A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

November—decemberben Pápa és Devecser a hadi készülődés központjai, a csapatok felruházására, felszerelésére a megye ide szállíttatja a szükségeseket. így 26-án intézkednek 2000 öltöny, valamint szuronyos fegyverek Devecserbe szállításáról; ugyanekkor 1000 pár bakancsot Pápára irányítanak.

131 A megyei tisztikar igyekezett a területén állomásozókat a lehető legjobban ellátni, éppen ezért sérelmesnek tartotta, hogy más megyében ez nem így történt. Győrben pl. tisztátalan elhelyezést és rossz kenyeret kaptak ami újoncaink, emiatt a megyei Állandó Bizottmány panaszt adott be a Honvédelmi Bizottmányhoz.

132 Evvel az eljárással — indokolás szerint — elejét akarták venni, hogy a haza ügye iránti lelkesedés egyesek hanyagsága miatt lankadjon az újoncokban. A mi megyénkben nem is okozott gondot az újoncozás, míg másutt egyre nehezebbé vált az újoncállítás. Egy országos körlevél bejegyzése: „Katonaság elől fiatalság házasodik."

133 Pápáról december 15-én úgy jelentik, hogy az újonckiállítási választmány már néhány nap alatt bevégzi munkáját.

134 A pápai kerület újoncállítási jegyzőkönyve szerint Szakonyi Lajos főszolgabíró és Barcza József kapitány november 20tól december 23-ig folytatták az újoncozást. Ezalatt 1371 személyt írtak össze, közöttük 193 önkéntest, akik legnagyobbrészt avval a kikötéssel jelentkeztek, hogy huszárnak vegyék be őket. Sokan kívántak Kosztolányinál önkéntesek lenni. Az összeírtak közt van 20 tanuló — miit a 17 éves Beliczai Károly Csótról, aki önként állt be—, Körmendi János papnövendék, ugyancsak önkéntes, 69 mesterlegény, két „új polgár, muzsikus" Farkas Károly 21 éves, nős és Csukárdi Lajos 22 éves, nős, mindketten pápai lakosok. A tüzérség is vonzotta az újoncokat, oda szintén sokan kérték sorozásukat. December 16-án Windischgrätz betört Pozsonynál; ellene Görgey segítségére Perczeit vezényelték. 19-én indul el nagy hóban és rendkívüli hidegben Körmend felé. A Mura vonal védelmét a keszthelyi 56-osokra bízta, akik Szekulits őrnagy parancsnoksága alatt december 25-ig őrizték a határt, ekkor parancsot kaptak, hogy Keszthelyen és Tapolcán át vonuljanak Nagyvázsonyba, ahol nagy gyelekező volt, útközben szedjék fel a tartalékokat.

135 Az ellenség szinte a nyomukban volt. Alig hagyták el Keszthelyt, Kegl György, a „Sorsi", Festetics lovászmestere lélekszakadva hozta a hírt Nugent közeledéséről. Lova az Akasztódombnál kidőlt alóla, innen gyalog futott be a városba. Az osztrák nagy sereggel, 12 ágyúval 25-én este keresztülvonult a városon. A túlerővel támadó császári csapatok betörésének hírére december 22-én Kossuth kiáltványt intéz Magyarország népeihez. Az ugyanakkor kelt „Nyílt rendelet" szerint január 8-ig bezáróan minden papnak a szószékről kell ezt a kiáltványt magyarázólag ismertetni.

136 Csány László is 22-én, Győrött adja ki proclamatioját, amelyben felkelésre szólítja a népet. „Szolgáljon példaképül előttetek a tolnai, veszprémi és fehérmegyei nép. Csak egyetértés kell és a haza ellenségei szétporlanak... amely nemzet magát elhagyja, az vesztét megérdemli."

137 Megyei bizottmányunk december 23-án tárgyalta a szabadcsapatok felállításáról szóló rendeletet, melynek felolvasása után már általános nagy lelkesedés mutatkozott, erősítve Csány rendeletének kiemelésétől, hogy a veszprémmegyei népek harci szellemétől sokat vár. A szolgabírák területükre siettek, a népet fegyverbe szólítani. Külsővat és Karakó körül sáncokat húztak, ide a megye is irányít segítséget. Újult erővel folyt a gyűjtés a honvédek számára. Néhány nap alatt 3212 ing, 2898 gatya, 114 lepedő, temérdek vászon és tépés gyűlt be, és még sokat reménylünk — írja a veszprémi tudósító a „Közlöny" december 27-i számában. Másnap ismét hírt adott Veszprémről a Közlöny: „Csak egy kis időt nyerhessünk, Veszprém megyének népe a magyar történet véres lapjain mint a tett emberei foglaland helyet. Az ellenség közeledése félelem helyett a lelkesedést nevelte." A szentgáliak, akikre Csány különösen számított, beizenték, hogy közülük már sokan beálltak. Többen ajánlkoztak csapatok alakítására is, így Császár János földmíves, Falvay Antal, Koller István. A megyében alakuló szabadcsapatok vezérévé Csány — alezredesi ranggal — Vigyázó Ferencet kérte fel, aki kiváló tulajdonságainál fogva közszeretetnek, becsülésnek örvendett a nép előtt. Idősebb ember volt, már Napóleon ellen is harcolt. De amint írták róla: „...ezen hazafi csupa élet, merő katona most is; sok évet számlál, de lelke fiatal, szava határozott, a szabadságért ezer áldozattal élni-halni kész. A pákozdi ütközetben nemzetőreivel már nagy szolgálatot tett. Illy férfiú vezérlete alatt bizalom telve menend a nép az ellenség elébe."

138 Ugyanebben a számában közölte a lap, hogy a tüskeváriak egy ágyút ajánlottak fel, közadakozásból. A természetbeniek: élelem, fehérnemű, fegyver mellett jelentős pénz- és nemesfém adományok gyűltek össze. Főadóvevőnk szállított Pestre egy alkalommal 16 808 forint 6 krajcár pénz, 37 font 24 3/16 lat ezüstöt ajándékképpen, ezenfelül 10 000 pengő forintot helyeztek el a veszprémi takarékpénztárban avval a céllal, hogy azt részletenkint, kincstári utalványokra fogják kiadni. Az ajándékokon kívül kölcsönképpen begyűlt 10 764 forint pénz és 196 font 13 1/16 lat ezüst. A haza javára felajánlott segítségnek ez utóbbi módját tartotta Kossuth helyesebbnek. Pest városa hatóságának hozzá intézett kérdéseire válaszolja: „.. .a közállomány hitelének szempontjából a kölcsön kedvesebben fogadtatik, mint az ajándék." Egyesek kiváló áldozatkészségről tettek tanúságot. Landberger Ignác pápai orvos a Közlöny november 16-i számában a következő nyilatkozatot adja : „Mai naptól fogva mindaddig, míg szeretett hazánk veszélyben leend, saját házamban egy nagy, 12 ággyal ellátott szoba ugyanannyi megsebesült katonák, egy kisebb szoba pedig 3 tiszt számára, kik tán e vidéken keresztül vitetének, minden díj nélkül, orvosi szolgálattal együtt azok felvételére készen állnak." Landberger emberséges magatartásáról áldozatkészségéről adott hírt korábban egy sümegi nemzetőr: „Sümeg, sept. 19. A felebaráti szeretet egy szép példáját el nem hallgathatom. Siklósról visszajövet 95-en voltunk betegek, s azonkívül több gyógyult Landberger Ignác orvos és Eigner J. ápolása alatt. Nevezett orvos nemcsak orvossággal látott el bennünket, de élelem hiányában valódi keresztyény s izraelita szeretettel gyűjtött számunkra a boglári birtokosoknál, sőt sajátjából is több szűkölködőt ellátott. Sümegen, az utolsó állomáson, hol kocsit nem kaphattunk, bírói hatósággal tartotta fel az utazókat, s a betegeket kényteleníttette pénzért tovább szállítani."

139 A pápai izr. hitközségnek jó példát adott Lőv Lipót főrabbi. Csánynak írja: „.. .elérkezettnek vélem az időt, hogy egy részrül a státus a zsidóság erőit igénybe vegye, s hogy más részrül a zsidóság nevezetes áldozatok által letegye jövő polgárosodásának talpkövét." — Egyúttal felajánlotta, hogy küldöttként kész Veszprém, Zala, Somogy és Vas megyékbe utazni, a zsidó gyülekezetek buzdítására — „ha csak ön nekem ezt az utazást hivatalosan megparancsolni méltóztatnék."

140 Ugyanakkor, amikor az egyszerű nép, sokszor magától vonva meg az élelmet, szűkösen kerülő kis pénzt — jelentős anyagi áldozatokat hozott; akadt a megyében olyan arisztokrata, aki megtagadta azt. A vidék egyik leggazdagabb birtokos urát, Festetics Taszilót hivatalosan kellett felszólítani, sőt executioval fenyegetni, hogy az önkéntesek felszerelésére az állandó megyei választmány által birtok szerint kirótt pénzösszeg reá eső részét fizesse meg. A gróf egyébként csak ügyvédjének tanácsára állt el attól a szándékától, hogy birtokairól a nemzetőrök bevonulását megakadályozza. Megírta neki az ügyvéd, hogy tekintettel a nép uraságellenes hangulatára, ez nagyobb baj kitörését okozná. (Festetics levéltár.) A marcaltői báró Üchtritz maga is ki akart bújni a nemzetőri szolgálat alól, gazdatisztjeit pedig nem engedte bevonulni. Azokat, akik engedelme nélkül is teljesítették hazájuk iránt érzett kötelességüket, állásukból elbocsátotta, családjukat kitette. A megyei Állandó Bizottmány ezért megdorgálta, utasítást adott, hogy a bárót írják be a nemzetőrök közé, őt magát kötelezte, hogy gazdatisztjei bevonulását ne akadályoz138