is súlyos károkat szenvedett: 7 polgári személy meghalt és két épület leégett. Az éjszakai órákban a németek visszavonultak Hárskút felé. A „Bokros" nevű erdős magaslaton egész hajnalig heves tűzharc dúlt. A szovjet erők főcsapására Veszprém térségében került sor. A szovjet csapatok már az előző este elfoglalták megindulási állásaikat Veszprém körül. (A 6. gárda harckocsi hadsereg parancsnokának Kravcsenko altábornagynak harcálláspontja március 23-án 9 órától Sóly községben volt.) A szovjet parancsnokság harckocsizó magasabb-egységeit két körzetben összpontosította. A kora hajnali órákban a Tés körül összpontosult 46. harckocsi dandár és a 18. gépesített dandár Gyulafirátót térségébe vonult, melyet már az előző este megszálltak a szovjet lövészerők. A német felderítés adatai szerint itt kb. 50 db harckocsi állt készen támadásra.

109 A másik harckocsi összpontosítás a Litertől 2 km-re ÉNy-ra levő hármas útszögletnél alakult ki már előző este. A német felderítés szerint itt kb. 60 db harckocsi összpontosult, a 20. és 22. harckocsi dandárok teljes ereje. A 21. harckocsi dandár erői öskü térségében állomásoztak. A tervek szerint a harckocsizó és gépesített csapatok É-ról és D-rŐl karolják át a várost védő német erőket és elvágják visszavonulási lehetőségüket a 8. sz. műúton. A város elleni közvetlen támadásra a 37. gárda lövész hadtest kapott parancsot. A hadtest parancsnoka Mirnov altábornagy a hadtest 98. lövész hadosztályát jelölte ki a támadásra. A hadtestparancsnoknak terve a következő : a kijelölt hadosztály három oldalról, északról, keletről és délkeletről rohanja meg a várost. Az ellenség megsemmisítése után a hadosztály tovább tör előre Márkó—Városlőd irányba. A támadásra kijelölt 98. lövész hadosztály parancsnoka Voronov vezérőrnagy elkészítette a terveit a támadásra. Tervei szerint ÉK felől a 290. lövész ezred támad (pk. Davidov ezredes), К felől pedig az eddig hadtest tartalékban levő 323. lövész ezred. A két ezredből rohamcsoportokat alakítottak (műszakiak, géppisztolyosok, néhány közvetlenül támogató harckocsival megerősítve). Időközben, reggel 6 óra körül a szárnyakon megindult a páncélos csapatok támadása. A legnagyobb erővel a Gyulafirátót térségéből megindult támadás bontakozott ki. A 46. harckocsi dandár páncélosai és a 18. gépesített dandár tehergépkocsikra rakott lövész csapatai gyors ütemben nyomultak előre. Reggel 8 óra után átlépték a Gyulafirátóttól Ny-ra levő vasútvonalat és elérték a Jutaspusztától Ny-ra levő erdőt. Az ebben a sávban védő német 1. SS páncélos hadosztály szinte harc nélkül vonult vissza. A volt jutási repülőtér É-i részén, az erdőszélen beásott harckocsijaikat felrobbantották. Futva menekültek a Csererdőben levő Lőszer Művek területéről is, felrobbantva üzemanyaghiány miatt mozgásképtelen harckocsijukat. Legtovább még a Csererdő és a város között levő „Gyakorlótér" elnevezésű kopár dombokon beásott lövész utóvédjeik tartottak ki, akik az Újmajor felől záporozó szovjet aknavetőtűz ellenére fedezték az Aranyosvölgyön és a Murvabánya melletti úton menekülő gépkocsioszlopokat, melyek a 8. sz. műútra igyekeztek kijutni. A szovjet csapatok előnyomulását a német légierő csatarepülői sem tudták lefékezni, melyek az előnyomuló szovjet harcrendeket bombázták a „Nagymezőn". Az 1. SS páncélos hadosztály visszavonulása szégyenletes futássá fajult. A rettenetes zűrzavart betetőzte az, hogy délelőtt 9 órakor hat szovjet PE-2 mintájú kétmotoros bombázógép húzott el a visszavonulókkal zsúfolt műút felett és bombázta őket. A gépek Márkó felett visszafordultak és géppuskasorozatokkal árasztották el az utat. A menekülők közül számosan meghaltak. Ugyanakkor bombatalálat érte a Márkó község keleti végén levő egyik német állást, ahol 4 német katona halt meg. Bombatalálat ért még itt egy tehergépkocsit, melyen 16 román munkaszolgálatos katona pusztult el. A déli órákra a 8. sz. műúttól É-ra támadó szovjet erők Márkótól 3 km-re K-re elérték a műutat. A visszavonuló német páncélos hadosztály itt Márkó előtt bevetette az 1/25. légvédelmi alakulatot, amely néhány órára megállította a szovjet támadást. A német „DéF'-hadseregcsoport hadinaplója szerint a „hiányos jelentések" 20 db kilőtt szovjet harckocsiról tesznek említést az itt vívott harcok során. A késődélutáni órákra a szovjet csapatok visszaverték az 1/25. légvédelmi alakulatot és Herend felé nyomultak előre. A községet a németek fejvesztetten kiürítették. A község belterületén levő harckocsi javítóműhelyekben álló és mozgásképtelen harckocsikat felrobbantották. A robbantások következtében a templom kigyulladt. A március 24-én hajnali 2 óra 30 perckor kiadott német „reggeli jelentés" szerint a Márkónál levő német előretolt állásokat ki kellett üríteni. A szovjet páncélos és gyalogsági erők Márkot É-ról megkerülték, majd benyomultak Herendre és Szentgálra. A harcok során 6 db szovjet páncélost kilőttek. Herendtől Ny-ra, az út kétoldalán az 1. SS páncélos hadosztály részeiből és az 1/25. légvédelmi alakulatból álló harccsoport egy szilárd védelmi frontot hozott létre. Míg a Veszprémtől É-ra álló 1. SS páncélos hadosztályt a szovjet erők egész Herendig verték vissza, Veszprém még mindig a németek birtokában volt. A város a IV. SS páncélos hadtest sávjába esett és a város védelmével a 3. páncélos hadosztály volt megbízva (pk. Soeth vezérőrnagy). A hadosztály harcolólétszáma március 22-én este 3728 katonából állott. (Teljes napilétszám: 12 570 ember.) A 394. és 3. páncélgránátos ezredekből és a 3. páncélos felderítő alakulatból, illetve 39. páncélos utász zászlóaljból álló erő összesen 6 zászlóaljból állott. Fegyverzete: 7 db páncéltörő ágyú, 4 db páncélvadász, 1 db rohamlöveg, 11 db P-IV és 7 db P-V harckocsi. Tüzérsége: 4 könnyű- és 4 nehézüteg. A város ellen felvonuló szovjet felderítés megállapította, hogy a 3. páncélos hadosztályon kívül még a 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosztály néhány alegysége is a városban van. A 98. lövész hadosztály két ezrede déli 12 órakor elfoglalta megindulási állásait a várostól átlag 300 méterre, majd rövid tüzérségi előkészítő tűz után megindult a támadás. A várost ÉK-ről a 290. lövész ezred, K-ről a 323. lövész ezred rohamozta meg. A szovjet csapatok behatoltak a város keleti és északkeleti részébe, de a várost védő németek a házakból és pincékből erős géppuska tüzet zúdítottak a támadókra. A támadó szovjet csapatok visszavonultak megindulási állásaikba. A 98. lövész hadosztály parancsnoka, Voronov vezérőrnagy akkor 13 óra 30 perckor előre hozatta a tüzérséget és közvetlen irányzással lövette szét a németek ellenállási gócpontjait. Félórai tüzelés után, 14 órakor a szovjet ezredek újra megindították a rohamot. Megindult a városért vívott hét órás harc. A németek három esetben hajtottak végre harckocsikkal és rohamlövegekkel ellenlökést. Végül is a 290. lövész ezred (pk. Davidov ezredes) harckocsik támogatása mellett benyomult a város központjába. Helyenként súlyos utcai harcok alakultak ki. Egy lemaradt német lövészpáncélos a városban előnyomuló szovjet gyalogság hátába került. A postapalota nagykapuja előtt lőtték szét. A szovjet gyalogság este 9 órára az egész várost elözönlötte. Egy részük a lebombázott viadukt felé nyomult előre és a völgyhíd félig leroskadt elemein keresztül érte el a 8. sz. műutat. A német 3. páncélos hadosztály este 20 óra körül visszavonult a Veszprém DNy-i szélétől kb. 1 km-re létrehozott védelmi vonal mögé, melyet a 9. SS páncélos hadosztály részei és a magyar „Szent László" hadosztály ejtőernyős zászlóalja tartott megszállva. A visszavonuló német utóvédek felgyújtották a Hungária éttermet és a jelenlegi Irodaház helyén álló Egyházmegyei Nyomdát. Mivel a 98. lövész hadosztály ezredei elsősorban a város ÉK-i és K-i részén nyomultak be a városba, elvonták a város más részeiből a német csapatokat. Ezzel lehetővé tették a 20. és 22. harckocsi dandárok támadását a város délkeleti térsége ellen. (A 21. harckocsi dandár Kádárta felől támadott.) A szovjet harckocsizó alakulatok este 19 óra körül keresztülrohantak a városon és a 8. sz. műúton törtek előre Herend felé. A városért vívott harcok során a 98. lövész hadosztály 162 katonája halt hősi halált. 312