A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Éri István: Beszámoló a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság 1968. évi munkájáról

A Balatoni Múzeum, figyelembevéve a tudomány fejlődési tendenciáját, igyekszik annak szellemében dolgozni, éspedig természettudományos és társadalomtudományi vizsgálatait elsősorban a Balaton fejlődésével és hanyatlásával kapcsolatban végzi. A munka elég nehezen halad, hiszen új utat kezdtünk. A Balatoni Múzeum az 1969-es nagy évfordulóra évek óta készül már. Ennek első fázisaként már évekkel ezelőtt három cikkben megírtuk a keszthelyi munkásmozgalom történetét, így az idei nagy érdeklődésnél különböző iskoláknak, testületeknek és kutatóknak megfelelő segítséget tudtunk adni. A régészeti topográfia révén a MTA Régészeti Kutató Intézetével volt állandó és rendszeres kapcsolatunk, amely igen gyümölcsözőnek bizonyult. A Magyar Nemzeti Múzeum hathatós segítséget nyújtott leletmentő ásatásainkhoz. Sok külföldi és hazai kutató kereste fel múzeumunkat, hiszen kiállításunk ma egyike a legmodernebbeknek. Az országos múzeumok egyes szakmuzeológusok távlati tervének elkészítése és koordinálása terén nyújtottak hathatós segítséget, azonkívül a szakmai és ideológiai továbbképzést is biztosították munkatársaink számára. Kapcsolataink a megyei múzeumi szervezettel igen jók. Feladatainkhoz a szükséges anyagi támogatást megkapjuk. Igen sok segítséget kapunk a Központi Gazdasági Igazgatóság Technológiai Osztályától, amely restaurátoraink szakmai fejlődésének biztosításán túl a műhelyek felszerelésében is igyekszik segíteni. A Technológiai Osztály és a Múzeumi Főosztály segítségével születhetett meg archaeobotanikai laboratóriumunk, amely egyedülálló az országban. Külföldi szakemberek is elismeréssel adóznak múzeumunk szakmai felszereltsége láttán. Munkánk során nem először érezzük, hogy létszámunk kevés. Gyűjteményanyagunk, könyvtárunk nagysága, adattárunk közel 50 000 darabja olyan feladatokat ró a múzeum munkatársaira, ami más talán hasznosabb szakmai munkájukban gátolja őket. Létszámnövelés feltétlenül segítené munkánk hatékonyságát, elsősorban egy preparátor hiányát érezzük. Szükséges lenne egy új régész beállítására is. A Balaton idegenforgalmunknak egyik lényeges tényezője. Szükségesnek tartanánk, hogy a tó északi peremének elkészült régészeti topográfiája után sor kerüljön a déli part, a somogyi rész hasonló feldolgozására is. A déli part Keszthelytől Siófokig gyűjtőterületünkhöz tartozik. E rész feldolgozása nemcsak tudományos szempontból lenne fontos, de idegenforgalmi szempontból is hasznos lenne. Ezek után az alábbiakban részletezzük évi munkánkat : 1. GYŰJTÉS a) Régészet Az elkészült régészeti topográfia a volt sümegi és a devecseri járás területének teljes bejárását jelentette. A régészeti gyűjtés viszonylag magas száma a terepbejárások során adódó felszíni gyűjtésből származik, amihez a Keszthely-úsztatói és balatonszentgyörgyi leletmentéseink eredménye járul. A régészeti topográfia terepbejárásai során a Bakonyi Múzeum gyűjtőterületéhez tartozó devecseri járásban jelentősebb terra sigillata edényeket találtunk. A terepbejárások eredménye alapján megállapítható, hogy a római időkben a népesség zöme egyszerű fakunyhókban lakott, az eddig feltételezett kőépítkezés a vezetőréteg szűk körére szorítkozott csak. A Keszthely-úsztatói temető érdekessége, hogy egy villatelepüléshez tartozott. Leglényegesebb darabja leletmentésünknek egy bullába zárt papirusz göngyöleg, aminek a felnyitását azonban csak Bécsben tudják elvégezni. A balatonszentgyörgyi leletmentés során szkíta, későrómai és bronzkori sírok mellett egy IX. századi termésvarázslat gödre jelentős, ami bő növénytani anyagot is eredményezett. b) Régészeti növénytan: A sümeg és devecseri járások bejárásában Frech' Miklós archaeobotanikus is résztvett. A terület, növényzet megismerésén túl a lelőhelyek cserepeiben és tégláiban mutatkozó növénylenyomatok gyűjtése mellett módja volt kövületgyűjtésre is. Bazsiban egy neolitikus edényen gyékényszövet lenyomatát találta. Részt vett leletmentő ásatásainkon is. A Keszthely-úsztatói ásatás ez évi anyagában legjelentősebb darab az említett papirusz darabot átkötő selyemfonál, ami kínai eredetűnek látszik. Balatonszentgyörgyön római habarcsban egy kis levél megőrizte még a klorofilját is, így különböző vizsgálatok végzését teszi lehetővé. A IX. századi terményvarázslásos gödör anyagából jelentős egy fél dió, egy szenült levéldarabka, szilva és gabonaszemek. c) Néprajz: Petánovits Katalintól elsősorban a takács-ipar felgyűjtését várja a Néprajzi Múzeum. Munkája során Zalaváron és Sármelléken viseleti és szőttes anyag gyűjtését végezte. Ebből egyrészt cikket ír a Veszprém megyei Múzeumok Évkönyve számára, másrészt a még megvásárolható jelentősebb darabokat kutatta fel. A vásárlásokat 1969-ben bonyolítjuk le, ez az oka, hogy idei gyűjtési száma viszonylag alacsony. Nagyvázsonyban, ahol a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban takács működik, a mesterség szakmai részét tanulmányozza készülő nagyobb munkája részére. Belekezdett a temetkezési szokások felgyűjtésébe, ami több éves munkafeladat, viszont annyi ősi hiedelmet tartalmaz, hogy érdemes a kérdéssel foglalkozni. Ez évben az irodalmi adatok cédulázása mellett elsősorban Sármellék temetkezéseit figyelte és gyűjtötte össze. d) Tudományos segéderők: Horváth László restaurátor résztvett a régészeti topográfia terepbejárásainak egy részén. Részt vett leletmentő ásatásainkon, valamint a Bakonyi Múzeum balatonfőkajári leletmentésén is. 47