A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Tóth Sándor: Adalékok a veszprémi Vár-alja telektörténetéhez

9. Későgótikus konzol (Szabad Nép u. 3.) felmérési rajza. 9. Vermessungsskizze der spätgotischen Konsole (Szabad Nép utca 3.) 9. Console en style gothique tardif (№ 3 de la rue Szabad Nép) — dessin de métrage. 9. ГГозднеготический консоль (улица Сабад неп, 3), рисунок. tartozó városrészben oltárjavadalmakhoz kapcsolt és más jellegű kanonoki házakat, ill. telkeket találunk a későközépkorban. Ez ugyanakkor a város akkori jellegére, belső társadalmi struktúrájára is jellemző lehet. Az oltárjavadalmas házak nyilván igényesebb kialakítású épületek lehettek. A Berken által rögzített XIX. század eleji beépítésen (6. kép) ez az igényesség vajmi kevéssé észlelhető. A nemrég épült nagy káptalani épületen kívül csupa egyszerű, falusias, földszintes, részben faoromzatos ház állt itt; a mai városiasabb kép lényegében a múlt század folyamán alakult ki. Egyedül az egykor a Szt. Affra oltárhoz tartozó telken mutatkozik valamivel nagyobb szabású beépítés. Pedig a középkor folyamán nemcsak a piac közvetlen környéke, hanem a Séd túlpartján elterülő egész városrész is fontos szerepet játszhatott a városszerkezetben. Erre utal legalábbis az, hogy W. P. Zimmermann az 1593-as ostromról készült metszetén éppen ezt a részt ábrázolta, zárt településként, „Zervallene Stadt und Kloster" megjelöléssel.

37 És valószínűleg az sem véletlen, hogy ez idős zerint a váron kívül ebből a negyedből ismerjük az egyetlen lakóépületre — mégpedig emeletesre — valló középkori kőfaragványt : egy nagyméretű későgótikus konzolt, amely a Szabad Nép u. 3. számú házban van beépítve (8—9. kép):

is Amit az építkezés igényességéről a vizsgált telkekkel kapcsolatban említettem, az lényegében az egész városrészre áll, bár a Séden túl valamivel talán városiasabbb lehetett a XVIII. századi kép, és máig fennmaradt néhány — kétségtelenül igényesebb kiképzésű — barokk épület. Mindent egybevetve, úgy tűnik, hogy a városrész újkori képe nem tükrözi azt a fejlődést, amit egy zárt középkori település helyén normális esetben várhatnánk. Ez valószínűleg a törökkor hosszan tartó háborús időszakával magyarázható; a város az adatok szerint már az 1526 utáni belső háborúk idején siralmas állapotba kerülhetett.

39 A török időkben a lakosság tehetősebb része igyekezett behúzódni a várba, és bár innen az egyház a XVIII. század folyamán fokozatosan kiszorította őket,

40 a káptalani tulajdonban maradt északi városrész régebbi jelentőségét már nem nyerte vissza, illetve középkori funkcióinak csak csökevényei maradhattak meg.

41 Úgy tűnik tehát, hogy itt egy fejlődésben elmaradt, egyes vonatkozásokban pedig visszafejlődött városrészről van szó, amely azonban a középkor folyamán a mainál, vagy akár a XVIII. századinál jóval fontosabb szerepet játszott a város életében. Ezt a munkahipotézist természetesen csak a fennálló épületek alapos vizsgálatával, régészeti és falkutatással, az okleveles anyag összegyűjtésével és elemzésével lehetne határozott formában igazolni.

42 Remélem, hogy erre lehetőség fog nyílni; addig is, úgy gondolom, nem árt felhívni a problémára a figyelmet, nehogy ez a városrész is a Kossuth Lajos utca és környéke sorsára jusson, ahol a modern városrendezési tervek a meglévő városszerkezet teljes figyelmen kívül hagyásával készültek, és ennek felszámolásán túl számos, legalábbis helyi szempontból jelentős barokk és klasszicista épület eltűnését eredményezték eddig, és fogják még eredményezni.

43 Tóth Sándor JEGYZETEK 1 Az anyag teljességének feldolgozására még az itt szóba kerülő néhány ház esetében sem törekedhettem. Ügy érzem azonban, hogy a feldolgozott adatok alapján a problémák egy részéről elég összefüggő képet lehet alkotni; ezért tartottam érdemesnek közlésüket. Az adatok egyes vonatkozásaival foglalkozott már Bedy V. : A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1934 = A veszprémi egyházmegye múltjából 3., 53— 55. o. is, ő azonban várostörténeti szempontból nem értékelte őket, és fogalmazása egyes esetekben félreértésekre adhat alkalmat, amire az illető helyeken hívom fel a figyelmet. Ujabb adatok bevonásával természetesen az itt felvázolt kép még igen jelentősen gazdagodhat, és bizonyos vonatkozásokban módosulhat is. 1 L. Függelék I. Bedy (53. o.) szerint a 14 frt-ot a prépost fizette. Ugyanő lábjegyzetben (54. o.) a szerződés Felsőörsön levő eredeti példányára hivatkozik. Felsőörsön eredeti középkori oklevelet nem őriznek, viszont fennmaradt egy XVIII. századi másolatgyűjtemény, amely a prépostságra vonatkozó és a győri káptalani levéltárban őrzött oklevelek szövegét tartalmazza. Ezek között az 147l-es oklevél is szerepel, ennek eredetijét tehát nem Felsőörsön, hanem Győrben őrizték, mint ezt a veszprémi káptalani levéltár másolatának hátlap-jegyzete is bizonyítja. Az utóbbi másolatban a fenti pénzösszeggel kapcsolatban ez olvasható: ,,. . . necnon (pro) quatuordecim finis Auri puri plene et intégre eidem Domino Andrea, a Nobis persolutis dedit. . ." A Batthyány levéltár másolatából, amely a felsőörsivei nyilván közös eredetű, a kiemelt rész hiányzik, ami a mondatot látszólag éppen fordított értelművé, valójában értelmetlenné teszi. Minthogy a veszprémi példány szövege a mondat tartalmának (az Üjfalusinak cserébe adott javak felsorolása) megfelel, nem lehet kétség afelől,hogy ez a hitelesebb szövegváltozat. Bedy tehát nem az eredeti oklevél, hanem a felsőörsi másolat alapján dolgozott. Sajnos, az előadás anyagának összeállításakor nem volt módom a győri eredetinek utánanézni, és a felsőörsi példányt sem tudtam a szövegközlésnél figyelembe venni. Összevetve a cserében szereplő birtokokat és jövedelmeket, aránytalanságnak tűnik, hogy a cserére a káptalan fizetett rá készpénzzel; ez arra vall, hogy a veszprémi telkek nem lehettek nagyértékűek, még akkor sem, ha tekintetbe vesszük, hogy a prépost összes csopaki jogairól, elsősorban kilenced- és tizedjövedelmeiről, lemondott, amelyek — különösen az utóbbi — évente tekintélyes összeget tehettek ki. 3 ,,. . .sub Rupe Castri Wesprimiensis a parte Occidentali sitas..." 1 „piatea publica". 6 ,,. . .non enim dignum putavimus Praeposituram de Eörs unam ex Personatibus Nostrae Ecclesiae Solidam, ac fixám Domum non habere. .." 9 A felsőörsi préposti kúriát említő legkorábbi adat 1341-ből ismeretes. Vö. Bedy i. m. 14—15. o. 18 273