A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

Az illetményA házas családfők földek nagyságcsoportjai 1200 négyszögöles holdakban száma nagyságcsoportonkénti számaránya 5— 6 hold között 3 6— 7 hold között 2 8— 9 hold között 1 10,42 9—10 hold között 2 10—11 hold között 4 11—12 hold között 2 14—15 hold között 2 20,83 16—17 hold között 1 18—19 hold között 1 Az összes nagyságcsoportokban 48 100,00 A két tábla összevetéséből megállapíthatjuk : 1. Az illetményföldek alapján a 48 házas közül 34, az öszszes családfők több mint 70 %-a csupán néhány száz (7—800) négyszögöles parcellával rendelkező zsellér. A többi 14 közül is 9-nek csupán kicsiny, 1—2 holdas illetményföldje van, míg további 5 zsellér birtoka a 2—6 holdas nagyságkategória közé esik. 2. A maradványföldek figyelembevételével azonban az elmozdulások már lényegesek. A 34 1 holdon aluli zsellérből már csak 12, az összes családfőknek 1/4-e maradt meg; az 1—6 holdas nagyságkategóriába tartozók számaránya viszont relatív túlsúlyra jutott, s végül egészen új nagyságkategóriák is képződtek a 18—19 hold határáig. A házas zselléreknek több mint 1/5-e ugyanakkor 10—19 hold közötti földbirtokkal rendelkezett. Míg az I. képen az abszolút többség csupán néhány száz négyszögöles parcellás zsellér volt, addig a II. képen — a jelentékenyen növekvő nagyságcsoportok kialakulása mellett —• már az 1—6 holdasok képezték a viszonylagos többséget. És ez a vizsgálat még nem is ad pontos képet a rétegeződés tényleges alakulásáról, mivel az irtásföldek birtoklásától itt eltekintettünk. Ezzel kapcsolatban csak annyit tudunk jelezni, hogy irtásföldje néhány száz négyszögöltől 4 holdas nagyságig csupán 40 zsllérnek volt, összesen 65 hold és 471 négyszögöl terjedelemmel. Az irtások tehát a családonkénti földbirtok nagyságát a II. számú kép adataihoz képest 40 családfő esetében még meg is növelték. A birtokrendezések során azonban ezek a földek visszaszármaztak a földesurakra és ezáltal a II. számú képben jelzett birtokviszonyok váltak a további elmozdulások alapjává. Lázi esetében a következő képet kapjuk. 56 zsellér közül 54-nek egyenként 150 négyszögölnyi törvényes illetménye volt az 1862. évi felmérés idején; a hiányzó 2 családfő esetében nem találtunk semmiféle bejegyzést.

128 A megváltandó maradványföldek figyelembe vételével az egyes családfők földbirtok szerinti rétegeződésének képe viszont a következőképpen alakult. Az illetményA házas családfők és a maradékföldek nagyságcsoportjai 1200 négyszögöles holdakban száma nagyságcsoportonkénti számaránya 1 holdon alul 11 1—2 hold között 5 28,57 2—3 hold között 20 35,72 3—4 hold között 4 4—5 hold között 10 25,00 5—6 hold között 5 6—7 hold között 1 10,71 Az összes nagyságcsoportokban 56 100,00 Látható tehát, hogy a maradványföldek teljesen aránytalan birtoklása az egyenként 150 négyszögölnyi belsőséget bíró zsellércsaládfőkből egymástól jól elkülöníthető törpe-, illetve kisbirtokosokat képezett, ahol viszonylagos túlsúllyal a 2—3 holdasok szerepeltek. A valóságban az egyénenként birtokolt földek a fenti csoportokhoz képest is nagyobbak lehettek, mivel a házas zsellérek a maradványföldek mellett öszszesen 80 hold és 972 négyszögölnyi irtást is birtokoltak. Ezek nagyobb részét azonban (pontos mennyiségét nem tudtunk felmérni) a birtokrendezések után vissza kellett szolgáltatniuk a volt földesúrnak. Összegezve a három község házasaira vonatkozó részletes adatokat, a következő végeredményeket kapjuk. Az úrbéres illetmény alapján az úrbéres házasok 87,29 %-a 0—2 hold közötti csekély földbirtokkal rendelkezik. Ha azonban az illetményen kívüli és a birtokrendezések után megtartott földeket is számba vesszük, úgy az ebbe a kategóriába eső házasok számaránya már csak 43,44% marad. Pusztán az úrbéres illetményföld birtoklása alapján a házasok további 11,48 %-a tartozik a 2—5 holdasok csoportjába. A többi földdel együtt azonban ezek számaránya már 36,88 %-ra nő. Az 5—6 holdasok számaránya 1,23%, illetve 4,92%. A további nagyságkategóriák képzését az illetményföldek már nem teszik lehetővé. Ellenben az ezen kívül eső földek birtoklása alapján voltak még 6—10 és 10—21 holdas házasok is, mindkét kategóriában 7,38 %-os számaránnyal. Az eltolódás tendenciája világos: a 0—2 holdasok számaránya csökkent, a 2—6 holdasoké növekedett, miközben újonnan keletkezett a 6—21 holdasok csoportja. Indokoltnak látszik tehát a következtetés levonása is: a maradvány-, illetve irtványföldekkel is bíró úrbéres házasok csoportja nem sorolható egyszerűen a nincstelen vagy a parcellás parasztok kategóriájába, mivel közöttük 5—10—15, sőt még 20 holdas birtokosokat is találunk.

129 A VIZSGALATOK MERLEGE Vizsgálatainkat összegezve a mérleg egyik serpenyőjébe — mint pozitívumokat — azokat az eredményeket helyezhetjük, amelyeket az 1849 utáni Veszprém megyei parasztbirtok történeti statisztikai elemzése során módunkban volt megállapítani, nem feledkezvén meg egyúttal azokról a megoldatlan problémákról, nyitva hagyott kérdésekről, amelyek — mint negatívumok — a mérleg másik serpenyőjét terhelik. Ami a pozitívumokat illeti, kitűnt, hogy e középdunántúli megyében az 1849 utáni volt telekbirtok legáltalánosabb nagyságtípusa jelentősen eltér a nyugatdunántúli Vas, illetve Mosón megyei típustól és — helyi sajá173