A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

2. A maradvány- és irtásföldek jelentősége — akárcsak korábban megvizsgált megyéink mindegyikében — szembetűnő : 23,23 %-os arányuk ugyan nem túl magas (a szomszédos Győr megye 39 helységében például arányuk 83,87% volt), de esemmi esetre sem elhanyagolható. Ez a körülmény figyelmeztetőül szolgálhat a további részletesebb vizsgálatok számára, előre jelezve: a parasztbirtok nagyságát Veszprémben sem lehet a maradvány- és irtásföldek terjedelmének számbavétele nélkül felmérni. E földek tájcsoportonkénti megoszlási aránya szabályos: H. tájcsoportban 28,30%, S. tájcsoportban csak 16,86%. Kézenfekvő, hogy a hegyes-erdős bakonyi falvakban a maradványföldekkel tetézett irtások nagyobb arányát mérhettük meg. Ha most a telekföldek mellett a maradvány- és irtásföldeket is figyelembe vesszük és községenkénti átlagterületüket az egységnyi telekhez mérjük, akkor a fentebb már megállapított 33,5—33,6 átlagos (osztályozott) holdérték (amely csak a telekföldek átlagterjedelmére vonatkozik) már 41,4 holdra emelkedik. Ez az érték azonban csak azt mutatja, hogy az egységnyi telekhez tartozó parasztbirtok átlagos holdértéke, a maradvány- és irtásföldek tekintetbe vételével — sőt, azok telekaránylagos megoszlását is feltételezve —, átlagosan 41,4 holdat tesz ki. Hogy ténylegesen milyen konkrét érték rejlik ezen átlag mögött, azt természetesen csak a további részletező vizsgálatok fogják kideríteni. A zsellérek kezén levő maradvány- és irtásföldek területének aránya az illetményföldek terjedelméhez képest — szükségképpen — még magasabb: a H. tájcsoportban majdnem 233%, az S. tájcsoportban kereken 167%. Ezek az arányok azt jelzik, hogy a zsellérföldek esetében még fokozottabb jelentősége volt az ezen a törvényes illetményen

25 kívüli, részII. Tábla A volt telkes- és zsellér családfők különböző jogi minősítésű földjeinek terjedelme helységenként és a volt földesuraság feudális eredetű jogi csoportjai szerint //. Tafel: Nach örtlicher Lage sowie nach den feudalrechtlichen Verhältnissen der früheren Gutsherrschaft gruppierte Größenverhältnisse der den Oberhäuptern von ehemaligen Hufner- und Häuslerfamilien gehörenden Besitze verschiedener rechtlicher Qualifizierung Tableau II L'étendue des terres de différents classements juridiques des anciens chefs de famille — serfs propriétaires ou colons — selon communes et selon le classement juridique féodal de l'ancien propriétaire terrien Таблица № 2 Распределение земель различного правового характера бывших мелких хозяев и батраков по группам согласно законов, исходивших из бывших феодальных установлений ben úrbéres eredetű földeknek és ez a körülmény a későbbi, családfőnkénti vizsgálatoknál szintén figyelembe veendő. Addig is, amíg a családfők számát nem vonjuk be a vizsgálatokba, elégedjünk meg ezúttal is ezzel az előrejelzéssel. 3. II. számú táblázatunk világosan mutatja, hogy a maradvány (és irtás-) földek a legnagyobb mértékben (akárcsak Vas

26 és Győr

27 megyei falvainkban) ezúttal is az Eb. csoportú, valamint a hegyes-erdős tájcsoportban halmozódtak fel. Nevezetesen: a Vb. csoportú falvakban a telekföld terjedelméhez viszonyított arányuk 13,76%, az Eb. csoportú falvakban 36,14%, a C. csoportú falvakban (köztük 2 „Á+C" jelzésű helységgel) 33,29% és az Áb. csoportú falvakban 12,33%. Hasonló típusú, csupán felnövelt arányú eredményt mutat ebben a csoportosításban a maradvány- és irtásföldek százalékos aránya a zsellérföldek esetében is. Mindezek után felvetődik a kérdés : lehet-e táblázatos adatainkból, e kétségtelenül fontos, de mégiscsak bizonyos fő tendenciákra szorítkozó jelzéseken túl, konkrétabb és határozottabb eredményeket is levonni; használhatók-e egyáltalán a fő feladathoz: az egykori telekföldek — illetve a maradvány- és irtásföldek hozzászámításával —, a parasztbirtok nagyságtípusainak felmérésére és meghatározására? önmagukban nem használhatók, mivel nem ismerjük a parasztcsaládfők számát. Nem ismerjük — sem községenként összesen, de az egyes községeken belül a telkek névleges értékeinek különböző nagyságrendjei szerint sem. Ugyanakkor nem ismerjük a telekföldek községenkénti osztálybasorolását, illetve azoknak a minőségtől is függő konkrét holdszámait sem. Márpedig feladatunk megvalósításához mindezen ismeretekre szükségünk van. Vizsgálatainknak e kritikus pontján — amikor tehát további tényanyag vizsgálatába vonása nélkül aligha juthatunk előre — puszta munkahipotézisként kockáztassunk meg két, egyáltalán lehetséges variációt, mégpedig az egy községre jutó telekszám átlagos nagyságának a reá jutó telekterjedelem átlagos holdnagyságával való összevetése alapján. Mit is rejtegethet egyelőre előlünk a következő két tétel összefüggése: Az egy községre jutó telekszám átlagos nagysága, kerekítve: 29 Az egy községre jutó telekterjedelem átlagos holdnagysága, kerekítve: 989 a megvizsgált helységekben Tételezzük fel, hogy a viszonylag alacsony telekszám, illetve telekterjedelem átlaga mögött viszonylag nagy számú telkes családfő húzódik meg. Ebben az esetben világos, hogy az egyes családfők konkrét telekföldjei csak kis terjedelműek lehetnek.

28 Lehetséges azonban ennek ellenkezője is, hogy ti. a telkes családfők községenkénti konkrét száma viszonylag igen csekély. Ebben az utóbbi esetben viszont nagyobb telektípusú gazdák létével kell számolnunk.

29 Melyik lehetséges variáció mármost a ténylegesen hiteles, illetve melyik feltevésünk közelíti meg inkább a valóságos állapotokat? Ezt természetesen csak a családfők telekkategóriák szerint differenciált számának ismerete alapján mondhatjuk meg. Míg a feladat matematikailag túlságosan is egyszerű, addig a vonatkozó forrásanyag felkutatása és célszerű felhasználása nem kis nehézség elé állítja a kutatót. Hadd vázoljuk tehát röviden az adott forrásfeltételeket és az általunk választott megoldás módszerét. III. BIRTOKOS SZINTŰ VIZSGÁLATOK 1. A TELEKFÖLDEK FELMÉRÉSE A) Forráshasználati problémák Történeti irodalmunkban bizonyos értelemben helyesen hangzott el az a lemondásra hangoló megállapítás, mely szerint az 1849 utáni paraszti birtokviszonyokat, a parasztság 157