A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

Csány Lászlót az országos ügyek nagyobb feladatokra szólították; az egész Dunántúl kormánybiztosa lett. Őrá hárult az egész határvidéken az őrcsapatok szervezése, népgyűlések tartása. Csány támogatta Kossuthot Jellasics tizeiméinek leleplezésében. De hiába neveztette ki a minisztertanács április 16-án a magyarbarát Joszipovics Antalt Zágráb megyei főispánná, Jellasics megakadályozta az ő, valamint a kormány által Horvátországba küldött többi új főispán hivatalba lépését. A június 5-én általa egybehívott horvát tartománygyűlésen kimondotta Horvátországnak Magyarországtól elszakadását és az osztrák császársághoz csatlakozását. A határon veszélyessé vált a helyzet. Kossuth Csány László parancsnoksága alá rendeltette a Dunántúlon állomásozó sorezredet és a nemzetőrséget. Csány 3 hét alatt 25 ezer főt számláló védősereget szervezett. Sajnos, felszerelése nem történt meg ilyen hamarosan — a hadügyminisztérium a seregnek csak kétezer puskát juttatott. Kossuth ígér segítséget. Ezt írja Csánynak: „.. .Csak arra kérem királyi biztos urat, legyen szíves a körülmények s időnkint veendő újabb meg újabb megbízatásai szerént engem értesíteni, hol s mennyi összegre leszen nagy fontosságú eljárásban szüksége, — ha föld alul kell is teremtenem — meglesz."

82 A nemzetőrsereg folyamatban levő szervezésén kívül ' Csány a népre is számít; már június óta sürgeti a népfelkelés meghirdetését. Kossuth is helyeselte ezt a tervet, egyik levelében közli a tolnai alispánnal: „.. .a Drávára dűlő megyék köteleztessenek Csány rendelete szerint saját megyéjök határának megőrzésére s a berohanások meggátlása végett tömegben fegyvert fogni."

83 Az általános népfelkelést Csány döntő jelentőségűnek tartja nemcsak hadászati szempontból, hanem a néphangulat alakítása miatt is. Keszthelyről június 22-én kelt levelében írja erről Kossuthnak: „Jellasicsékat egy módon bírhatnánk pacificatióra s ezen egyetlen mód a nagyobb erőnek felmutatása részünkről, kiváltképen egy olyan erőnek, mely nem a sorkatonaságnak annyira, mint a népnek kifolyása, minthogy szárnyaló álhírek következtében egész Horvátországban népünkről a haza ügye iránt közömbösséget hisznek."

84 A határmenti Zalában

85 megerősítették a nemzetőrséget és a csapatokat gyakorlatozásokon képezték a védelmi harcra. A keszthelyi Georgicon növendékei Reischer Endre tanár segítségével megalakították a „Zalamegyei önkéntes csapat"-ot. A szerb és horvát lázadás támadó szándékának fenyegető hírére a keszthelyi gazdászok csapata megnövekedett : hamarosan 200-ra emelkedett számuk a hozzájuk csatlakozott mesterlegényekkel és a gimnázium V—VI. osztályos fiaival. Ők őrizték a város határát; lövészgyakorlatokat tartottak, amelyek költségeit maguk viselték. A diákzsebek azonban hamar kiapadtak, ekkor Csány László vette pártfogásába őket, aki május elején Keszthelyen járva, meghívta a fiatalok vezetőit, Kassa Lajost, Szekovics Pált és Meleg Jenőt a zalaegerszegi megyegyűlésre, hogy ott a jó kiállású ifjak láttán a megyei küldöttek szívesebben megadják a Csány által csapatuknak kért támogatást. Amikor megjelent Batthyány és Baldacci felhívása a 10 000 főből álló rendes nemzetőrség felállításáról, a Georgicon hallgatói közül 24-en azonnal beléptek, vállalva a 3 évi szolgálatot. Hamarosan több követőjük támadt. Május 24-én az intézet hallgatói az igazgató lakása elé vonultak és bejelentették, hogy tömegesen a haza védelmére állnak. Az iskola tanári kara felmentette őket a június 18-ra kitűzött vizsgák alól és kiadta a végzősök bizonyítványát. A fiatalok nagyrésze a rendes nemzetőrségbe soroztatta magát. Lelkesítő példájuk meggyorsította a 7. zászlóalj megalakulását, utánuk a város idősebb polgárai is nagy számmal álltak be. A szervezést Balogh Ferenc városbíró, Sebessy Kálmán, Laky Demeter és Kulcsár Fábián premontrei tanárok, Reischer Endre georgikoni tanár, Szabadhegyi, Malatinszky és Nedeczky környékbeli földbirtokosok intézték.

86 A Keszthelyen megalakult zászlóalj 3 hónapra tervezett toborzókörútra indult Zalaegerszeg, Szombathely, Pápa, Devecser, Sümeg útvonalon. Azonban az események következtében alig 3 hét idő került rá. Egerszegen sok iparos, Szombathelyen és Pápán főleg diákok csatlakoztak hozzájuk. Szombathelyen kaptak fegyvert és tiszteket, Pápán ruházattal látták el őket, jórészt a város mestereinek önkéntes munkája révén. Alighogy a Dráva mentén megkezdődtek a félrevezetett horvátok zavargásai, Veszprém megye népe is kész fegyvert fogni a haza védelmére. Az Állandó Bizottmány június 24-én tartott ülésén felolvassák Csány László levelét, amelyben hivatkozva a horvátok zendülésére, felszólítja a megyét, hogy minél nagyobb számban is minél hamarabb nemzetőrsereget állítson fel. Az ülés határozatot hoz, hogy a nemzetőrség egy harmadába négyezer fő önként vállalkozót szervez; ha ez így nem sikerülne, sorshúzás útján állítják ki a csapatot.

87 De sorshúzásra nem volt szükség. „... a lelkesedés határtalan. .. Veszprémben ma már mindenki sorshúzás nélkül önkéntesnek adja magát... Ezek talán utolsó soraim. A jövő tudósítást — szeretem hinni — már más tudósító kezeitől veendi a hivatalos „Közlöny", míg én németajkú századomat magyarul lelkesítve vezetendem méltatlan elleneink elébe."

88 Sajnálattal kell megállapítanunk ebből a kis cikkrészletből is nemzetiségi felfogásunk szűklátókörűségét. Mennyire sérelmeztük mi a magyar ezredek német vezényszavát! — de azt most természetesnek veszi a lelkes ifjú magyar ember, hogy németjeit magyar szóval vezeti harcba — amikor azok a mi érdekünkben fogtak fegyvert. Megyénk németajkú lakosai mellettünk álltak a szabadságharcban. „Kossuth Hírlapja" 1848. szeptember 18-i számában közli: „A lapok örömmel állapítják meg a Veszprém megyei németek harckészségét." Amikor az osztrák ezredekben, a határon túl állomásozó magyar katonák a haza veszélyének hírére otthagyták csapataikat, ellenük a hadi fegyelem megsértése miatt a hadügyminiszter eljárást indított. Megyénk vezetőségének hazafias érzelmét mutatja, hogy melléjük állnak: „Virtenberg (sic) huszár ezred 1 százada, mely Galitziában tanyázott és a haza veszély hírére hazájába jött — pártoltatni felírást intéz a megye a nádorhoz és a hadügyminiszterhez."

89 A felírásra azt válaszolja a hadügyminiszter, hogy „a haza szökött század a hadi fegyelem alól fel nem mentethetvén, ellene a vizsgálat megrendeltetett."

90 A veszély növekedésével nőtt a harcra kész nép elszántsága. A Kossuth szavára megajánlott 200 000 újoncból megyénkre 3086 került. De amint a Pesti Hírlap szeptember 26-án közli, a rája eső újonckvóta megadásán túl Veszprém megye 1000 önkéntes nemzetőr kiállítását vállalta.

91 Veszprémben és Pápán egy-egy választmány eszközölte a sorozást. Ennek alkalmával számos esetben megmutatkozott a hősi lelkesedés, áldozatvállalás. „Kossuth Hírlapja" így közli pápai tudósítójától: „.. .nálunk 20-a óta szép sükerrel foly a besorozás s a lelkesedésnek több lélekemelő példái tűnnek fel." A továbbiakban megemlékezik Stelczer Pál nyugalmazott jószágfelügyelőről, aki idősebb fia besoroztatása után 19 éven aluli másik fiát is önként vitte a választmányhoz a haza szolgálatára felajánlani. Név szerint megemlít több ifjút, akik anélkül, hogy kötelezve lettek volna, vetélkedve soroztatták be magukat. De legjobban meglepte a választmányt „három gyönyörű külsejű legénynek ritka lelkesedése". A cikkíró szerint is méltók, hogy a haza ismerje őket. Egyikük Fekete Dani, 24 éves létére nem esett az összeírottak sorába, és amikor megkérdezték tőle, hogy helysége illetőségébe kívánja-e magát számíttatni, azt válaszolta, hogy б a kellő számon túl, saját szántából áll a haza védelmére. A másikat, Farkas Gábort figyelmeztették, hogy mint egyetlen fiú, nincs szolgálatra kötelezve, de ő azt mondta: „Midőn édes magyar hazám veszedelemben forog, ha volna, hatvanhat apámat is elhagynám." Freili József; a harmadik, megfogadta, hogy az ellenség soraiból ezer közül is kihozza azt, akit neki tisztje parancsol. Mindhárman Tósokra valók voltak. „.. .és ez a három fiú nem a tanult, nem is a nemes 133