A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Éri István. Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1969. évi tevékenységéről

mint természettudományi kutatásunk fő tárgyának s egyre növekvő jelentőségű idegenforgalmi körzetnek központjában létesülő, tudományos és ismeretterjesztő munkát egyidejűleg végző önálló múzeum gondolatával valamennyi illetékes szerv egyetértett. A megvalósulás feltételeinek biztosításában elsőrendű fontosságú a volt apáti lakosztályban működő óvoda kitelepítése s a meg­üresedő helyiségek múzeumi célra történő átadása. A tervek szerint 1972—73-ra ez megtörténik. III. Bakonyi Múzeum, Veszprém TUDOMÁNYOS KUTATÁS, GYŰJTEMÉNYGYARAPÍTÁS a) Régészet: Folytatódott a Balatonakaii-Ságpusztán 1967—68-ban végzett ásatás. Ez évben a templomszentélytől K-re és É-ra eső, a kerítőfalhoz csatlakozó lakóépületek fel­tárása volt a feladat. A kutatás során tisztázódtak az itt állott római villa részletei (terrazzo padlórészletek, hypocaustum maradványai stb.), valamint a villa falai­nak részleges felhasználásával, de arra ráépített közép­kori lakóépületek alaprajzai. Idő hiányában már nem kerülhetett sor a 7l-es út É-i oldalán mutatkozó felszíni nyomok alapján az ottani épület feltárására, csakúgy, mint a ságpusztaiak XIX. századi, a templomromtól É-ra eső temetőjében várható épületmaradványok át­vizsgálására. Az ásatást Palágyi Sylvia vezette, az Igaz­gatóság ásatási brigádjának közreműködésével, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség által biztosított támoga­tás terhére. Ugyancsak az ásatási brigád munkájaként, Dax Mar­git muzeológusnak a Bakonyi Múzeum gyűjtőterületén népvándorlás- és honfoglaláskori lelőhelyek felkutatásá­ra, hitelesítésére irányuló többéves kutatási programja alapján került sor Gicen egy évekkel ezelőtt előkerült honfoglaláskori leletegyüttes hitelesítő ásatására. A köz­ség homokbányájának — mint állítólagos lelőhelynek — tüzetes átvizsgálása eredményt nem hozott. A régészeti topográfia kutatómunkái között szerepelt Kemenesszentpéteren egy római-kori halomsír feltárása. A hamvasztásos sír feltárását Palágyi Sylvia irányította, ugyanitt az őskori lelőhely szondázását Torma István végezte el. A topográfia programjához tartozott még a Bakonyszűcs-Százhalom nagykiterjedésű és az irodalom­ban jólismert későbronzkori halomsírmezőjének meg­kutatása. A 226 halomból egy került teljes feltárásra. Az ásatást Patek Erzsébet irányította. Mindkét munka­helyen az ásatási brigád dolgozott. A két jelentős római-kori leletmentés miatt a Bakonyi Múzeum egyéb, programszerinti ásatását elhalasztottuk (Ugod-Dióspuszta, Nagyvázsony, Csetény). 1969 őszén Tüskeváron a TSz major területén, eddig is ismert római temetőben mélyszántáskor kőszarkofágra bukkantak. A leletmentés során egy női és egy gyermeksír került elő a szarkofágból, arany és csontékszer kíséretében. A szar­kofágot kiemelése után a tüskevári Helytörténeti Múze­umban helyeztük el. Paloznakon házalapozás közben, eddig nem ismert lelőhelyen bukkantak egy díszesen faragott szarkofágra, benne egy női csontvázra, mellék­letekkel. A szarkofágot kiemeltük és a tihanyi Múzeum lapidáriumába szállítottuk. Mindkét leletmentést Palá­gyi Sylvia végezte. Leletbejelentések kivizsgálása révén (Dax Margit mun­kája) a Bakonyi Múzeum gyűjteménye Nyírád-Temp­lomsűrű területéről egy római és több középkori kőfa­ragvánnyal, Bakonyszűcsről pedig egy ép őskori idollal gyarapodott. A földrajzi névgyűjtés kapcsán Pula hatá­rában felmerült adat alapján sikerült megtalálni a kö­zépkori Tálod falu kisméretű templomának maradvá­nyait a középkori faluhellyel átellenes erdővel borított domboldalon. Helyi gyűjtőknél kintlévő, értékes régé­szeti anyagot gyűjtött be Takácsi, Csót, Bakonybél köz­ségből Hadnagy László. Uzsoki András 1969 szeptemberében Győrött végzett ásatást a székesegyház körül. Csopakon őskori lelőhe­lyen végzett helyszínelést, Tihanyban megkezdte a fél­sziget részletes régészeti terepbejárását. b) Néprajz: A Bakonyi Múzeum néprajzosának Irakba történt kiküldetése miatt a gyűjtemény gyarapításával eseten­ként tudtunk csak foglalkozni. Mint arról már korábban említést tettünk, a bakonybéli Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum kiállítási anyagának begyűjtése jelentette a leg­nagyobb feladatot, melyet külső munkatársként Balassa M. Iván végzett el. A faluban többszáz, berendezést, a gazdasági élet és a jellegzetes helyi kismesterség, a fa­szerszámkészítés tárgykörébe tartozó tárgyat gyűjtött be. A tárgyak a Bakonyi Múzeum gyűjteményében kerül­tek beleltározásra, elhelyezésük Bakonybélben meg is történt a múzeum helyiségeiben. Ezenkívül Hadnagy László csoportvezető begyűjtötte Schmidt János idős veszprémi kovácsmester megszün­tetett kovácsműhelyének teljes anyagát. A műhely 388 db-ból álló szerszám- és felszereléskészletét a távolabbi tervek szerint Nagy vázsonyban fogjuk bemutatni. Ugyan­csak Hadnagy László foglalkozott az 1969. évi Nép­rajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat megyebeli résztvevő­inek patronálásával. Tevékenysége nyomán ez évben kb. 60 pályázat, köztük értékes néprajzi vonatkozásúak is, futott be a múzeumba. Ezeket a múzeum néprajzi adat­tárában helyeztük el. c) Iparművészet : Az 1969 nyarán megnyílt ,,Városlődi keménycserép" с kiállításunk anyagának bővítése érdekében Pesovár János adattárosunk végzett Városlőd, Herend, Kislőd, Márkó falvakban alapos gyűjtő-, felderítő munkát. Te­vékenysége nyomán 128 kerámiatárggyal, a zömében városlődi kerámia mellett néhány herendi porcelánnal, üveghutai készítménnyel, pipával gyarapodott az ipar­művészeti gyűjtemény. Meghatározásukkal és nyilván­tartásba vételükkel Molnár László külső munkatársunk és É. Takács Margit foglalkozott. 11

Next

/
Thumbnails
Contents