A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

megye síkján szétszórt, kisebb nemesi birtokosok inkább magyar telepesekkel szaporították a korábbi évtizedekben megfogyatkozott munkaerőt. Ez általános tájékozódás célját szolgáló bevezetésünk után rátérünk közvetlen feladatunkra: az 1849 utáni parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatára. II. KÖZSÉGI SZINTŰ VIZSGÁLATOK 1. A vizsgálatok kérdőpontjai és eredményei A konkrét vizsgálatok előtt — tájékoztatás céljából — a következőket bocsátjuk előre. I. számú táblázatunkban ezúttal is — mint korábbi tanulmányainkban — az alábbi kérdésekre kívánunk számszerű feleletet adni: 1. Melyik tájcsoporthoz tartozik az adott község; 2. Ki és milyen típusú birtokos az egykori földesúr; 3. Mikor történt a birtokrendezés, illetve a birtok mérnöki felmérése; 4. Mennyi a felmérés időpontjában az egykori úrbéri telek közsegenkénti összes száma; 5. Mekkora az egykori telekföldek közsegenkénti összes terjedelme; 6. Van-e az egyes községek parasztságának telekföldjén kívül maradvány- és irtásföldje is, és ha igen, mekkora terjedelemben; 7. Mekkora az egyes községek volt telkes gazdáinak közsegenkénti földbirtoka; 8. Mekkora a zsellérek úrbéres illetménye; 9. Van-e, s ha igen, mekkora és milyen természetű illetményen kívüli földjük is. II. számú táblázatunkban a községeket, illetve a rájuk vonatkozó számokat a birtokosok fentebb már megjelölt csoportjai szerint mutatjuk be. Tesszük ezt most is abból a célból, hogy megállapítsuk: van-e ezúttal is valamiféle összefüggés a falvak úri birtokosainak meghatározott csoportja és a parasztbirtok adott nagysága között. Táblázataink adatai — az ezúttal is sajnálatosan jelentkező forráshiányok miatt — nem teljesek: egyelőre csupán 64 helység adatait tartalmazzák. Nincs szándékunkban itt megismételni azon forráskritikai észrevételeinket, amelyeket hasonló feladattal kapcsolatban már korábbi tanulmányainkban megtettünk.

22 Legyen szabad csupán hivatkoznunk e megjegyzések lényegére. Ha ugyanis a volt telekföldek közsegenkénti összes száma és terjedelme mellett egyidejűleg a maradvány- és irtásföldek mennyiségét is fel akarjuk mérni, mégpedig azonos időpontban, úgy kénytelen-kelletlen meg kell elégednünk a még mindig legtöbbet nyújtó (bár a perek esetlegességétől, a mérnöki felmérések során készült irattermeléstől, a teljes vagy kevésbé teljes értékű dokumentációktól függő) úrbéri pertestek anyagával. Ha pedig ezek hiányosak — mint jelen esetben is —, úgy csupán a meglevő forrásanyag kiaknázása lehet feladatunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a körülménynek módszertani és tárgyi konzekvenciái vannak s lényegében arra intenek, hogy teljes és befejezett eredményekre egyelőre nem juthatunk. Ennek ellenére mégis úgy véljük, hogy a meglevő anyag feltárása és célszerű kiaknázása is lehetővé teszi a fő tendenciák megállapítását, új, eddig még nem ismert összefüggések és tanulságok levonását. Ezzel a módszertani megszorítással kívánjuk adatainkat értelmezni. Nézetünk helyességét vizsgálataink további eredményei fogják igazolni vagy megcáfolni. A statisztikai számítások fő forrását Veszprém Megye Levéltára úrbéri periratai és -mellékletei képezték.

23 Ezek pontos jegyzékét a jegyzetben közöljük.

24 Az egykori földesuraság kilétének meghatározása mindig a birtokrendezések, illetve a mérnöki felmérések évéből kelt. Vizsgálatainkat — az eddig követett eljárás szerint, de a forrásfeltételek lehetőségeihez is mérve — az egykori telekföldek, a maradvány- és irtásföldek területének felmérésére korlátoztuk. A földterjedelem nagyságát 1200 négyszögöles holdakban, illetve, ahol azokat más mértékkel mérték, 1200 négyszögölre átszámolva adjuk meg. Megjegyezzük, hogy Veszprém megyében a Mária Terézia-féle besorolás szerint az egész telek esetében, a mindenkori 1 hold belsőségen kívül, az I. osztályzatú szántó 22, a II. 24, a III. 26 hold volt. A réteket ugyancsak három osztályzatba sorolták: a megfelelő osztályzatok szerint 6—8—10 „embervágó" (illetve „kaszás") rét tartozott 1 egész telekhez. Az I.—

П. táblázatokban a fenti mértékegységeket még globálisan 1200 négyszögöles holdnak vettük, csupán a későbbiekben alkalmazván a helységek osztályzataiból, illetve a földek minőségi differenciáiból származó különbségek átszámítási kulcsát. A rövidítéseknél alkalmazott jelzések jelentése a következő : „H." = bakonyi hegyvidék, „S." = sík tájék, „Vb." = világi (többnyire nagy) birtokos, „Eb." = egyházi birtokos, „C" = nemesi közbirtokosság, „Áb." = az állam, mint birtokos, „Á+C" = állami birtokos és közbirtokosság együtt, „m." = zsellérek maradványföldje, „i." = zsellérek irtásföldje, „sz." = szerződéses zsellérek földje. A kérdőjeles rovatok adathiányt jelölnek. (Lásd ide a mellékelt I.—

П. sz. táblákat.) Az I.—

II. számú táblázatokba foglalt s a további vizsgálatok számára, csupán kiindulásul szolgáló számadatok a következő fő eredményeket mutatják: 1. A vizsgálat tárgyává tett helységekben a telekszám és a telekterjedelem átlagos nagyságának tájcsoportonkénti arányai azonos értékűek. Vagyis a telekegység átlagos értéke, akár a hegyvidék, akár a sík tájék falvait tekintjük: 33,5— 33,6 hold között alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a telekegység Veszprém megyében tájcsoportonként nem mutat olyan eltéréseket, mint amilyeneket Vas megyében az Őrségben és a szlovén lakta falvakban — a megye többi, főleg pedig a Gyöngyös—Rába—Rábcaközi sík tájékához viszonyítottan — megállapítani már módunkban volt. Következésképpen megyénkben, a háztartásokra bontandó további vizsgálatok során, a telkek Mária Terézia-féle besorolásának tájanként lényegében kiegyenlített nagyságrendjével fogunk találkozni. A Vas megyei példa, eddigi — még csak négy dunántúli vármegyére kiterjedő — vizsgálataink során, kétségtelen specialitásnak bizonyult, mivel sem Mosonban, sem Győrben s mint látható, Veszprémben sem figyelhető meg, hogy egy megyén belül — meghatározott tájegységekre lokalizáltan — a telekegységnek olyan lényeges nagyságkülönbségei alakuljanak ki, amelyek egy névleges értékű telek címén végeredményben 20—25 és 60—70 holdas abszolút értékű telekföldeket vontak össze. I. Tábla A volt telkes- és zsellér családfők különböző jogi minősítésű földjének terjedelme helységenként és tájegységek szerint /. Tafel: Nach örtlicher Lage und Landesgegend gruppierte Größenverhältnisse der den Oberhäuptern von ehemaligen Hufherund Häuslerfamilien gehörenden Besitze verschiedener rechtlicher Qualifizierung. Tableau I L'étendue des terres de différents classemenets juridiques des anciens chefs de famille — serfs propriétaires ou colons — selon communes et régions Таблица Ksi Распределение земель различного правового характера бывших мелких хозяев и батраков по месту нахождения и подворно. 156