A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

Ne féljetek a Vörös Hadseregtől, mert az nem akarja hazánkat meghódítani, hanem az ellenkezőjét, a munkásnépet akarja felszabadítani a fasiszta rabság alól. Ezért támogassátok mindenben, amiben csak tudjátok a Vörös Hadsereget. Ne higgyetek a hazug Hitler- és Horthy propagandának, mert ők csak a saját bőrüket féltik ! Vegyétek ki a részeteket a dicső szabadságharcból a német rablók ellen! Halál a német megszállókra ! Éljen a Vörös Hadsereg! Bánhuber János. 1944. szept. 23." Ugyancsak szeptemberből való (bár dátum ezen nem szerepel) a következő röplap is. ,,Üzenet a hajmáskéri katonai tábor helyőrségéhez! Magyar Katonák ! Bajtársak ! Kiss József őrmester, ki a 150. nehéz-tüzér osztálynál szolgált — s aki most hadifogságban van — szól hozzátok ! Ne higgyetek a hazug Horthy-propagandának, hogy a Vörös Hadsereg a ti ellenségetek, hogy el akarja foglalni az országot. A Vörös Hadsereg, amely ott áll a déli határon, nem foglalni jött, hanem felszabadítani benneteket a német iga alól. Bajtársak! Ne harcoljatok a Vörös Hadsereg ellen: Tagadjátok meg a parancsot! Szerezzetek fegyvert! Törjetek be a lőszer- és fegyverraktárakba! Ott a Bakony, menjetek partizánnak ! Harcoljatok a németek ellen, mert ezzel segítetek hazánk felszabadításában. Segítsétek a dicső Vörös Hadsereget ! Halál a német rablókra ! Éljen a Vörös Hadsereg ! Kiss József." Ellenállásra azonban nem került sor a megye területén. Ennek ellenére Veszprémben is kialakulóban volt egy kis csoport, melyről így ír Csaba Imre : „Néhányan egyszer-egyszer összejöttünk és beszélgettünk. .. Nem volt ez kommunista csoport és semmilyen sem, de tudtuk, hogy egymás előtt nyugodtan kimondhatjuk gondolatainkat ... Egyre rendszeresebben találkoztunk a Jókai utcában, Jánosik szabó műhelyében. Hallgattuk az angol rádiót, Moszkvát és az illegális magyar adót. Beszélgettünk a politikai helyzetről, a front alakulásáról. A város lakosságának hangulata és politikai véleménye is egyre szélsőségesebbé vált. Egyre többen és élénkebben politizáltak." 1944. október 15-én, vasárnap déli 1 órakor a már-már elhervadt remények Veszprémben is feléledtek. Alig hangzott el Horthy kormányzó proklamációja és az azt követő kormányzói hadparancs, a városban leírhatatlan felfordulás támadt. A városban és a honvéd laktanyában levő német katonai egységek fejvesztetten vonultak ki a városból. A zűrzavart fokozta az, hogy a városban levő 4/3 zászlóalj pótkeret és a jutási tiszthelyettes képző iskola katonái, négyfőnyi vegyes őrségekkel megszállták a város középületeit, a postát, a bankot, a vasútállomásokat stb. A bizonytalanságot fokozta, hogy a magyar rádió óráról órára távolodott a proklamációban elmondottaktól. 3 óra után újból német katonai indulók harsogtak és közben Vörös János hamisított hadparancsát olvasták be. A harc folytatására felszólító hadparancs 17 óra 21 perckor hangzott el. Az emberek lelkében nyiladozó reménység úgy fonnyadt el, mint a leforrázott virág. Ezekben a percekben újra megjelentek a német csapatok Veszprémben. Az őrhelyeken levő magyar katonákat lefegyverezték és az őrségeket bezavarták a laktanyákba, ahol azok három napon át szigorú összetartásban voltak. (Nem sokkal később a 4/3-as pótzászlóaljat Fajszra vezényelték, ott voltak házaknál elszállásolva.) Veszprémben a német egységek harc nélkül foglalták el a középületeket, melyeket azonnal megszálltak erős őralakulatokkal. A megye területén egyetlen helyen volt fegyveres összetűzés. A Pápa melletti Takácsiban a magyar katonák és a helyi lakosság fegyvert fogott a községbe benyomuló német SS katonák ellen. A fegyveres összecsapás során a németek öt, a magyarok három halottat vesztettek. A német csapatok ellenakciójával szinte egyidőben itt a megyében, de elsősorban Veszprémben riadóztatta sorait a helyi nyilaskeresztes párt. Szervezeteikben egymás után bontották fel az általuk várva várt nap akcióinak tervét tartalmazó borítékokat. A német Gestapo és a budapesti Pasaréti úton levő Kovarcz Emil akciója szoros szálakkal kapcsolódott a vidéki eseményekhez. Délután 5 óra után a veszprémi utcákon tömegesen jelentek meg az Árpádsávos karszalagot viselő nyilas párttagok. A veszprémi események központja dr. Schiberna Ferenc ügyvéd Piac-tér 25. számú lakása (jelenleg Vöröshadsereg tér 25.). Schiberna, ez az 50 éves ügyvéd, akinek 1922 óta volt irodája a városban, 1937 óta volt a Nyilaskeresztes Párt tagja. Ő állt most az események élén. Először a város, majd a megye vezetője lett. Október 29-én a nyilas kormány főispánná nevezte ki. A párt megyei vezetője Becskeházi Becske Zoltán lett. A Nyilaskeresztes Párt megyei szervezetének székhelye a volt főispáni lakban volt elhelyezve. Október 15-e után a várost elárasztották a nyilaskeresztes párt plakátjai és röpcédulái. Lényegileg ugyanazokat a vérgőzös deklarációkat és fenyegetéseket ismételgették, melyeket a budapesti rádió harsogott naphosszat. Mindezekből a lakosság csak annyit értett meg, aki nincs a németekkel és a nyilasokkal, annak pusztulnia kell. A hatalomátvétel után hamarosan megalakult Veszprémben, a városháza épületében a párt irányítása alá tartozó Nemzeti Számonkérő Szék. Ez a szervezet ítélkezett minden politikai vétségben, mely a nyilaskeresztes párt és a németbérenc kormány ellen irányult, vagy amit ők annak véltek. 1944. november 27-e után Veszprémben is felállították a párt terrorszervezetét, a Fegyveres Nemzet Szolgálatot, amelynek székhelye a volt zsidó iskolában helyezkedett el. A zömében suhancokból és a város lumpen-elemeiből alakult, kb. 100 főnyi fegyveres alakulat parancsnoka a Budapestről iderendelt Gruber Lajos „zászlófő" volt. Ez a félszemű, hízásra hajló, zömök bandita volt Veszprém legfélelmetesebb alakja azokban az apokaliptikus hónapokban. A veszprémi FNSZ székhelye az elkövetkező hónapokban számos sötét bűntény és súlyos terrorcselekmény színhelye lett. Kezdetben megelégedtek az iskola udvarán végrehajtott nyilvános botozásokkal, mellyel minden apró-cseprő vétséget büntettek. 1945. januártól kezdve, amikor az arcvonal Veszprém tőszomszédságában megmerevedett, a veszprémi FNSZ terroristái számos súlyos terror cselekményt követtek el. A veszprémi nyilas uralommal szembeni tevékeny ellenállással nem találkozunk. A maximum az volt, hogy éjszakánként leszaggatták a párt plakátjait, vagy ellen-plakátokat ragasztottak. Az Egyházmegyei Nyomdában dolgozott egy Török János nevű nyomdász, aki munkahelyén ragasztósplakátokat készített. Ezeket aztán esténként ráragasztották a nyilasok plakátjaira. Nem nagy dolog volt ez, de hatásos. A megye lakosságának többsége alig leplezett gyűlölettel viselkedett a nyilas rezsimmel szemben, melyben — joggal — a háború gyors befejezésének legádázabb ellenségét látta. A lakosság elkeseredett hangulatát és passzív ellenállását semmi sem foglalja össze hitelesebben, mint az a „Figyelmeztetés és felhívás!" című dörgedelmes újságszózat, melyet dr. Schiberna Ferenc megyevezető adott közzé a „Veszprémvármegye" 1944. október 22-i számában.

18 „Alig múltak el a hazaáruló rendszer aljas merényletével kiváltott megdöbbenés órái, máris észleljük, hogy a nemzet rágcsálói újból kezdenek magukhoz térni!"... „Az angol és orosz rádió szenvedélyes hallgatói és pestisének terjesztői már a Szálasi-kormány közeli bukásáról... suttognak!"... „A Nyilaskeresztes Párt falragaszainak kifüggesztését egyes üzlettulajdonosok megtagadták, egyes ilyen falragaszokat letépték, a válságos órákban életük kockáztatásával a haza megmentésére harcbalépett pártszolgálatasainkról gyalázatos rágalmakat terjesztenek, ugyanígy a szövetséges német nemzet katonáiról!"... „Aggodalommal látom, hogy a válságos órákban a magyar társadalom még mindig az intrika val és fúrással, rosszindulatú locsogással, és a halálos ellenség propagandájának terjesztésével szórakozik!"... 280