A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kisvarga Lajos: Tagosítási per Sármelléken 1839–1866

Tagosítási per Sármelléken (1839-1866) A tőkés mezőgazdaság kiépítése felé vezető úton szükségszerűen merül fel a tagosítás, a „tagosztál" gondolata. Már az 1830-as évek második felében élénken foglalkoztatja e kérdés Sármellék földesurait, tőkeszegénységük ellenére is. A feudalizmus bomlása azonban sokáig elhúzódik, még a szabadságharc utáni két évtizednek is fő gondja-baja lesz a tagosítás megoldása, a faizás, legelők elkülönítése és az irtásföldek visszaváltásának megoldása, a megoldás mikéntje. A feudalizmus válságából minél szerencsésebben szeretnének kijutni. Nem elégednek meg a már addig elrablott és majorságaikhoz csatolt földekkel, meg akraják ragadni a legkisebb alkalmat is birtokaik növelésére. Roboz Károly írja 1839. június 29-én, hogy az irtásokról le nem mondanak, azok megváltásához ragaszkodnak.

2 Idősb Roboz József pedig ugyanazon év július 1-én kelt levelében arról panaszkodik, hogy a kijelölt napon nem jöhet Sármellékre, mivel nagy munkaidő van (nem Sármelléken lakik). Az aratást el nem mulaszthatja, de ügyvédet sem küldhet, mivel minden ügyvédnek van gazdasága, és így le van kötve. Egyébként az irtásföldeket földesúri tulajdonnak tartja, hiszen azok után még a porciót sem kellett fizetni.

3 De más földesurak földéhsége sem kisebb. Győri István írja 1839. július 23-án Győri Zsigmond földmérőnek a tagosítással kapcsolatban, hogy Sármelléken a megszállításkor csak 18 hely volt, ház pedig van vagy 200. Most mind jobbágynak vallja magát, pedig legtöbbje allodiális. Lehetetlen, hogy apja 12 embere közül csak 1 allodiális. Meg kell nézni a levéltárat, hogy tiszta képünk legyen — mondja. Azt is kifogásolja, hogy sokan a jó irtások egy részét házhelyeikhez mért földeknek vallják.

4 Előrehaladás azonban még 1842-ben sem tapasztalható az irtásföldek megváltásával kapcsolatban. A tőkeszegény kisbirtokosok nem tudják megváltani az irtványokat. Roboz Károly földesúr írja ezen év március 27-én a főbírónak, hogy a tagosítást 1842. április 10-én végrehajtani lehetetlen, mivel a többi földesurak sem váltották meg ez ideig irtásföldjeiket jobbágyaiktól, legelő- és kaszálóbéli járandóságuk sincs elhatározva, kényszeríteni sem lehet őket valami egyezségre erőszakkal, hogy az úrbéri földeken kívül a többit földesuraik vehessék magukhoz, mindaddig, amíg „ezen tárgy a T. N. Vármegye által elrendelendő közös úrbéri úriszéken el intéztetvén a Sedria Consilium Cancellária jóváhagyása mellett végképpen el nem határoztatik és végre nem hajtatik". „... Szívesebben semmit nem óhajtok, mint azt, hogy jobbágyainknak úrbéri illetőségeket egy tagban kiadván, az irtás földeket tőlük megválthassuk."

5 Ugyanaz a Roboz Károly még abban az évben (nov. 11.) tiltakozik az ellen, hogy a tagosítással felmerülő költségeket vele és testvérével fizettessék meg, mivel a tárgyaláson nem jelentek meg. A helybeli földesurak ugyanis jobban járnak, írja, mivel ismervén a határt, a jobb földeket, réteket stb.-t méretik maguknak.

6 Nyilvánvaló, hogy a jobbágyok is élénk figyelemmel kísérik a fejleményeket, és azt kérik 1841. szeptember 9-én az úriszéktől, hogy a földesurakat bírják rá a jobbágyoknak való fél sessió kimérésére.

7 A földesurak erről azonban hallani sem akarnak, sőt a jobbágyság kizsákmányolását egyre fokozzák. 1847. július 3-án Koíler Márton, Szabadi Ferenc, Koller János, Kiss Antal Mátyás, Kálmán József és Kiss Antal Lászlóné mint „alázatos térd hajtó szolgái а Тек. Fiscalis és Tábla Bíró Úrnak" azért könyörögnek, hogy szolgáltasson nekik igazságot: adassa vissza a tőlük elvett és másoknak, a „többet ígérőknek adott" kilenced alá vett, a mezőben kimért, de házhelyeikhez tartozó földjeiket, melyeket eleik is a házhelyeikhez tartozó földekként bírtak. A tényt sok tanú és a bíró is írásbeli vallomásban bizonyítja.

8 Az 1848-as forradalom következményeként megszűnik a jobbágyrendszer. Gyakorlatilag azonban még mindig sok időre van szükség a tőkés termelési viszonyok kialakításához. A maradványföldek váltságdíját Sármelléken 21 fr. 38,9 Kr.-ban állapítják meg. A fizetési határidő 1848. május 1— 1864. május l-ig, 16 éves részletben. A váltságdíjhoz járul még az 5%-os kamat. 25-en kapnak maradványföldet 32 hold 659 négyszögöl nagyságban, 720 fr. 2 kr. értékben. A 16 éven át fizetendő kamat megközelítené a váltságdíj összegét, mivel 576 fr. 1 kr. lenne, és így a jelzett földekért összesen 1296 fr. 3 kr.-t kellene leróni.

9 1848-ban a sármelléki jobbágyok száma 85, a zselléreké pedig 27. Él tehát a faluban összesen 112 parasztcsalád. Birtokuk azonban csupán 672 egész 849/1200 holdat, vagyis 23 egész 13/16 sessiót tesz ki. Ebből azonban még le kell számítani 12 137 négyszögöl községi birtokot. Ugyanakkor 10 földesúr és a plébános kezén a következő nagyságú birtokok vannak: Gróf Festetics: 1 154 593 D -öl Bogyai József: 254 867 • -öl Bogyai Lajos: 4 241 D-öl Bogyai Pál: 123 903 D-öl Roboz József: 5 103 • -öl Hajas István : 2 263 a -öl Győrfy Zsigmondné: 90 230 a -öl Győrfy Ádámné: 81 533 D-öl Mezericzky Antal: 64175 D-öl Szita Pál: 25 574 D-öl Plébános: 21 101 D-öl összesen: 1 827 583 D-öl = 1523 hold = 63 egész 4/16 sessió.

10 A sármelléki jobbágyok hiába kérték már korábban is, hogy a tagosításkor 1/2 sessiót kapjanak. Volt földesuraik 1848-ban régebbi haszonvételi jogaikból is szeretnék kiforgatni őket. 1849. február 28-án felmérik a jobbágyok fakészletét, és mivel 176 szekér fát és 32 rakás ágat találnak 82 jobbágy családnál a faizást szabályozzák oly értelemben, hogy a dolog törvényes rendezéséig az 1/4 telkes jobbágyok 4 szekér fát, a zsellérek pedig 2 szekér fát kapnak. Önkényesen vágni nem szabad, a makacsokkal szemben pedig a karhatalom igénybevételét ígérik. Vesszőt is csak cédulára lehet hozni a megfelelő összeg lefizetése után és az erdész jelenlétében. Az erdő amúgy is gyenge, rendszeresen vágni még nem lehet. Különben is már korábban zár alá vették.

11 Hasonlóan járnak el a legelőkkel kapcsolatban is. A vitás ügyeket azonban még az 1853 márciusi császári nyíltparancs sem oldja meg. Hosszú évek kellenek, hogy eljuthassanak a feudalizmus formális felszámolásával járó vitás ügyek megoldásához: az irtások megváltásához, a faizás, legelő elkülönítés és tagosítás befejezéséhez. A Zalaegerszegi Cs. Kir. Úrbéri Törvényszék 1858. február 25-én a felperes földesurakhoz intézett határozatában világosan kimondja, hogy Sármellék község határában a faizás szabályozását az 1853. 10* 147