A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

a szerződés lejártának ideje vészesen közeledett. Zsilinszky aggályosan latolgatta, vájjon Kővágóörs község elöljáróságában lesz-e annyi megértés, hogy meghoszszabbítsa vele a szerződést? A hivatalos politikával való mind élesebb szembefordulása miatt nem reménykedett. Felvetettem a kérdést, miért nem gondol inkább azzal, hogy az alig kétszáz négyszögölnyi földnyelvecskét véglegesen megszerezze? Tudtam, hogy politikai ellentéteik dacára a belügyminiszter sokra becsüli őt. Arra ösztökéltem, hogy az ő igénybevételével gyakoroljon nyomást a községre. Morcos lett, megrázta a fejét. Elutasította annak gondolatát, hogy az ellenféltől szívességet fogadjon el. Attól tartott, adott esetben ez esetleg érinthetné, megkarcolhatná állásfoglalása határozottságát. Ismertem már annyira, hogy ezt a bogarat nem lehet kiverni a fejéből. Merész kanyarodással új ötlettel álltam elő. A bérelt földnyelvből ugyanis a szélen levő keskeny sáv a MÁV tulajdona volt, ajánlatom arra célzott, hogy akkor legalább ezt a keskeny szegélyt szerezze meg. Ezzel gyűrűt vont volna a község területe köré, tehát kényszerítette volna Kővágóörsöt, hogy eladja neki a körülzárt csíkot. Hivatkoztam arra, hogy tudomásom szerint a MÁV akkori elnök-vezérigazgatójával, Senn Ottóval jó barátságban van, intézze el vele a jelentéktelen ügyet. Dr. Borbély Mihály, a Franklin Kiadó lektora, a Rendesre szintén le-le látogató harcostárs volt jelen, élénken helyeselte indítványomat. Magyarázatként hozzátette, hogy Senn nem politikai személy, a tőle elfogadott szívesség nem kötelez semmire. Zsilinszky bal szája szegletében hosszú, párbajból visszamaradt heg húzódott a fül irányába, ez vonaglott meg szavaink nyomán. Ez az indulat jele volt arcán. Ki is tört. Pattogó hangon adta értésünkre, hogy ő senki közbenjárását nem hajlandó igénybevenni, de meg nem is törekszik földtulajdonra. Éppen elegen rágalmazták földbirtokos ivadéknak, nem akarja, hogy ellenségeinek akár kétszáz négyszögöl erejéig is igazuk legyen. Őt semmilyen tulajdonjog nem érdekli, élete végéig van szüksége csupán a területre, hogy nyugodtan írhasson, ezt pedig törpebérlői mivoltában is elérheti. Itt aztán némileg felengedett, mert a „törpebérlői" minősítést tréfásan ő adományozta magának, tetszelegve abban, hogy ilyen minőségben alighanem az ország legkisebb területét birtokolja. Kifejezte reményét, hogy a háború után talán elismerik a nemzet érdekében végzett munkáját s haláláig törpebérlő maradhat. — És ha a háború még tart, amikor a bérleti szerződés lejár? — akadékoskodott Borbély Mihály. — Két szék között a pad alá kerülhetsz. Zsilinszky azzal zárta az eszmecserét, hogy ha a háború annyira elhúzódik, számára úgysem lesz érdekes már Pálköve. A hosszú háború bizonyosan felemészti. Az eset mindenesetre híven tanúsítja teljes közömbösségét a földi javak, vagy csak az egyszerű, kinekkinek szükséges emberi kényelem iránt. Kedvenc helyét, az egyetlent, amelyhez a „lakás-komfort" miatt kötődött, (Tarpa az emberei miatt állott közel szívéhez), nem akarta mindenáron magához láncolni. Pusztán csak élni akart rajta, míg gyertyája el nem fogy... Bajcsy-Zsilinszky körül sok téves vagy rosszindulatú ráfogás kering, ilyen többek között az a beállítás is, hogy náciellenessége kizárólag nacionalista megalapozottsággal bírt s a Szovjetunióval való együttműködésnek még a gondolatát is visszautasította. Nem tagadható, hogy pályája elején határozottan kommunistaellenes volt s ebbeli beállítottságának utórezgéseit még felfoghattam a húszas évek végén, a harmincas évek elején is, amikor hívéül és lapja munkatársául szegődtem. Ám — mondjuk ki kereken — a tárgyilagos vele érintkező már abban az időben megállapíthatta: ellenérzése félelemre alapozódott. Úgy vélte még akkor, a kommunistáknak közömbös a nemzet léte. Az a legkevésbé sem aggasztotta például, hogy az uralkodó rétegek elvesztik hatalmukat és az ország kormányzása a munkások, parasztok kezébe kerül. Ellenkezőleg. Következetesen és makacsul vallotta, hogy minden paraszt „úr"-nak, tehát vezetésre alkalmasnak született, posztokba emelésük a jövő boldogulás záloga. A munkásságtól, mint osztálytól sem idegenkedett. Megítélésüknél azonban kétségkívül közrejátszott az 1918—1919-es forradalmak elítélése. Fenntartásai azért voltak, mert helytelenítette a nemzetköziség ideológiáját. A termelő eszközök teljes társadalmi tulaj donbavételét sem helyeselte, különösen a föld szocializálását nem. Kisparaszti gazdaságokra épült jövőt szeretett volna, szövetkezeti összefogással, többé-kevésbé dán mintára. Ebbeli felfogásában azonban egyáltalán nem volt merev. Úgy tartotta, ezekről a problémákról vitatkozni lehet, sőt, kell. Ezt bizonyítja, hogy a nagyüzemi gazdálkodás mellett lándzsát törő Adorján János könyveit forgatta. Tisztában volt, hogy Adorján lényegében burkoltan a kolhozrendszert propagálja. Szempontjait figyelemre méltónak nevezte s beszélt is vele erről. Ismétlem, nagyjából ez volt felfogása már akkor is, amikor csak egyszerűen „kiábrándult fajvédő"-nek számított. Ezt a magyarság-féltésből fakadó kommunista ellenességet, mint más helyen már megírtam s mint azt Kodolányi János is megerősítette „Visszapillantó tükör" című müvében, 1934 tavaszán, baranyai utazásunk során érte az első repedés. Akkor találkozott először komoly intellektuellel, aki egyként volt kommunista és magyar. Ettől kezdve fokozatosan tolódott balra, metszette el a jobboldalhoz kötődő szálait s váltak legfőbb politikai barátaivá a szocialisták: Peyer, Szakasits, Szeder, Reisinger. Szakasits Árpáddal, mint a Népszava főszerkesztőjével került jó kapcsolatba, akit — Kállai Gyulával együtt a Hadik laktanyából is kihozatott. Szakasits egyébként Pálkövén is meglátogatta Zsilinszkyt. A parlamenti újságírók közül is a közismerten kommunista Kállai Gyulát és a szimpatizáns Barcs Sándort választotta bizalmasaiul: őket avatta be, milyen akciókra készül a képviselőházban. A Szovjetunió megrohanása után, a kezdeti német győzelmek idején, ő tartotta mindannyiunkban a hitet, állhatatosan hangoztatva, hogy az „orosz medve" hamarosan felülkerekedik és megfordítja a harci helyzetet. Szuvarovot, Kutuzovot idézte gyakorta, mint akik megteremtették a térrel való operáció iskoláját, jósolva, hogy ennek a taktikának 237