A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Kalicz Nándor: A rézkori Balatoni csoport Veszprém megyében

kerámiájával együtt, vagyis nem képeztek önálló kulturális szintet. Eszerint a bolerázi csoport közvetlenül követte volna a ludanicei csoportot.

20 Közelebb áll az új eredményekhez az a felfogás, amely a tűzdelt barázdás díszű edényeket önálló, de kevert horizontban képzelte el, mintegy átmeneti csoportonként a ludanicei és a bolezári csoport között.'

21 Azonban, mivel a tűzdelt barázdás díszű leletek több lelőhelyen önálló együttesekben is előfordulnak anélkül, hogy akár a ludanicei, akár a bolerázi leletekkel keverednének, a leghatározottabban önálló csoportként ismerjük el. Nyugat-Szlovákiában és Budapest környékén követi a klasszikus ludaniceit, és megelőzi a bolerázi csoportot. Erőteljes rokonság kapcsolja a balatoni csoport több késői leletegyütteséhez. A balatoni csoport kronológiai alsó határa még nem állapítható meg. A lengyeli kultúrát követi, de kezdete még tisztázatlan. Nem tudjuk, hogy a lengyeli kultúra meddig élt. A Dunántúl nagy részén a balatoni csoport felső határát a bolerázi csoport megjelenése határozza meg. Elterjedésük igen nagy területen úgy fedi egymást, hogy leleteik nem keverednek, vagyis nem egykorúak. A balatoni csoport legkésőbbi leletei is idősebbek a bolerázinál. A Dunántúl délnyugati részén a bolerázi és péceli10. A balatoni csoport késői szakaszának leletei Keszthely-Fenékpusztáról (I. lelőhely). 10. Keszthely-Fenékpuszta (Fundstelle I.): Funde aus der späten Phase der „Balaton-Gruppe". 10. Trouvailles de l'époque tardive du groupe de Balaton (KeszthelyFenékpuszta, site I). 10. Находки, относящиеся к балатонской группе позднейшего периода из Кестхей-Фенекпусты (1 арх. объект). badeni típusú és korú leletek eddig nem ismeretesek. Ezzel szemben a balatoni csoportot igen sok lelőhely képviseli. Feltételezhető ezért, hogy Zala megye területén talán a balatoni csoport töltötte ki a hiányzó bolerázi-péceli-badeni leletek korát. Hasonló történhetett Szlovéniában és Karintiában is. Újabb munkájában Kutzián Ida az igen jellegzetes korongos tapadású fülekkel ellátott edényeket a javarézkor késői szakaszába sorolta, Hunyadihalmi csoportnak nevezte el, s a tiszapolgári temető legkésőbbi sírjaival azonosította.

22 Korábban a temetkezési sorrend alapján határozta meg a tiszapolgári temetőnek ezt a részét legfiatalabbnak.

23 Mostani munkájában kimutatta, hogy a Hunyadihalmi csoport edényei kizárólag ebben a temetőrészben fordulnak elő. Számára ez is igen jó alapot nyújtott a Kelet-Magyarországi bodrogkeresztúri csoport két szakaszának elkülönítésére.

24 A későbalatoni csoporttal rokon, tűzdelt barázdás díszű edény is a Hunyadihalmi csoport leleteivel együtt fordult elő a temetőben, vagyis a bodrogkeresztúri csoport késői szakasza idején. Kelet-Magyarországon a fejlődésben a tűzdelt barázdás díszű edények feltűnése nem okozott olyan törésszerű változást, mint pl. Budapest környékén. KeletMagyarországon a temetők folyamatossága nem szakadt meg. Ezzel szemben Budapesten és környékén elkülönülten találhatók a klasszikus ludanicei és a tűzdelt barázdás díszű edények lelőhelyei. Mindezeknek a problémáknak a felvetéséhez a balatoni csoport megismerése és leleteinek már kezdődő kutatása is jelentős segítséget nyújt, főleg azáltal, hogy a csoport nem elszigetelten fejlődött, hanem környezetével erőteljes kölcsönhatásban. Jelenleg kutatásának még csak az elején vagyunk, további részletesebb ásatásoktól újabb eredményeket várunk. Kalicz Nándor JEGYZETEK 1 Kutzián /., Die Ausgrabungen in Tiszapolgár—Basatanya (Gehöft Basa). Conférence Archéologique de l'Académie Hongroise des Sciences, Budapest 1955. 69—82. Banner, J.

—Bognár-Kutzián /., Angaben zur kupferzeitlichen Chronologie des Karpatenbeckens. Swiatowit XXIII (1960), 341—361. Uök, Beiträge zur Chronologie der Kupferzeit des Karpatenbeckens. Acta Arch. Hung. XIII (1961), 1—32. BognárKutzián /., Zur Problematik der ungarischen Kupferzeit. L'Europe á la fin de l'âge de la pierre. (Praha, 1961) 221—232. Vä, The Copper Age Cemetery of Tiszapolgár-Basatanya. AH XLII (1963). 2 Banner J., Die Péceler Kultur. АН XXXV (1956). 3 Kutzián I., Über südliche Beziehungen der ungarischen Hochkupferzeit. Acta Arch. Hung. IX (1958), 168. Banner J.—Bognár-Kutzián I., i. m. Acta Arch. Hung. 1961, 12, 31. Bognár-Kutzián I., i. m. 1961, 227. Vő, Tiszapolgár, i. m. 521, 539—41. Kalicz N., Die Péceler (Badener) Kultur und Anatolien. Stud. Arch. II (1963), 70—71. 4 Bakay К.—

Kalicz N.—Sági К., Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. Magyarország régészeti topográfiája 1. (Budapest, 1966). 5 Uo., 4—5-t. 0 Szerző ásatása 1964-ben Keszthely-Fenékpuszta I—

IV. lelőhelyeken, Zalavár-Mekenyén, 1965-ben Letenye-Szentkeresztdombon, Makkay János ásatása Aba-Felsőszentivánon, Bandi Gábor ásatása 1966—67-ben Siklóson, 1967-ben Pécsbagotán. 88