A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Éri István. Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1969. évi tevékenységéről

értekezletet hívott össze a fenékpusztai ásatások és kialakítandó rommező létrehozása ügyében. Ott olyan határozat született, hogy a Balatoni Múzeum 10 éves ütemezéssel készítse el a munkatervet a feladatok megoldásához. Ez el is készült és a Művelődésügyi Minisztérium a fenékpusztai rommező feltárásához szükséges összeget már biztosította is. A Balatoni Múzeum 1898-ban alakult. 1968-ban tárgyalásokat folytattunk már abban az irányban, hogy a Múzeum alapítóinak mellszobra készüljön el és azokat az épület előtt állítsák fel. Hogy alapítóink emlékét méltóan megörökíthessük, feldolgoztuk a Balatoni Múzeum történetét. Ehhez irattárunk anyagát vettük alapul, de figyelemmel voltunk a napisajtó vonatkozó közleményeire is. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeiben az anyag nyomtatásban is megjelenik. A Balatoni Múzeum alapítását és történetét külön kiállításban is bemutattuk. A kiállítás még áll. A Régészeti Kutatóintézettel, bár a közös munkák (topográfia I. és III. kötete) befejeződtek, az együttműködésünk zavartalan. Ennek keretében az Intézet három hónapra kikérte Horváth László restaurátort, akit a Békés megyei készülő kötethez társszerzőként vettek be. Az új fenékpusztai tervek sajnos nem teszik lehetővé, hogy Horváth Lászlót, akit jó régészeti munkája alapján közben segédmuzeológussá léptettek elő, hónapokra nélkülözni tudjuk. Az együttműködés keretében Bakay Kornél tud. kutató, a Régészeti Kutatóintézet munkatársa végzett Múzeumunk számára feltárást Káptalantótiban. Ezt a munkát a jövőben is folytatni kívánja. 1967 őszén megnyitott kiállításunkat igen sok hazai és külföldi vendég kereste fel. A Minisztertanács balatoni üdülőjének magasrangú hazai és külföldi vendégei is rendszeresen látogatták kiállításunkat. 1969 nyarán hagyta el a nyomdát kiállításunk Vezetője, várakozáson felüli szép köntösben. A kiállítás és ez a Vezető biztosítja együttesen azt a népművelési tendenciát, amit elképzeltünk és amiért dolgoztunk. Az elmúlt esztendőben létszámunk kevés volt még, ezért munkánk szokott módon feszített volt. A fenékpusztai tervek jelentős segítséget adnak létszám vonalon is. Bízunk benne, hogy növelt létszámmal hatékonyabb munkát tudunk végezni. A Balatoni Múzeum épülete 1928-ban készült, korábbi épület bontási anyagának felhasználásával. 40 év súlyos nyomot hagyott a múzeum külsején. Vakolásunk hullik, kénytelenek voltunk életveszélyt jelző táblákat tenni az épület mellé. Tetőzetünk tavasszal többször beázott. E hiányosságot átmenetileg meg tudtuk javíttatni, azonban a teljes tetőzet és bádogozás felújítása hamarosan megoldandó lesz. Ezek után az alábbiakban részletezzük évi munkánkat 1. GYŰJTÉS a) Régészet: Fenékpusztán a feltárási és bemutatási tervhez ásatás útján szereztünk újabb adatokat. A tájékozódó jellegű ásatás során az 1. sz. ókeresztény bazilika udvarán egy IX. századi bronzolvasztó kemencét találtunk. Szigligeten leletmentés^során 1 napos kis ásatással bronzkor végi gödörben agyag köpülőfazekat tártunk fel, amelynek szerepe és kapcsolata Trójával mutatható ki. Ugyancsak a mediterráneumra utalnak azok az arcábrázolásos cserepek is, amelyek á keszthelyi Építőipari Ktsz telephelyén leletmentés keretében kerültek elő. Keszthely-Úsztatón egy kelta házat tártunk fel leletmentés során. b) Természettudomány : A fenti ásatásokkal párhuzamosan régészeti növénytani anyagokat gyűjtöttünk. Ugyanez történt dr. Bakay Kornél káptalantóti ásatásán is, egy korai avar temető feltárásánál. Fentieken kívül Frech' Miklós összehasonlító növénytani anyagokat gyűjtött. c) Néprajz: Petánovits Katalin elsősorban viselettörténeti anyagot gyűjtött, mivel az idegenforgalomtól érintett területen elsőnek ez az anyag tűnik el. Ezenkívül pásztorfaragásokat és a karácsonyi ünnepkör népszokásaival kapcsolatos tárgyakat szerzett meg. Néprajzi vonalon jelentős szóbeli anyag felgyűjtése és részben magnetofonra való rögzítése is megtörtént. Ezek a takácsmesterséggel, temetkezési szokásokkal kapcsolatosak, illetve népzenei jellegűek. d) Helytörténet: 1969-ben ünnepelte a felszabadulás után feloszlott keszthelyi Dalárda alapításának századik évfordulóját. Ezzel kapcsolatban Petánovits Katalin az egykori Iparos Dalárda 110 emléktárgyát gyűjtötte össze, köztük nagyértékű ezüst serlegeket is. 2. NYILVÁNTARTÁS a) Régészet: Leltározás és anyagrevízió tervszerűen történt, a jelenlegi személyi állománnyal azonban némi lemaradás érezhető a leltározandó anyag terén. (2090 tárgy leltározása esedékes még.) Ez a lemaradás az 1970-ben növelt régészeti szakemberállománnyal felszámolható és az ásatások fokozott üteme esetén is biztosított a folyamatos nyilvántartási munka. b) Természettudomány: A gyűjtött anyag szekrénykataszterbe való felvétele megtörtént. A szekrénykataszterben szereplő jelentős számú csiga-gyűjtemény számbeli és tudományos revízióját dr. Pintér István társadalmi munkában végzi, mivel ennek az anyagnak alapján új fajok jelenlétét tudta megállapítani hazánkban. c) Néprajz: A gyűjtemény nyilvántartása naprakész állapotban van. Elkészült a néprajzi gyűjtemény teljes anyagának földrajzi és tárgymutatója is. E munka elvégzése külső munkaerő bevonásával történhetett meg.