A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

A délelőtti órákban a városban látszólagos nyugalom volt, csakíaz utcákon cirkáló szuronyos őrjáratok keltettek feltűnést. A gyorsan terjedő rémhíreket megerősítette, hogy a délelőtti órákban a megye és a város légterében német Ju 86. mintájú kétmotoros csatagépek jelentek meg. Délelőtt 11 órakor a 8. számú műút egyik Márkó község közelében levő útelzáró állásánál német parlamenter gépkocsi jelent meg. A parlamenter egy német őrnagy volt, akit az állomásparancsnokságra kísértek Markóczy vezérőrnagy elé. Ott felhívta annak figyelmét a német csapatok nyomasztó túlerejére, erősen eltúlozva a tényeket, két német hadosztályról beszélt, melyek 10—20 km-re állnak Veszprémtől. A tárgyalások még folytak a helyőrségparancsnokságon, amikor jelentős események zajlottak le a város közelében levő másik nagyfontosságú katonai bázison, a Jutáson levő repülőtéren. Podraczky ezredes, a repülőtér parancsnoka már előzőleg közölte a parancsnoksága alá tartozó egységekkel a jeladást. Ennek értelmében déli 12 óra 30 perckor egy Bücker iskolagép jelent meg Veszprém felett és hét kört írt le. A városban levő repülőtisztek és legénység azonnal a repülőtérre siettek a kijelölt gyülekezőhelyről induló autóbuszokhoz. Podraczky ezredes a repülőtér tiszti étkezdéjében azonnal tiszti gyűlést hívatott össze. Ő már a délelőtt beszélt Markóczyval és ugyancsak az ellenállás mellett döntött. A repülőtér alakulatai, a 2 db Savoya típusú gépből álló „bombázó-osztály" és a 3 db Ju 87-es gépből álló zuhanóbombázó osztály természetesen nem jöhetett számításba. (Ezek a II. éves repülőtiszti akadémikusok kiképzését szolgálták.) A tiszti gyűlés még tartott, mikor a repülőtéren egy német Ju 86-os csatagép szállt le. A gépből egy Hartmann nevű őrnagy és 7 SS katona szállt ki, és behatoltak a tiszti gyűlésre. Hartmann őrnagy a tisztektől oldalfegyvereik átadását és Podraczky ezredestől a repülőtér parancsnokságának átadását követelte. Amikor Podraczky ezt megtagadta és a németeket azonnali távozásra szólította fel, az ajtóknál álló négy német katona automata fegyverből tüzet nyitott és belelőtt a mennyezetbe. Végül megegyeztek abban, hogy egyelőre bevárják a további felsőbb parancsot. Addig is Podraczky riadókészültséget rendelt el a repülőtéren. (A riadókészültséget este 19 óra 30 perckor fújták le, a németek a repülőteret nem szállták meg, de a tényleges parancsnokságot Pordaczky mellett a német Hartmann őrnagy vette át.) Időközben Markóczy vezérőrnagy is lemondott az ellenállásról és csapatait visszavonta az útelzáró állásokból. A városban levő mintegy 4000 magyar katona kaszárnyáiba vonult vissza, ahol elrendelték a szigorú összetartást.

1 Délután 1 és 2 óra között megindult a német csapatok beés átvonulása Veszprémen. Elsőnek a 8. számú úton jelentek meg a német páncélos felderítő gépkocsik és a viadukton át végigrobogtak a városon. Gépfegyvereik és lövegeik tűzkész állapotban fenyegettek minden ellenállási kísérletet. A páncélos felderítő kocsik nyomában gyalogsággal megrakott gépkocsik és harckocsik özönlöttek. A 8. számú úton a német csapatok felvonulása délután 17 óráig tartott. A 74. számú úton vonuló csapatok valamivel később érték el a várost. Nagyvázsonyon 2 óra után vonultak át, ugyancsak erős biztosítással. Elsőnek páncélos felderítő kocsik, majd gépesített csapatok. A tüzérség és az ellátóoszlopok átvonulása a késő esti órákig tartott. A német csapatok a megye községeit természetesen nem szállták meg. Csak néhány nagyobb helységben tartózkodott német alakulat, mint pl. Zircen, vagy Herenden. A nagyobb városokat erős csapattestek szállták meg. így Pápát is, ahol az ott állomásozó ejtőernyős-ezred és a repülőtéren levő 4. bombázó-osztály ellenállást szintén nem tanúsított. Veszprémet a német 92. gépesített ezred csapatai szállták meg. Míg a többi csapatok legfeljebb időlegesen álltak meg a város utcáin, majd tovább vonultak Székesfehérvár felé, addig ez a gépesített ezred a városban maradt.

2 A német horogkeresztes zászlót kitűzték a városháza épületére, majd lefoglaltak néhány középületet. Elsőnek a volt iparos tanoncképző iskolát, ahol aztán hosszú hónapokon keresztül működött a 707, helyőrség parancsnokság (pl. Siems őrnagy). Számos más intézményük is működött még, mint pl. a jelenlegi Bakony szállóban a tábori posta, vagy a piarista gimnáziumban az adminisztrációs csoportjuk. A csapatok nagyrésze a városon kívül, a jutási kaszárnyákban helyezkedett el. Egyetlen alakulatuk maradt a város belterületén. A gépesített ezred páncélvadász százada a zsidó templomot (jelenlegi Szénbányászati Tröszt) és a környező épületeket szállta meg. A század önjáró páncélvadász lövegei utcahosszat álltak a járda szélén. A város lakossága nyugtalansággal fogadta a bevonult német csapatokat. A fegyveres összecsapás réme még napokig kísértett, és a nyugtalanságot nem csökkentette az a közös katonai parádé sem, melyet 1944. április 2-án rendeztek a Gizella téren (ma Szabadság tér) a magyar helyőrség és a megszálló német csapatok alakulatai. A Vár irányából indított díszalakulatok végén felvonuló „hatalmas sárga harckocsik", melyek „hernyótalpai alatt reszketett a föld!",

3 csak rettegést ébresztettek a veszprémiek tömegében, akik ott szorongtak az áprilisi szélben lobogó nemzetiszínű és horogkeresztes zászlók alatt. Az új és súlyos idők első tragikus jele a hétről hétre kegyetlenebbé váló zsidóüldözés volt. A zsidók elleni hecc-kampányt a bevonuló német katonaság indította meg. Néhány nappal bevonulásuk után a német katonák a zsidó-vallású kereskedők üzleteinek kirakatára nagy betűs feliratokat ragasztottak: „Jude!". Az egyre arcátlanabbul viselkedő nyilasok közreműködésével a város lumpen-elemeit rászabadították a zsidó üzletekre és azok kifosztására biztatták a söpredéket. A polgári hatóságok, de még a veszprémi rendőrség is tehetetlen volt a német katonasággal szemben. A megszálló német hadsereg és a Gestapo azonban csak a kis zsidókkal volt ilyen brutális. A zsidó vallású nagytőkésekkel való kivételes bánásmódjukra érdekes példa áll rendelkezésünkre. Március 19-én a délelőtti órákban Chorin Ferenc, az ország egyik leggazdagabb embere, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnökvezérigazgatója, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alelnöke, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke és a Felsőház tagja stb. stb. — elegáns fekete luxus autóján Budapestről Zircre menekült, régi barátjához, a zirci cisztercitarend apátjához. Ugyancsak ide menekült Kornfeld Móric is, a másik ismert zsidó vallású iparmágnás. A német Gestapo két nap alatt kinyomozta rejtekhelyüket és mindkettőjüket elfogták a zirci apátság épületében. A két iparmágnást azonban néhány hét múlva visszahozták Mauthausenből, illetve Marialausendorf ból Budapestre, s kereken két hónappal a zirci izgalmak után, a Chorin—

Weiss— Mauthner—

Kornfeld családok útban voltak a semleges Svájc, illetve Portugália felé, annak fejében, hogy teljes vagyonukat 25 évre az SS-nek adták át. Szomorúbb sors várt az egyszerű zsidó vallású polgárságra. A napisajtó soraiból döbbenetesen bontakozik ki a Veszprém megyei zsidók végzetes tragédiája: apró és megalázó intézkedésekkel kezdődött április végén és embertelen deportálásukkal fejeződött be júniusban. Álljon itt néhány korabeli újságközlemény: 1944. április 30 : Szabályozzák a zsidók élelmiszerellátását.

4 Május 3: „A zsidók nem látogathatnak nyilvános fürdőket!" Május 10: Tizenhat veszprémi zsidót internáltak. Ok: „Az ellenséges államokkal rokonszenveztek, ellenszenvvel viseltettek a magyar nemzeti eszmével és gondolattal!" Május 13: Pápán a zsidók a piacot csak délelőtt 11 óra után látogathatják. Este 21 órától reggel 5 óráig nem hagyhatják el a lakásukat. Internálás terhe alatt be kell szolgáltatniuk az írógépeiket, a kerékpárokat, a fényképezőgépeiket stb.

5 Május elején dr. Buda István veszprémi főispán elrendelte a megye zsidó lakosságának a megkülönböztető sárga csillag viselését. Ennek elmulasztását rendkívül szigorúan büntették. A Budapesti Hírlap 1944. május 6-i száma közli Napi Híreiben hogy „A pápai rendőrkapitányság Altmann Bernátot 2000 pengő pénzbüntetésre ítélte, Kóth Albertet 20 napi elzárásra, Mischner Magda horvát állampolgárt 10 napi 276