A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Sági Károly: A hetvenéves Balatoni Múzeum

A Balatoni Múzeum-Egyesület 1928. december 30-án jubi­leumi közgyűlést tartott, fennállásának harminc éves évfor­dulója alkalmából­80 . A közgyűlés melegen ünnepelte dr. Lovassy Sándor elnököt és hűséges segítőtársát, dr. Csák Árpádot is. Nem esett szó Lehrmann Ferencről, aki harminc éve buzgón, hibamentesen és önzetlenül vezette már ekkor a Balatoni Múzeum számadásait, aki idős ember már ekkor és betegsége miatt számadásait Lovassy útján terjeszti a köz­gyűlés elé. Személyét nem szokták emlegetni a Balatoni Mú­zeum alapítói sorában, szerintünk tévesen. Úgy gondoljuk, hogy pontos pénzügyi munkája is járuléka annak, hogy mú­zeumunk megszülethetett, életképes lett és a kis vidéki város­ban olyan épületet emelhetett, mint a mi Balatoni Múzeu­munk. A jubileumi közgyűlés újból megválasztja dr. Lovassy Sándort elnöknek, dr. Csák Árpádot titkárnak. Más nevet nem is említenek. Az 1928. évi építkezéseket az építési bizottság 1929. január hó 30-án tartott értekezletén felvett jegyzőkönyv összegezi­81 . A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1928-ban 120 000 pengőt utalványozott az építkezés folytatására. Ebből elké­szítették az épület külső vakolását, az összes ablakokat, be­járati ajtókat, lakhatóvá tették a házfelügyelői lakást. 1928. év végén az építkezési tartozás 11 391 pengőt tett ki. A külső vakolási munkákat Marschall Béla győri építési vállalkozó készítette­82 , a cementdíszmű munkákat a budapesti Melocco Rt 283 , az épületlakatosi munkákat Polgár Károly budapesti vállalkozó­81 , a festési és mázolási munkákat Steiner és Szimper budapesti cég 285 . A bejárati ajtók a budapesti Thék gyár termékei 280 , a csatornázási és vízvezetékszerelési mun­kákat Schöndorfel budapesti cég végezte 287 . Természetes, hogy az 1928. évi múzeumi gyarapodás lé­nyegtelen volt 288 , hiszen Lovassy és Csák munkaerejét az építkezés adminisztrálása és ellenőrzése kötötte le, 1928-ban 22 könyvet és folyóiratot szereztek, a természetrajzi tár 2 ősállat csonttal és 10 madárpreparátummal gyarapodott. A tájrajzi gyűjtemény számára Olgyay Ferenc Badacsony­tomaji táj című képét vásárolták meg 350 pengőért. A régi­séggyűjtemény gyarapodása 16 római kisbronzcsupán. A nép­rajzi gyűjtemény 1 db 1756-ból származó szőlőprés-fejjel gazdagodott, melyet Nagy István keszthelyi városbíró öz­vegye ajándékozott. A Balatoni Múzeum főbejárata feletti felirat szerint az épület 1928-ban készült. Valószínűleg a harminc éves év­forduló miatt választották ezt az évszámot, hiszen Györgyi Dénes összeállítása szerint 1929. január 7-én még 322 800 pengő lett volna szükséges az építkezés teljes befejezéséhez 289 . Ebben az összegben 25 000 pengő az emeleti díszterem befe­jezésére, 80 000 pengő a központi fűtésre, 14 000 pengő par­kettázásra és 15 000 pengő redőnyök készítésére lett volna fordítandó. Meg kell jegyeznünk, hogy az emeleti díszterem vakolási munkáit csak 1957—58-ban tudtuk befejezni, bur­kolása pedig csak 1963-ban készült el. Központi fűtésünk ma 14. Díszterem kiképzési terve (ceruzarajz). 14. Bleistiftskizze der Innenarchitektur des Festsaales. 14. Plan de la salle des fêtes (crayon). 14. Подготовительный план парадного зала. (Рисунок карандашом.) sincs még, a tervezett redőnyök felszerelése sem került máig sorra. Az építkezések fedezésére 1929. november 8-án 250 000 pengő államsegélyért fordult az Egyesület vezetősége Kle­belsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 290 . A kért államsegélyt a rossz gazdasági helyzetben a kormány nem tudta megadni, így az 1929. évi építkezések 72 000 pengő túllépéssel zárultak 291 . 1929-ben a főbejárati lépcső, az északi és déli oldal tereprendezése, lépcsői, a két belső udvar víz­elvezetése és burkolás, az alagsori folyosó vakolása és lece­mentezése, az udvari ablakok beüvegezése készült el. Az 1929. év eseményeit összegező titkári jelentés 292 beszá­mol arról, hogy „Zala vármegye törvényhatósága a Zalaeger­szegen felállítani szándékolt Vármegyei Múzeum eszméjét az anyagi eszközök s az érdeklődés hiányában úgy látszik elejtette s eddigi gyűjtésük eredményét a Balatoni Múzeum­nek ajándékozta. 127 db római, 80 db osztrák és magyar, 62 db külföldi éremmel, 48 db kőkori, 5 bronzkori, 6 római és 22 újabbkori vastárggyal gyarapodott ekkor a Balatoni Mú­zeum régészeti gyűjteménye. A néprajzi gyűjtemény gyara­podása az ajándékozás folytán 75 pásztorfaragás és 137 egyéb tárgy. A természettudományi gyűjtemény 16 őskori állat­csontot kapott ebből az ajándékozásból. Megtudjuk, hogy az egyes gyűjtemények állománya az 1929-es év végén a következő: régiségtár 10 830 db, néprajzi tár 4722 db, természetrajzi gyűjtemény 3629 db, tájrajzi gyűjtemény 881 db, könyvtár 5003 db. A teljes állomány 25 065 db. Az 1929. évi események összegezésénél feltétlenül említe­nünk kell Móra Ferenc október 12-én kelt levelét 293 , amit az alábbiakban közlünk: „Kedves Kollégák! Valahány vidéki kartárssal alkalmam volt mostanában találkozni, mindnyá­jan egyetértettek velem abban, minden rábeszélés nélkül, hogy ma a magyar kultúrában nincs elgazdátlanodottabb és magára hagyatottabb szakma mint a miénk, vidéki múzeumi embereké. Bármilyen szívélyes legyen a viszony, amelyben személyileg többé-kevésbé valamennyien vagyunk a pesti múzeumokkal, a múzeumok és könyvtárak országos főfel­ügyelőségének megszűnte óta nincs olyan központi szerv, amelynek kötelessége volna bennünket hivatalosan irányítani és támogatni s amelyhez hivatalos jogunk volna kéréseink­kel, panaszainkkal vagy eszméinkkel fordulni. Nincs olyan szakmabeli folyóiratunk amilyen a Múzeumi és Könyvtári Értesítő volt s megszűntek a háború előtt szokásos évi ván­dorgyűlések is, amik ha másra nem is, arra jók voltak, hogy legalább megismerjük egymást. Ma alig tudunk valamit egy­másról; abban se vagyunk biztosak, hol ki van még a régi kollégákból, kik a fiatalok, akiknek volt bátorságuk erre a pályára adni magukat; csak napilapokból értesülünk róla, hogy egyik másik vidéki múzeum a maga emberségéből életre kapott, vagy legalább olyan helyzetbe jutott, hogy szimu­lálni tudja az életet s nagyon sok kollégánk van, aki másfél évtizede nem látta a vidéki testvérintézeteket, illetve nagyon kevés, akinek módjában volt nagyobb részüket sorra láto­gatni." Móra kötetlen szegedi találkozót kíván szervezni 1930. májusában Szegeden, hogy „ha aztán a beszélgetések során kialakul valamilyen lehetősége sorsunk jobbra fordí­tásának annál jobb; ha nem jutunk ennyire, legalább kipa­naszkodtuk magunkat és megszorítottuk egymás kezét." „F. évi október 12-i kiáltó szavát nagy helyesléssel olvas­tuk s szeretettel értesítjük, hogy az összejöveteleket helyesel­jük s rajta leszünk, hogy a májusi összejövetelen Szegeden egyesületünk képviselve legyen" — válaszolja Lovassy. Csák Árpád így kezdi az 1930. évi titkári jelentését 294 : „Szomorú év, szomorú jelentés! Egyesületünk 32 évi fenn­állása óta még egy év sem volt olyan mostoha, olyan meddő, mint az 1930-iki." 1930-ban a múzeum építése semmivel sem haladt előre. Ugyanakkor az 1930/3l-es évekre állam­segélyt a Balatoni Múzeum egy fillért sem kapott. 26

Next

/
Thumbnails
Contents