A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

„A nemetek kijelentették, hogy nem tudják tartani a vo­nalat, mindenki meneküljön. A falu 60—70 %-a elmene­kült. .. A falu nagyrésze az országúton és szántóföldeken menekült, de majdnem csak lépésben tudtak haladni. Ekkor a légierők hatalmas bomba és géppuskatűzzel árasztották el a menekülő tömeget. A halottakat nem tudták számontar­tani. Rengeteg volt az útmenti sírokban eltemetett és elteme­tetlen halott." A pánik-hangulat áldozata lett az a Peremartonból ki­futó, menekültekkel zsúfolt vonatszerelvény, melyet Pere­marton és a Merkur üzem közti vonalszakaszon ért a szov­jet harckocsiágyúk tüze. A nap végére a 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosz­tály visszavonult Vilonya É, Papkeszi É, Kiskovácsi-puszta vonalára. Ezen a vonalon sikerült a német hadosztálynak a nap végéig tartania állásait. A páncélos hadosztály ugyanis a 6. SS páncélos hadsereg egyik legjobb állapotban levő ma­gasabb-egysége volt. Március 22-én az esti órákban a had­osztály 8 zászlóaljból állt. (Napilétszám: 10 820 fő, harcoló­létszám: 4614 ember. Fegyverzete: 15 db nehéz páncéltörő ágyú, 18 db páncélvadász, 13 db P-V, 16 db P-IV harckocsi és 11 db rohamlöveg. Tüzérsége : 4 könnyű- és 2 nehézüteg.) A páncélos hadosztály a déli órákig tudta tartani állásait, s biztosította a Székesfehérvártól délre eső körzetből vissza­vonuló német 3. páncélos hadosztály és az 5. SS Wiking páncélos hadosztály néhány alegységének útját, melyek Veszprém felé vonultak vissza. Déli 13 óra körül Berhida és Jenő között szovjet gyalogság és páncélosok törtek előre déli irányba. A támadó szovjet páncélosok benyomultak Kün­gös községbe. Az északi front összeomlása maga után vonta a déli né­met arcvonal összeomlását. A déli arcvonalon március 22-én a hajnali órákban meg­indult a szovjet erők támadása az I. lovas hadtest védelmi vonalai ellen. A 196. lövész hadosztály és a 2. gépesített dan­dár csapatai súlyos harcba bonyolódtak a 3. és 4. lovas had­osztályokkal. A hajnali órákban a szovjet csapatok benyo­multak Akarattyára és Csajágra. A délutáni órákra a német 3. és 4. iovas hadosztályok néhány órára megvetették lábukat Balatonkenese DK-i és Küngös D-i térsége közti vonalon. A német okmányok sze­rint a visszavonuló 3. lovas hadosztály sávjában március 21­én és 22-én 34 db szovjet páncélos pusztult el. Saját vesztesé­geiket nem részletezik. A 196. lövész hadosztály támadásával egyidőben, attól jobbra, a szovjet 1. gárda gépesített hadtest erői támadtak. (Az 1. és 3. gépesített dandárok, a 9. gárda harckocsi dan­dár, a 382. nehéz rohamlöveg ezred és az 1453., 1821. köny­nyű rohamlöveg ezredek.) A gépesített csapatok nyomában a 35. lövész hadtest — 27. hadsereg alárendeltségében — hadosztályai nyomultak előre. A hatalmas erejű szovjet tá­madás darabokra szaggatta a német 23. páncélos hadosztály és az alárendeltségében levő magyar 25. gyalog hadosztály védelmi vonalait. A legsikeresebb szovjet áttörés Füle köz­ségnél ment végbe a kora délutáni órákban, s 13 óra 30 perc­kor a szovjet csapatok elérték a Csajágtól ÉK-re levő Kis­cséri-pusztát." Ezzel egyidőben heves harc alakult ki Pol­gárdi körül is. A szovjet 1. gárda gépesített hadtest csapatai kétoldalról karolták át a községet, s 15 db harckocsival meg­erősített gyalogság nyomult be a községbe. A késő délutáni órákban a „fenyegető katasztrófa arra kényszerítette Rado­witz tábornokot, hogy... kiadja a parancsot a 23. páncélos hadosztálynak a visszavonulásra." Példátlan zűrzavarban ment végbe az I. lovas hadtest had­osztályainak visszavonulása. A Balatontól É-ra levő utakon fejetlenül özönlöttek vissza a német és magyar csapatok. „Ebben az összevisszaságban az utakon 2—3 menetoszlop is vonult egymás mellett. A menekülő csapatok üzemanyag­hiánnyal küzködtek. Közben a szovjet légierő állandóan bombázta és fedélzeti fegyverekkel lőtte az oszlopokat." 100 Az országutakon mindenfelé szétlőtt, vagy üzemanyag­hiány miatt felrobbantott német hadigépek és járművek he­vertek. Az utak menti árkokban a halottak százai. A Vár­palota—Mezőszentgyörgy út 16—26 km-es szakaszán hét kiégett harckocsi, a Liter—Kenése közti út egy kilométeres szakaszán (3900—4900 km szelvény) öt felrobbantott harc­kocsi hevert. A Veszprém—Berhida közti úton egy alig fél­kilométeres szakaszon (0,600—1,000 km szelvény) három harckocsi roncsai voltak. 101 A visszavonuló I. lovas hadtest ilyen módon cserben hagy­ta a tőle balra védő német III. páncélos hadtestet, amely nem tudott elszakadni a Székesfehérvár D—Polgárdi ÉK-i szélességben támadó szovjet 18. harckocsi és 37. lövész had­test csapataitól (27. hadsereg). Mivel a szovjet 1. gárda gépesített hadtest néhány maga­sabb-egysége Polgárdinál észak felé tört előre és Jenő térsé­gében találkozott a Sárkeszi—Nádasdladány irányából dél felé előnyomuló 4. gárda hadsereg 20. lövész hadtestének csapataival, a német III. páncélos hadtest bekerítésbe került. A páncélos hadtest összetorlódott Felsősomlyó—Urhida— Falubattyán körzetében, és körkörös védelmi harcot vívott a minden oldalról támadó szovjet erőkkel. A bekerített né­met erők zömét az 1. páncélos hadosztály alkotta. (Erői és eszközei március 20-án: 5 német és egy magyar zászlóalj. Napilétszám: 10 224 német+ 212 magyar, harcolólétszám: 3293 német+ 86 magyar katona. Fegyverzete: 16 db páncél­törő ágyú, 14 db P-V és 1 db P-IV harckocsi. Tüzérségének, a 73. páncélos tüzérezrednek, 2 könnyű- és 6 nehéz ütegnek, sikerült még időben Veszprémen át Devecser felé visszavo­nulnia.) A páncélos hadosztálynak volt alárendelve a német 44. gyalog hadosztály töredéke és a Székesfehérvárról kitört 5. SS Wiking páncélos hadosztály néhány megmaradt alegy­sége. A bekerített német erők lassú mozgásban voltak DNy-i irányba és mindenképpen rést igyekeztek találni a szovjet erők gyűrűjén, hogy azon kitörve, elérjék a Balaton ÉNy-i partvidékét. 102 Időközben, március 22-én a késődélutáni és esti órákban a IV. SS páncélos hadtest parancsnoksága (harcálláspont: Nemesvámostól 3,5 km-től DK-re) hevenyészett védelmi vo­nalakat építtetett ki az alárendeltségébe tartozó csapatokkal, Veszprém-Külső vasútállomás és Vilonya É közti vonalon. A védelmi vonal balszárnyán, Veszprém térségében a 3. pán­célos hadosztály állott. (Erői és eszközei március 22-én este: 6 zászlóalj, napi létszám: 12 570, harcolólétszám: 3728 ka­tona. Fegyverzete: 7 db páncéltörő ágyú, 11 db P-V, 7 db P-IV, 1 db rohamlöveg, 4 db páncélvadász. Tüzérsége: 4 könnyű- és 4 nehézlöveg.) Ettől jobbra helyezkedett el a 9. SS „Hohenstaufen" páncélos hadosztály. (Erőit és eszközeit lásd fentebb!) Litertől DNy-ra volt védelemben az 5. SS Wiking páncélos hadosztály egy magasabb-egysége. (Valószínűleg a „Norge" zászlóalj maradványa.) Vilonya—Papkeszi—Kenése vonalán az I. lovas hadtest csapatai építettek ki hevenyészett védelmi állásokat. A hadtest balszárnyán, Vilonya É—Fűzfő térségé­ben a magyar „Szent László" hadosztály egy alegysége, a „Németh-harccsoport" volt védelemben. Ettől jobbra, Vilo­nya és Papkeszi között a 3. és 4. német lovas hadosztályok maradványai. Papkeszi—Manópuszta—Kenése DK-i széles­ségben a 23. páncélos hadosztály. A 25. magyar gyalog had­osztály maradványai és a „Szent László" hadosztály zöme (kb. két gyalogezred, 3 tábori tüzérosztály, a 20. rohamtüzér osztály, egy könnyű aknavető tüzérosztály és egy légvédelmi könnyű tüzérosztály stb.) a Balaton partvidékén foglalt ál­lást, Fűzfőtől Tihanyon át Balatonudvarig. Alárendeltségébe került a partvédelmet eddig ellátó 20. gyalog hadosztály né­hány alegysége. (Együttesen a II. magyar hadtest alárendelt­ségében, melynek harcálláspontja: Kisapáti.) A szovjet csapatok március 22-én az esti és éjszakai órák­ban szakadatlan támadták az új védelmi vonalakat építő IV. SS páncélos hadtest- és az I. lovas hadtest hadosztályait. Elsősorban az 5. gárda harckocsi hadtest fejtett ki rendkívül erős lökéseket. A 20. gárda harckocsi dandár és a 37. gárda lövész had­test csapatai Vilonyánál és Királyszentistvánnál támadtak. Az itt védő magyar „Németh-harccsoport" súlyos harcban hátrált Fűzfő felé. A visszavonuló alakulat 9 db szovjet harc­kocsit lőtt ki, de végül is szétszóródott a pusztító erővel tá­madó szovjet csatarepülők tüzében, 103 310

Next

/
Thumbnails
Contents