A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

„Minden forgalmas út mellett megfelelő távolságra óvóárkokat. .. és jármű oltalomhelyeket kell létesíteni. Az utak mentén így létesített légó berendezéseket táblákkal és irányt mutató nyilakkal kell megjelölni." Az erődítési és útkarbantartó munkához „A honvédelmi miniszter úr megköveteli az összes csapatoktól, hogy rendes szolgálatuk mellett, reggeltől estig az előbb felsorolt munkákban foglalkoztatva legyenek, akkor is ha nem harcolnak, hanem pihennek. Ácsorgó, tétlen, naplopó katonákat nem akar látni !"

56 Az útviszonyok azonban rendkívül rosszak voltak. „A Városlődtől Veszprémig vezető és a veszprémi járás területén levő utakon a hó az útról egyáltalán eltakarítva nincs, ami által az előretörő magyar és német csapatok egyetlen utánpótlási vonalán a lőszerszállító tehergépkocsik csak vontatókkal, a magyar lovas vonatoszlop lovai csak térdig érő hóban húzzák előre felszerelésekkel megrakott járműveiket. Ennek következtében az elcsigázott lovak nagyszámban pusztulnak el az utak mentén, és a hadviselés szempontjából annyira fontos utánpótlás súlyos késedelmet szenved."

57 A súlyos útviszonyokért vitéz Endre László, a Hadműveleti Területek Polgári Közigazgatásának vezetője 1945. január 25-én, a 4020/1944. M. E. sz. rendelet 3. § (2.) bekezdésében biztosított jogköre alapján fegyelmi eljárást indított dr. Scherer János veszprémi járási főszolgabíró ellen. Hivatali állásából felfüggesztette, majd február 12-től rendőrhatósági őrizet alá vétette. Az utakon felvonuló katonaság mellett a megye városai és falvai különböző katonai létesítményekkel voltak tele. Zircen magyar és német ellátóoszlop, Devecserben a „Stab Zölner" beszerző és az „AVL" ellátó oszlop állomásozott.

58 Herenden a „Sondern Kommando 5." útbiztosító alakulat, a 106. gépkocsi hadoszlop, benzinraktárak a vasútállomásnál, páncélos javító műhelyek stb. Veszprémben a legkülönbözőbb javítóműhelyek (a jelenlegi Mezőgépjavító Váll., és az ipartelep vasúti megálló közelében stb.), üzemanyag raktárak (pajtakert, és a jelenlegi ÉDÁSZ közelében stb.). Nem beszélve a legkülönbözőbb egészségügyi intézményekről, mint pl. a 7. sz. tábori kórház, a jutási altisztképző iskolában levő SS tábori kórház vagy a legkülönbözőbb katonai hivatalokról, mint a Piarista gimnáziumban működő „Gruppe Verwaltung", a Korona szállóban levő német tábori posta stb. Ezek a katonai létesítmények célponttá tették a megye szinte minden települését. A „Veszprémvármegye" с hetilap írja 1944. december 17-én: „Most már nemcsak a hétnek bizonyos napjain és nem csupán napfényes időben, hanem szinte mindennap, ködben vagy szakadó esőben is felüvölt a légvédelmi szinéra, s egy nap folyamán többször is kis vagy nagyriadóval jelzi az ellenséges berepülést." December elejétől kezdve a 3. Ukrán Front alárendeltségében levő 17. légi hadsereg (pk. Szugyec vezérezredes) és a légi hadsereg alárendeltségében levő Vitruk altábornagy csoportjába tartozó egy vadászrepülő- és egy csatarepülő hadosztály kb. 900 db repülőgépe, megkezdte a megye katonailag fontos területeinek bombázását. A szovjet légi hadsereg gépei kis kötelékekben, de állandóan támadtak. A kötelékek feladata volt, hogy csapásokat mérjenek az ellenség összpontosítási körleteire, hadtáp objektumaira, közlekedési vonalaira. Ezt csak részben tudták végrehajtani, mert a német csapatok kiválóan álcázták csapataikat és létesítményeiket a hadműveleti mélységben. Ennek ellenére számos súlyos csapást szenvedtek el a szovjet csatarepülő kötelékektől. 1944 november végén a szovjet bombázók Hajmáskéren megsemmisítettek egy német kőolajszállító tartálykocsi szerelvényt. A hadifontosságú Péti Nitrogénműveket szinte naponta támadták a 2—3 gépből álló szovjet kötelékek. December 22-én bombázták először a Nagyvázsony mellett levő német katonai repülőteret. Szórványos portyázásaik néha rendkívül érzékeny veszteségeket okoztak a német csapatoknak. December 20-án délelőtt egy szovjet csatarepülő Várpalota felett körözött. Két bombát dobott le. Egyik a Korona-szálló melletti utcában csapódott le, a másik telibe találta a mozi épületét, ahol éppen a német katonáknak vetítették a „Munchausen báró kalandjai" című filmet. A mozi épülete beomlott és maga alá temette a német katonákat, akik közül 135 ember meghalt. Veszprémet az első jelentős légitámadás december 14-én délelőtt érte. A támadó bombázógépek kb. 150 db 5 kg-os repeszbombát dobtak a városra, illetve géppuskázták a várost. Bombatalálatok érték a belső vasútállomás és az Újtelep térségét. Néhány bomba a belvárost is érte. (A jelenlegi megyei könyvtár épületét.) Géppuskasorozatok érték a Szt. Benedek teret, a Fenyves- és Káptalan utcákat. A támadásnak áldozatul esett három kiskorú fiú, akik kíváncsiságból nem mentek óvóhelyre.

59 December 19-én, majd 24-én éjjel 2 óra 45 perckor újabb nagyobbarányú légitámadás érte a várost. A repülőgépek kb. 26 db 50 kg-os bombát dobtak le. Jelentős anyagi károk keletkeztek elsősorban a város központjában: városi kórház, Korona szálló, városháza stb. A támadás során három polgári személy meghalt.

60 A légitámadások január elejéig tartottak. (Az utolsó január 2-án volt.) Utána kb. másfél hónapos szünet következett, s csak február közepén újultak fel a légitámadások. Február 15-én, majd 16-án zajlott le az egyik legsúlyosabb, többszörösen megismétlődő támadás. A bombázás során 200 lakóház rongálódott meg és számos ember meghalt. (A felsővárosi temetőben február 16-án 5 személyt) 3 nőt és 2 gyermeket temettek el, mint bombatámadás áldozatait. 9. Jelentés a Veszprémet ért légitámadásokról, 1945. jan. 3. 9. Bericht über die Fliegerangriffe auf Veszprém (3. I. 1945). 9. Rapport sur les bombardements de Veszprém, le 3 janvier 1945. 9. Сообщение о воздушном налете на Веспрем 3 января 1945 года. 296