A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sonkoly István: Kisfaludy Sándor és Károly megzenésített versei

dését remélték. Igaz ez azóta kissé megfakult, ma már csupán egy-két hangulatos dala él a köztudatban. Himfy operája 14 évvel későbbi, 1938. április 2-án került sor az ősbemutatóra ugyancsak az Operaházban, de ennek hatása meg sem közelítette az előbbi nagy sikerét. Egyébként a színpad nem elsőízben szerepeltette a költő személyét, Bérezik Árpád prózai darabja, a Himfy szerelmei sem maradt annak idején hatástalanul. Poldini Himfyjének librettóját a 20-as években Bodrogh Pál készítette, melyet Mohácsi Jenő gyúrt át operaszöveggé. Poldini operája lényegében zenés képek tarka egymásutánja a költő életéből. Az opera dallamanyagát azonban nem a népdalok bűvös világából, hanem inkább a régi tánczene reminiszcenciájából merítette. Hangszerelése kielégítő, jóhatást keltett az első és második felvonás közötti magyaros közzene. A szerző mammutzenekart mozgósított partitúrájában, de nem vált a hangszerelés javára a sok nehezen játszható vonós-, kürt-, fagott-szólam. Kórusai nem követték az új magyar énekkari irodalom célkitűzéseit, hanem a múlt századi tandalokra, homofon stílusú férfikarok hangvételére emlékeztetnek. Pedig már akkor megújhodott a magyar kóruskultúra. Az ars nova szellője nem érintette a Svájcban megtelepedett szerzőt. Ő inkább követte az Erkel megkezdette mesgyét, Himfyben is az Erkel dalművek nemes hagyományára épült romantikát képviselte. „Jellemző vonása az egészséges keresetlen dallamosság, a lírai kifejezés közvetlensége" — írta erről bírálatában a Budapesti Hírlap kritikusa, kiemelve a lakodalmas táncot és a kórus ujjongó énekét.

3 Végül még megemlíthetjük Csanády Virgil kitűnően olvasható, összefűzött négy zeneszámból álló kottalapokra jegyzett kéziratát,

5 melyet élőszóval is ellátott, 1910. március 8-ról datálva. Csanády hivatkozott Kisfaludyné Szegedy Róza hangjegy kötetére, a „nagybecsű zenefüzet"-re, melyből a 3. és 4. számú zenedarabot másojta. Az első két szám tehát nem a „költő feleség" füzetéből való, s másodrendű jelentőségű. Az 1. Rózsa, rózsa с dal Kisfaludy-versre, de ez eltér az Arany János jegyezte melódiától, bár az is népi eredetű. A 2., Káldytól kölcsönzöttet felesleges volt lejegyezni. A 3. sz. daktylikus ritmusával egészen táncszerű. Major Ervin, aki behatóan foglalkozott Kisfaludy Sándor eredeti zeneművével, a Hungaricában, mely a kézirat 4. száma — felismeri Bengráf József indulóját a XIT. magyar táncból. Major ezt a sümegi Darnay Múzeumban jegyezte le.

6 Mindenesetre a Széchenyi Könyvtár Zenei kézirattárában levő anyag teljesebb, hiszen 4 darabot tartalmaz. Nem túlozzuk el ennek jelentőségét, ám ez is beszédes igazolása költőnk zeneszeretetének. Kisfaludy Sándor hatása tehát nem lekicsinylendő zeneirodalmunkban sem. Néhány opera, daljáték, 3 férfikar, 2 bicinium, több mint 20 műdal számottevő, még ha iránytjelző értékű nem is akad bennük. A költő maga is szenvedélyesen vonzódott a zenéhez, szívesen játszott hegedűjén, melyen bánatosan „húzta" Lavotta s mások verbunkosait. Sőt a francia fogságban kvartettezett is, továbbá más hangszereken, így zongorán, oboán is já.1 szőtt. Három eredeti zeneművéről is tudunk, meglyek közül kettő a fivére, Károly szerkesztésében mejelenő Aurora I. és II. évfolyam (1822—1823) mellékletében nyert publikálást, a harmadik pedig a Nemzeti Zenede kottatárába került, majd az intézet elszegényedése idején az Országos Széchenyi Könyvtár zeneműtára vette át. A 3 darab stiláris hasonlóságaira rámutatott Major Ervin. Az általa publikált kéziratos zongoramű jellemzője a szimmetrikus szerkezet, a párosütemű egységekre különülő szekvenciális jellegű dallamfejlesztés. Két triós szerkezetű a darab. Ha a költő annyit foglalkozott a zenével műkedvelésből, érthető a zeneszerzők szeretetteljes közeledése is az érzékeny poézisű Himfyversekhez, melyekben a költő kedvelt zeneszerzőjét Haydn József nevét is idézi... (A kesergő szerelem CIX és A boldog szerelem V. éneke 21. versszakában.)

4 105 2. Harci induló Kisfaludy Sándorné zenefüzetéből. 2. „Harci induló" (Marschmusik, ,,Auf zum Kampf"). Handschriftliches Relikt aus dem Musikalienheft von Frau Sándor Kisfaludy. 2. Marche militaire dans le cahier de musique de Mme Sándor Kisfaludy 2. Героический марш из нотной тетради жены Шандора Кишфалуди.