A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Torma István: Adatok a bádeni (péceli) kultúra bolerázi csoportjának magyarországi elterjedéséhez

Adatok a badeni (péceli) kultúra boler ázi csoportjának magyarországi elterjedéséhez Az utóbbi évek kutatásai a figyelmet a badeni (péceli) kultúra eredetének és periodizációjának kérdéseire irányították. Ezek megoldásához értékes adatokat szolgáltathat a bolerázi csoport hazai leletanyagának elkülönítése és elterjedési területének tisztázása. A bolerázi típusú leletanyag különállását először A. Tocik ismerte fel, aki kezdetben a badeni kultúra legfiatalabb periódusaként értékelte.

1 E. Neustupny a morvaországi Jevisovice lelőhely kerámiáját vizsgálva a bolerázival megegyező jellegű leleteket tartalmazó Cl és a tölcséres nyakú edények művelődésének emlékanyagát szolgáltató С2 réteg között genetikai kapcsolatot állapít meg.

2 A tölcsérnyakú edények művelődéséből származtatott kannelurás edények művelődését tipológiai vizsgálatok segítségével öt fokozatra tagolja. Az A-E-fokozatok közül számunkra a két első a lényeges. Az A-fokozatot a Jevisovice Cl-hez csatlakozó morvaországi lelőhelyek és DNy-Szlovákiában a bolerázi leletek alkotják. Megtalálható ez a fokozat Alsó-Ausztriában, Burgenlandban és valószínűen a Dunántúl É-i részén is: Celldömölk-Sághegyet és Rábapordányt sorolja ide.

3 A B-fokozat már a Dunántúl többi részein is elterjedt, legfontosabb lelőhelye Fonyód.

4 Ezután az átmenetinek tekintett fokozat után következik a klasszikus badeni kultúra, amelyet már a területi csoportok kialakulása jellemez.

5 A. Tocik korábbi nézetét megváltoztatva, 3 fokozatra tagolja a délnyugatszlovákiai badeni lelőhelyeket, legidősebbnek a bolerázi fokozatot tartja.

6 V. Nemejcová-Pavúková a Nitriansky-Hradokon feltárt bolerázi telep feldolgozásában részletesen tárgyalja az edénytípusokat. Foglalkozik a csoport relatív kronológiai helyzetével és eredetkérdésével. Megállapítja, hogy a bolerázi csoport a ludanicei csoport után következik, és megelőzi az ún. „klasszikus kannelurás kerámiát". Elveti a tölcséres nyakú edények művelődéséből való származtatás lehetőségét, ezzel szemben a ludanicei csoporttal való kapcsolatokat hangsúlyozza, véleménye szerint lényegében ennek hazai (ti. szlovákiai) továbbfejlődése a bolerázi csoport. Összeállítja a csoport dél nyugatszlovákiai lelőhelyeit ábrázoló térképet. A Dunántúlról csak az E. Neustupny által ismertetett lelőhelyeket említi.

7 Legutóbb ismét V. Nemejcová-Pavúková foglalkozott a bolerázi csoporttal. A csoport relatív kronológiai helyzetét és származásának kérdését Közép- és DélkeletEurópa eneolitikumának hasonló kérdéseivel együtt vizsgálja. A bolerázi csoport megjelenését a különböző festett kerámiás kultúrákat felváltó Gorodszk-Uszatovo, Cernavoda, Ezero csoportokkal köti össze, ugyanakkor hangsúlyozza a helyi szubsztratum jelentős szerepét.

8 A hazai kutatás a szórványosan előforduló kis számú lelet következtében a csoporttal, mint önálló egységgel nem foglalkozott. Egyes emlékeit éppen a badeni (péceli) kultúra késői szakaszára jellemző típusként említik.

9 Kalicz Nándor, E. Neustupny származtatási elméletét vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy a tölcséres nyakú edények kultúrája csak néhány edénytípus átkölcsönzésével érezteti hatását a péceli kultúrában, a kultúra egésze nem származtatható a tölcséres nyakú edények művelődéséből, amely egyébként is csak a badeni kultúra elterjedési területének a peremén helyezkedett el. A kultúra 5 fokozatra való felosztását elveti, ebből csupán annyit fogad el, hogy a Bosáca csoport valóban a kultúra fejlődésének kései szakaszában lép fel. A többi négy csoport (Boleráz—Fonyód—Uny—Ossarn) között legfeljebb csak egészen jelentéktelen időbeli különbség van. A hamvasztás szokása a péceli kultúrának inkább a vége felé válik általánossá, így a fonyódi temető is inkább későbbi lehet.

10 Nováki Gyula is elfogadja azt a véleményt, hogy a Dunántúl lényegében véve kívül esik a bolerázi csoport elterjedési területén.

11 Az utóbbi évek terepbejárásai, főleg a kaposvölgyi és a veszprémi terepbejárások sok olyan lelőhelyet eredményeztek, amelyeken bolerázi csoportba sorolható leletanyagot is találtunk. A korábban közölt leletanyag felülvizsgálása és a múzeumokba újabban bekerült leletek átnézése tovább növelte a bolerázi csoport hazai lelőhelyeit. 91