A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Müller Ferenc: A magyar tanácsköztársaság sümegi eseményei

irányította az egész mozgalmat, amelyben személyesen is részt vett egészen míg kudarcba nem fulladt a vállalkozás. Hegyi Károly csabrendeki szabómester volt a „hecckáplán" leghűbb csatlósa, aki azonban szintén csak a mozgalom „dicsőségében" óhajtott részt venni, s amikor a veszedelem szaga érezhetővé vált, épp úgy magukra hagyta félrevezetett barátait, mint a tisztelendő úr. A harmadik főkolompos ifjú Barcza László földbirtokos volt. A három jeles „hazafi" telekürtölte a falut azzal a hazug hírrel, hogy az angolok bevonultak Budapestre, megszállták a királyi várat, a kormány megbukott, Andrássy-kormány vette át az uralmat és ezért Csabrendeken is megszűnt a kommunista rend, tehát a direktóriumot el kell kergetni. A lázítás hatott és mintegy száz fellovalt ember megrohanta a községházát, s ott a direktórium egyetlen ott tartózkodó tagját, Rem Ferencet az „ellenforradalom nevében" letarróztatták s kényszerítették a községi iroda és pénztár átadására. A „diadal" után a „győztes" ellenforradalmárok levették a községházáról a vörös lobogót, azt a sárba taposták, s annak helyére egy lepedőből előléptetett fehér zászlót tűztek. Majd felfegyvereztek néhány embert és elküldték őket a direktórium többi tagjait is elfogni. A sümegi direktórium... 10 tagú vörös járőrt küldött ki információk beszerzése végett. A vörös katonák este 8 óra után érkeztek a községbe és kapott utasításukhoz híven a direktóriumnál akartak jelentkezni. Azonban a többszáz főnyi fellázított tömeg, amely a községházát körülfogta, egy szűk folyosóra szorította a vörös katonákat. Ezután fegyvereik átadására kényszerítették azokat, s azt mondták nekik, hogy majd csak akkor engedik őket haza, „ha a szerbek és a fehér gárda Pápáról bevonul Csabrebdekre". Az éjszaka azonban már keserű kiábrándulást hozott a csabrendeki ellenforradalmár „hősöknek". Ugyanis a szélrózsa minden irányában lovasküldöncöket menesztettek — mint jó hadvezérekhez illik — összeköttetést keresni a szomszédos ellenforradalmi erőkkel. Ámde a lovasküldöncök mindenhonnan azt hozták hírül, hogy az egész járás csendes, az emberek mindenütt nyugodtan alszanak, s nem is sejtik, hogy Csabrendeken egy a „világot sarkaiból kifordítani akaró mozgalom" indult meg. Reggelre a tíz vörösőr — fegyvereitől megfosztva — hazaérkezett Sümegre. Radovics tisztelendő úr ugyanis őrült tettének öntudatára ébredve szabadon bocsátotta őket. A vörösőrök jelentésének meghallgatása után Dörnyei József elvtárs, a sümegi direktórium tagja Csabrendekre kocsizott, ahol még mindig százakra menő tömeg tolongott a legizgatottabb hangulatban a községháza körül. Dörnyei elvtársat hangos fenyegető hangon fogadták, de ő módját tudta ejteni, hogy a tömeg meghallgassa és felvilágosító szavaira teljesen elcsendesedett a felbujtott nép forrongása. Rövidesen megérkezett Zalaegerszegről 90 vörös katona, egy géppuskás osztaggal... Sándor Lajos elvtárs politikai megbízott, a zalaegerszegi vármegyei direktórium kiküldöttje... tizenkét csabrendeki ellenforradalmárt, köztük három földbirtokost letartóztatott. Az ellenforradalmárokat Zalaegerszegre szállították és majd a forradalmi törvényszék fog felettük ítélkezni. A csabrendeki ellenforradalmi lázadással egyidőben a sümegi járásnak még egy pontján : Sümegcsehi községben is lejátszódott egy kis ellenforradalmi komédia. Az izgatók által fellázított tömeg behatolt Egyed János elvtársnak, a direktórium elnökének lakásába és elvitték onnan a hivatalos iratokat. Sándor elvtárs a zalaegerszegi vörösőrökkel Sümegcsehiben is rendet teremtett... a csabrendeki esettel összefüggő ellenforradalmi puccs két fővezérét letartóztatta... 5. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BUKÁSA így emlékeznek vissza a szemtanúk az utolsó napokra: Nagy Sándor: Winkler Lajos kereskedővel együtt mentem fel Budapestre, hogy a sümegieknek sót biztosítsak. A direktórium küldött el. Ez már a kommunizmus vége felé volt. A sót megkaptuk. Volt időm, hogy bemenjek az építőiparosok szakszervezetébe. Ott már arról beszéltek, hogy a kommunizmus megbukott. Mindenütt forrongnak a fehérek. Mire haza jöttünk, itt is mozgolódtak az ellenforradalmárok. Pár napra rá le akarták fegyverezni a vörösőrséget. Nóvák Lajos: A forradalom bukásának hírei Sümegre is elérkeztek. Felnőttek, gyerekek vonultak fel kövekkel, botokkal. Ekkor zúzták be a kommunisták ablakait, ekkor verték meg Radlóczkit, Gellért Mórt, Horváth Istvánt. Radlóczki önvédelemből pisztolyát használta. Molnár Mihályt lelőtte. A feldühödött tömeg szinte halálra verte. Innen a családjával együtt Budapestre költözött. Gellért Mór öreg tanítót annyira megverték fia, Gellért Samu miatt, hogy Pest környékén belehalt sérüléseibe. A székely páncélosok már a kommunizmus bukása után érkeztek Sümegre. Itt már megtörtént az ellenforradalom. Virágcsokrokkal fogadták őket az ellenforradalom hívei. A kommunizmus bukása után az itthon maradt vezetőket elfogták, börtönbe zárták őket. Tárgylásuk nyilvános volt, a Polgári Önképzőkör nagytermében. Krajcár György : A fehérek megérkezésekor nagy mulatság volt Sümegen. Főleg a jómódúak tartották. Ők adták össze az ennivalót és a bort. Gellért Samu ügyvéd lakását összetörték, éléskamráját kifosztották. Horváth István színész fejét kővel dobták be. Horváth Vince: A fehérek páncélos vonatával is találkoztam. Éppen az ukki állomáson teljesítettem vörösőr szolgálatot. Befutott egy páncélos vonat. Mikor megállt, egy hadnagy ugrott ki belőle. Rózsáján nemzeti színű szalag volt. Mögötte géppuskások ugráltak le és az állomás épülete felé tüzelő állásba helyezkedtek. A tiszt fegyverletételre szólított fel bennünket. — Csak felsőbb parancsra! —- mondtam. Amikor láttam, hogy komolyan követelik a parancs végrehajtását, csak akkor tettem le a fegyvert. Aztán a községben levő őrsre mentünk. Itt is lefegyverezték az egész őrséget. Bántódás nem történt. Mindenkit haza irányítottak. A kommunizmus bukása után igen megverték Horváth utcamester fiát. „Bűne" az volt, hogy szervezte és rendezte a majd mindennapi propaganda előadásokat, színdarabokat, a fiatalság szórakozásait. Mozgalmas esték voltak ezek... Ezért feleségét, családját nagyon megverték. Az ablakokat kővel, dorongokkal beverték. A ház ajtaját bezúzták. A bútorait összetörték, az utcára hajították... El is költöztek Sümegről. Radlóczkit a tömeg felkereste lakásában. Előlük a padlásra menekült. Molnár Mihály utána ment, hogy lehozza a padlásról. Radlóczki látta a felizgatott tömeget, önvédelemből fegyverét használta. A lövés pontos volt. Molnár Mihály holtan zuhant le a padlásfeljáróból. A felbőszült tömeg szinte halálra verte a községi direktórium vezetőjét. Mégis életben maradt. Családjával elköltözött Sümegről. Müller Ernőné: Reggel Zalaszentgróton szekerekre raktak bennünket és útnak indítottak Keszthelyre, ahova a késő délután érkeztünk. Ott töltöttük az éjjelt, mikor megvirradt, kiszólítottak bennünket szentgrótiakat és Sümegre vittek bennünket. Sümegen a Tanácsköztársaság ideje alatt ellenforradalmi felkelés volt, amelyet Darnay őrnagy vezetett. Miután kiszabadult, ő fogadott bennünket, gúnyos kárörömmel szemlélte az előtte felsorakozott kommunistákat, majd beszélni kezdett hozzájuk. Hazaárulóknak, zsidóbérenceknek, csirkefogóknak nevezett bennünket és megígérte, hogy gondoskodni fog arról, hogy kiirtsa belőlünk a destruktív eszméket. Ezután a „biztató" fogadás után a fogházba kísértek bennünket. A fogház egy emeletes épület a járásbíróság udvarán. Az I. emeletre kerültünk. Én egyedül voltam nő a fogházban és így zárkámban is egyedül maradtam, ami nagy megkönynyebbülés volt számomra. Kétség és remény váltakozott bennem, birkóztam, vesződtem velük, forgolódva kemény fekhelyemen, míg végre a kimerültség erőt vett rajtam és elaludtam. Egy sümegi asszony ebédet hozott be nekünk. Az ebédhez csemege is volt, hírek és rémhírek. Itt felakasztottak valakit, ott agyonvertek egy direktóriumi elnököt, amott kihurcolták a fogházból a politikai foglyokat és a Balatonba fojtották. Pogromokról, antiszemita kilengésekről mesélt az asszony,