A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

4. Sátra Pálkövén, az 1920-as évek vége felé. Zsilinszky mellett későbbi felesége, Bende Mária. 4. Endre Bajcsy-Zsilinszky's Zeit in Pálköve Ende der zwanziger Jahre Neben Zsilinszky seine spätere Gattin, Mária Bende. 4. Sa tente à Pálköve à la fin des années 1920. Auprès de Zsilinszky, sa future épouse, Mária Bende. 4. Шалаш в Палкёве в конце 1920-х годов. Рядом с Байчи-Жилинским его будущая жена Мария Бенде. A fentebb ismertetett esethez hasonlított az a fordulat is, amely közvetlenül kiváltotta a tragédiát. Gyuláról, a megye székhelyéről egy vonaton érkeztek haza Békéscsabára Zsilinszky és Áchim. Utóbbi már előzőleg kirendelte az állomásra béreseit, azok a vonatról gyanútlanul leszálló id. Zsilinszkyre vetették magukat, agyba-főbe verték, szekérre dobták és kihajtottak vele Áchim tanyájára. Itt megismételték a jászolhoz kötést, össze-vissza rugdalták áldozatukat, leköpködték, majd félig ájultan kidobták a tanyához vezető útra. S mindez azért történt, mert Achimot személyes piszkálódás miatt a megyegyűlésen az elnöklő alispán megbírságolta és id. Zsilinszky az alispán indítványa mellett szavazott. Amikor a felháborító esemény megtörtént, a két Zsilinszky fiú, Endre és Gábor, mint szabadásgos huszárönkéntesek éppen otthon tartózkodtak. Úgy érezték, a pohár betelt. Már az önkéntességi pertli miatt sem nyelhették le apjuk ismételt meggyaláztatását. Elmentek hát Áchimhoz, hogy felelősségre vonják. A lakásban csak a parasztvezér és egy cselédlány tartózkodott. Áchim meglátván a két fiút, „Á, itt vagytok Zsilinszkyfattyak!?" felkiáltással széket ragadott és Endrének rontott. A széket a két fiú közös erővel valahogy kicsavarta kezéből és figyelmeztették, hogy beszélni akarnak vele. Áchim mit sem törődve a megjegyzéssel, elkapta a közelebb álló Endrét, rövid tusakodás után a sarokban álló fekvőhelyre teperte, mellére térdelt és teljes erejéből szorítani kezdte a torkát. Endre már félig elvesztette öntudatát, amikor hallotta, hogy Gábor hátulról az őt fojtogató Áchimra szól és figyelmezteti, hogyha nem engedi el öccsét, lőni fog. Szavát meg is ismételte. Áchim azonban nem hederített a felszólításra, tovább szorította Endre nyakát, mire azután eldördült Gábor revolvere. A golyó Áchim tomporába hatolt és korántsem lett volna halálos, ha a sebesült operáltatni engedi magát. Áchim azonban csak akkor egyezett bele a műtétbe, amikor a szepszis fellépett. így aztán nem is lehetett őt megmenteni. (A periratok, de különösen dr. Vas Vilmosnak, Áchim egykori háziorvosának 1965-ben előkerült visszaemlékezései tisztázták, hogy két lövés dördült el, melyek közül az egyik lágy részeket ért. Ez súlyos seb volt, bár a szepszist Áchim késedelmeskedése okozta. — Vigh Károly lektori megjegyzése.) — Hidd el — egészítette ki Bajcsy-Zsilinszky ismertetését, — így történt minden s nem hiszem, hogy gyermeki felbuzdulásunkért tárgyilagosan bárki elmarasztalhatna bennünket. Két huszárönkéntes, az akkori reglama szerint, nem tűrhette el, hogy női hozzátartozóit indokolatlanul gyalázzák, apját pedig oly megszégyenítő módon megalázzák. Esküszöm neked mindenre, ami szent, meg sem fordult agyunkban, hogy fegyverhasználatig fajulhat a dolog, jóllehet a sértés súlyossága miatt ez sem lett volna természetellenes. Azt hittük, elég lesz a komoly figyelmeztetés, Áchim ráeszmél, hogy duhaj magatartása súlyos bajok előidézője lehet. — Az pedig, hogy mi holmi „osztályítélet" végrehajtására vállalkoztunk volna, nevetséges demagógia és gonosz kitalálás. Ki volt személy szerint az az „osztály"képviselő, aki tettünkre „utasított" volna bennünket? Az uralkodó-osztály, mint egész, nem adhatott utasítást nekünk. És miért lettünk volna mi az uralkodó-osztály vak kiszolgálói, amikor egy tönkrement, rövid időre földet szerzett szlovák paraszttól származtunk? Mert áldott, jó apám művelt emberré vált? A műveltség, osztály választó tényező talán? Mellesleg meg kell jegyeznem, hogy azt, ami Áchim igehirdetésében nem az összeférhetetlen természet gyűlölet-terméke volt, kifejezetten helyeseltem. Heidelbergi diák koromban erről levelet is írtam apámnak és kértem, küldje el Áchim újságjának példányait. És apám, az állítólagos dzsentri, csodálkozás nélkül teljesítette kívánságomat. Én Achimot jobb sorsra érdemes, képességekkel megáldott, vezetésre hivatott személynek tartottam, kizárólag féktelen természetének, gyűlölködő erőszakosságának köszönhető, hogy indulatai mellékes irányba terelték, hozzá méltatlan dolgokra pazarolta energiáját és jó tulajdonságait nem a köz javára fordította. Meg kell jegyeznem, hogy amit Bajcsy-Zsilinszky szavaiként adok vissza, nem betű szerinti lejegyzés eredménye, de megközelítő hűséggel tükrözi Zsilinszky elbeszélésének lényegét. Megrendült volt, minden szaván átizzott az alaptalanul bántott és sokat nyelt férfi keserűsége, megerőltetésébe került, hogy fogalmazása viszonylag szabatos és pontos legyen. Fel sem merülhetett bennem az a kétely, hogy nem a színtiszta igazságot hallottam. Megköszöntem, hogy bizalmával tisztelt meg, hogy beavatott abba, ami titokként lengte körül. Ekkor 231