A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Talpassy Tibor–Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre a pákövei törpebérlő. – A pálkövei Bajcsy Zsilinszky-bérlet története

2. „Meg kell őrizni a magyar falu ősi építőművészetét". (Bajcsy-Zsilinszky cikke a Magyarország 1939. augusztus 2-i számában.). 2. „Die Baukunst des alten ungarischen Dorfes soll sorgfältig gepflegt werden". (Faksimile eines von Endre Bajcsy-Zsilinszky geschriebenen Artikels in der ungarischen Tageszeitung „Magyarország" vom 2. August 1939). 2. „Il faut garder l'art architectural ancestral du village hongrois" (Article d'E. Bajcsy-Zsilinszky, paru dans le numéro du 2 août 1939 du quotidien Magyarország). 2. «Необходимо сохранить венгерскую сельскую архитектуру». (Статья Байчи-Жилинского в газете «Мадьярорсаг» от 2 августа 1939 года. lepje el a helyet, ahelyett, hogy ti jöttetek volna ide. Nem volt fantáziátok." Meg sem kíséreltem védekezni, igaza volt. Felmerül a kérdés, hogy ha a német imádattól átitatott, a magyarság sorsa iránt érzéketlen környezet puszta léte ennyire irritálta, nem gondolt-e arra, hogy maga meneküljön el onnan ? Nem, ilyesmi meg sem fordult fejében. Jobban hozzánőtt ekkor már e sajtszeletnyi partszegélyhez, hogysem meg tudott volna válni tőle. Szinte azt mondhatnám, ezen a helyen oldódott fel igazán, ide menekült fontos döntések előtt, majd később, 1937 után, amikor végre sikerült egy szobás konyhás házát felhúznia, fontosabb műveit is itt alkotta meg. Nyugodtan mondhatom, Budán csak lakott, igazi otthonának azonban Pálkövét tekintette. Ez abból is kiviláglott, hogy itt sohasem volt sietős, ideges, nem kötötték le mellékes szempontok; itt mindig arról beszélt, ami befelé leginkább foglalkoztatta. Igazán bizalmasan itt lehetett beszélni vele. Ezt először az 1935-ös választásokat követő hangulatban tapasztaltam. Tarpán, régi kerületében indult, ám egykori barátja, aki hosszú éveken át szellemileg belőle élt, a németeknek teljesen behódolt Gömbös Gyula, hallatlan erőszakkal megakadályozta győzelmét. A bukás Zsilinszkyt teljes anyagi megsemmisüléssel fenyegette, mivel eladdig képviselői fizetéséből tengődött. Lapja, az időközben Szabadsággá átalakult Előőrs ugyanis nem hozta, hanem vitte a pénzt. A heti nyomdaszámlák kiegyenlítése is a képviselői fizetésből és baráti hozzájárulásokból (Rékey Ödön, Biernaczky Szilárd, Borbás Gáspár) történt. Zsilinszky számára valójában bezárult minden kapu. Jóformán azt sem tudta, másnap mit eszik. így állt a helyzet, amikor Balatonalmádiból, nyaralásomból átrándultam hozzá. Még mindig a bungalóban lakott, a házépítés lehetősége akkor még a tervezés nél tartott. Csodálatos módon mégsem volt letörve, erőtől duzzadt, bízott tarpai petíciója sikerében. Örömmel állapítottam meg ezt a tényt. „Hjah Pálköve, az Pálköve!" — mondta magyarázatul. A parti nyárfák védelmét élveztük, rozoga, kerti székekben szorongva s viszonylag nyugodtan mérlegeltük a gondokat. Bátorkodtam előhozakodni azzal, amiről magunk között annyi szó esett, hogy fel kellene adnia merev álláspontját s mint ahogy minden számottevő orgánum teszi, el kellene fogadni a TÉBE és GyOSz (a bankok és a nagyipar szervezetei voltak) juttatásait. Mint főszerkesztőnek nem kellene ingyen dolgozni, a lap megjelenése biztosítva volna s az eddig csak lelkesedésből közreműködő munkatársak is hozzájutnának valamihez. Nem én ajánlottam először ezt a megoldást, a lap addig volt legtehetségesebb szerkesztőjét, Fazekas Sámuelt emiatt menesztette, de feltételeztem, hogy a teljes kilátástalanság esetleg jobb belátásra készteti. Tévedtem. Kurtán, haragosan utasított el. Megfellebbezhetetlenül értésemre adta, hogy úgynevezett közgazdasági jövedelem fejében nem adja fel szellemi függetlenségét, nem mond le arról, hogy a tőkét ne bírálhassa. Azt mondta, ha petícióját elutasítják, inkább rááll az Eckhardt Tibor által kínált alkura és belép a Független Kisgazda pártba. Eckhardt tudniillik időközben összeveszett Gömbössel és mindent elkövetett, hogy vele szemben a régi barátokat egységesen felsorakoztassa. Zsilinszkynek azt ígérte, hogy az első időközi választáson ő lesz a párt jelöltje és lapjának is biztosítja a szükséges anyagiakat. Zsilinszky feltette a kérdést, hogy köztünk, fiatalabb hívei között, véleményem szerint milyen visszhangja lenne egy ilyen lépésnek ? A közlés új volt számomra, de a helyzet ismeretében ki mertem jelenteni, hogy az elhatározást nem fogadná hozsánna. A Kisgazda pártot nem tartjuk földosztó pártnak, a földreformot pedig mindenki halaszthatatlannak ítéli, amellett a kisgazdák külpolitikai profilja is elég tisztázatlan. És mintegy folytatásként, szinte észrevétlen átzökkentem olyan témára, amelynek igazi veszélyét abban a pillanatban magam sem mértem fel. Azt kérdeztem Zsilinszkytől, miért nem hajlandó közeledni öccséhez, Gáborhoz, akinek nagy a jövedelme, a Péti Nitrogénművek és a Stádium nyomda vezérigazgatója s mint ilyen hitelbe nyomhatná a Szabadságot? Akkor riadtam meg, amikor már kimondtam a kérdést. Mert ekkor már eszembe jutott, hogy a lezajlott választások során Bajcsy-Zsilinszky egyik legáldozatosabb fiatal hívét, a borsod megyei Bohus Lászlót azért váltotta le azonnali hatállyal a párt központi apparátusában, mivel a fiú önkényesen Zsilinszky Gáborhoz fordult, s a tőle kapott pénzt utalta le Tarpára, hogy a pénztelenség miatt döcögő agitációt levegőhöz juttassa. Meggondolatlan kérdésemet vésztjósló csend követte, behunyt szemmel vártam a villámot, hogy lesújtson rám. A csattanás azonban csodálatos módon elmaradt. 229