A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

234. A barkát, amit „cicamacának" is neveznek, szentelés után nem viszik be a lakásba, mert „megdöglenek a kiscsibék". Kívülről az aj'tó vagy ablak mellé szokták szúrni. — Sziva Ferenc, rk. asztalos, 1923, Kéthely, Somogy megye. 235. A szentelt barkát a „gang" eresze alá szúrják, de nem tudni miért. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska, Arad megye. 236. A szentelt barkát hosszúnyakú üvegben felteszik a szekrény tetejére. Azt tartják, ahol szentelt barka van, nem üt a villám a házba. — Gedui Pál, rk. fm. 1923, Kemenesszentpéter, Vas megye. 237. Virágvasárnap „pimpót", „cicafát" vagy „cicusfát" szenteltetnek. Ezt a szegényebb népréteg árulja a templom környékén. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919, Brassó. 238. Megdöglenek a „kiszsibák és csirkék", ha szentelés előtt beviszik a házba a „cicamacát". — Somogyi Ferenc, rk. fm. 1923, Palin, Zala megye. 239. A gazdaasszonyok arra törekszenek, hogy minél több szentelt barkát szerezzenek, mert azt tartják, hogy „ahány barkaszem van a vesszőkön, annyi csibéjük lesz!" — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány; Zemplén m. NAGYPÉNTEK 240. A lány nagypéntekre virradó éjjel éjfélkor vizet hoz a Tiszáról és abban mosdik meg. „Ettől tisztább lesz az arcbőr!" Ez azonban csak akkor hatásos, ha a vizet hozó lány senkivel sem találkozott. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919, Tiszamogyorós. 241. Nagypénteken napkelte előtt kimennek a lányok mosdani a kútra, hogy ,,szépek legyenek". — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1921, Újkígyós. 242. „Nem kap az ember bőrfertőzést, ha nagypénteken hat óra előtt folyóvízben mosakszik." — Maksa János, rk. fm. 1923, Ecséd, Nógrád m. 243. Nagypénteken mindenki friss vízben mosakszik. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaőrs. 244. Nagypénteken szokásos a „lóúsztatás". Korán reggel megúsztatják a lovakat. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaőrs. 245. Nagypénteken, napfelkelte előtt kijárnak a Zagyvára mosdani. Van, aki meg is fürdik. Azt tartják, aki ezt csinálja, megszépül. — Benkő Béla, rk. tanító, Apc, Heves m. 246. Nagypénteken nem jó borotválkozni, vagy hajat nyíratni, mert,, megsebesedik az ember". — Germányi Pál, rk. fm. 1923, Albertiirsa. 247. Nagypénteken nem jó borotválkozni, mert „megsebesedik az ember". — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi. 248. Pénteken nem jó kenyeret sütni és borotválkozni. „Különösen áll ez nagypéntekre." — Németh Sándor, gazd. alkalmazott 1915, Keszthely-Újmajor. 249. Ha nagypénteken esik az eső, száraz esztendő várható. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 250. Nagypénteken „Jézuskát csókolni járnak". A szent sírt egy-egy „eskütt" (községi elöljáró) őrzi felváltva. — Jaskó Károly, rk. fm. 1923, Ecseg, Nógrád m. 250. Székelykövesd tiszta református falu. A faluban 4 katolikus és 9 görögkeleti család él csak, a reformátusokon kívül. Nagypénteken a reformátusok tüzet raknak. — Csernátoni Lajos, ref. tisztviselő, 1922, Székelykövesd. 251. Nagypénteken tüzet raknak. Az ebéd „zsírnélküli tejesbab". — Lőrinc György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 252. Nagypénteken reggel teát isznak, kenyérrel. Délben olajos tészta és hagyma van, este maradék. — Szakács János, rk. fm. 1923, Székelypetőfaíva. 253. Nagypéntekre nagyon sok „pattit" (pattogatott kukorica) készítenek és ezt rágja az nap az egész falu. Ebédre tejbekása vagy tojásostészta általános. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919, Tiszamogyorós. 254. Nagypénteken „mákoslaposka", tökmagolajos káposzta, aszaltszilva az ebéd. Nagy divat a „szentjánoskenyér" is ilyenkor. — Péter Tibor, rk. erdőőr, 1923, Bárót, Háromszék m. 255. Nagypénteken délben savanyú aszaltgyümölcs-levest és édesvajjal készült mákostésztát esznek. — Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. 256. Nagypénteken csak hideg ételt esznek és tüzet sem raknak. — Kiss István, rk. vincellér, 1923, Hegyesd. 257. Nagypénteken reggeli nincs, az ebéd vagy savanyúkrumplileves vagy bableves. Esetleg esznek a húsvéti kalácsból is, amit ilyenkor kezdenek sütni. — Füleky Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos. 258. A reformátusok nagypénteken „napszállatig" nem esznek semmit. — Balázs Imre, ref. fm. 1923, Ungtarnóc. 259. Nagypénteken reggel aszaltszilvát esznek; ebédre „mézesgubát". A vacsora maradék. — Ipacs András, ref. fm. 1923, Tiszaszőlős. 260. „Lángos büjtös olajban sütve a nagypénteki ebéd." — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy m. 261. Nagypénteken egész nap nem esznek mást, csak pattogatott kukoricát és esetleg kevés kenyeret. Amikor feljön az első csillag, a „vacsoracsillag", akkor készítenek meleg levest. — Vince Gyula, gör. kat. fm. 1923, Görömböly. 262. Nagypénteken nem raknak tüzet az elbeszélő családjában. Reggelit nem esznek ezen a napon, az ebéd hideg babsaláta sok hagymával, tökmagolajjal leöntve, valamint aszalt gyümölcs. Vacsora ugyanaz. — Madarász István, rk. fm. 1923, Pusztaszentlászló, Zala m. 263. Nagypénteken nem reggeliznek. Az ebéd és a vacsora vajjal készült savanyúleves. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltszentimre. 264. Nagypénteken nem reggeliznek. Ebédre zsírtalan krumplilevest esznek, a vacsora ugyanez és aszaltszilva. — Németh Sándor, rk. gazd. alkalmazott, 1915, Keszthely-Újmajor. 265. A nagypénteki ebéd aszalt gyümölcs és tejfölös babsaláta. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 266. „Nagypénteken nem szabad babot enni!" — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 267. Nagypénteken feketekávét reggeliznek. Az ebéd „mákoslaposka", a vacsora feketekávé, „sült pityóka" vereshagymával. Van, aki már az előző nap elkészíti ezeket az ételeket, van, aki csak az nap. — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja. 268. A nagypénteken fogyasztandó ételeket «előző nap elkészítik, csupán a „kakas" (pattogatott kukorica) készül frissen. Teát és kenyeret reggeliznek, az ebéd „tört fuszulyka", „aszalvány", „kakas", meg kenyér. A vacsora maradék. — Csiky Sándor, ref. fm. 1923, Lőrincfalva, Marostorda m. 269. Nagypénteken zsír nélkül készített bableves, néha édes kukoricaleves és „kürtőskalács" van ebédre, amit aszaltszilva egészít ki. Reggelit és vacsorát nem esznek ezen a napon. — Fogarassi Sándor, ref. tisztviselő, 1921, Balázsfalva. 270. Nagypénteken csak akkor raknak tüzet, ha már másnak füstöl a kéménye. Ennek okát nem tudja. — Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém m. 271. Nagypénteken főznek. — Vaskuti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala m. NAGYSZOMBAT 272. Nagyszombaton visznek haza szenteltvizet. A szenteltvizes üvegbe állítják bele a „szentelt pimpót". Fejfájás esetén szenteltvizes ruhával kötik be a fejet. — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja, Háromszék m. 273. Nagyszombaton este „szenteltetnek". Sonkát, főtt tojást és főleg kalácsot. A szentelt ételekből minden családtagnak ennie kell. — Madarász István, rk. fm. 1923, Szentgyörgyvölgy, Zala m. 274. A „feltámadáson" szenteltetnek ételt. A „szentelt lapickacsontot" a „rag alá" szokták dugni. — Lőrinc György, rk. fm. 1923, Babosdöbréte, Zala m. 275. Nagyszombaton délután bárányt, kalácsot stb. visznek szentelni. A „szenteltet" közösen eszi meg a család. — Szakács János, rk. fm. 1923, Székelypetőfaíva, Háromszék m. 255