A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Gedai István: A Dunántúl szerepe az Árpád kor kereskedelmében, numizmatikai leletek alapján

—Rajna útvonalon pedig Bécs nem tudta lefölözni a keleti kereskedelem hasznát. Végül —• a friesachi dénárokkal kapcsolatban — egy ellentmondásra is rá kell mutatnunk. XIII. századi írásos forrásaink gyakran tesznek említést velencei kereskedelemről. Ennek pedig semmi numizmatikai nyoma nincs, a Kárpátmedencéből hiányzik a velencei pénz. Okát nem tudjuk ; a jelenséget azonban meg kellett említenünk. A tatárjárással végetért a friesachi dénárok magyarországi szerepe s egy olyan korszak következik, amely gazdaságpolitikailag helyes, bennünket, e kor késői kutatóit azonban forrás nélkül hagy. IV. Béla ugyanis a jó pénz megteremtésével és rendeletekkel kiszorította országából az idegen pénz használatát. Nem utolsósorban voltak segítői a szlavón bánok, akiknek pénzverése érdekes és értékes jelenség a magyar pénztörténetben, mert ugyan a magyar király pénze volt — Szlavónia részére — de más pénzláb szerint verték, mint a többi királyi pénzt, s nem kellett évenként beváltani. Számunkra az eredmény a lényeges : nem terjedt el idegen pénz az országban, e korból nem találjuk a Kárpátmedence leletanyagában más államok vereteit. IV. Béla uralkodása vége felé azonban okleveleinek „Rábán túl forgó denárok"-at kezdenek emlegetni. A szórványos jelenség a század végére általánossá válik, s a tényt az éremleletek kézzelfogható valóságával is rögzíthetjük. Vizsgáljuk először az éremleletek korát és összetételét. A gyűjtőnéven bécsi dénárokat osztrák hercegek verették Bécs, Bécsújhely, Krems és Enns verdéiben. Az a tény, hogy már a XII. század közepétől verték, s nálunk csak a XIII. század végén tűnnek fel, azt látszik mutatni, hogy ezzel a területtel eddig nem volt intenzív kapcsolatunk. Az első leletek — mindössze három — Ottokár (1261—1276), vagy Rudolf (1276—1281) idejéből valók. A nagytömegű beáramlás I. Albert (1282—1308) alatt kezdődött, ami nálunk IV. László uralkodásának végét, valamint III. Endre, Ottó és Vencel időnként zavaros korát jelenti. Ha az általános elterjedést felfoghatjuk a két terület kapcsolatának bizonyítékaként, akkor azt kell mondanunk, hogy a magyar külkereskedelem ismét irányt változtatott, ha nem is olyan nagy szögben, mint száz évvel korábban. Pontosabban Karinthia felől a bécsi-medence felé. Azonban bécsi denárleleteink — amelyekben főleg Die modernen Methoden der Geschichtsforschung erfordern von sich aus eine engere Berücksichtigung münzkundlicher Gegebenheiten auch bei der Klärung andersgearteter, so handeis-, vornehmlich aber außenhandelsgeschichtliche Fragen. Die Geschichte geldlicher Umlaufsmittel und in diesem Rahmen Untersuchung und Analyse geschlossener Sammelfunde von Münzen eignen sich ganz besonders zur Erforschung von historischen Handelsverbindungen, vornehma bécsi verde termékei vannak — sem kizárólag bécsi típusú véretekből állnak. Igaz, még elszórtabban mint a friesachi leleteknél a nyugateurópaiak, főként kölniek, itt passaui és bajor pénzek fordulnak elő, 13, illetve 6 leletben. E kísérőknek tekinthető veretek élesebben hangsúlyozzák az irányt, a Dunát. Ebben az esetben nem állítunk közvetlen magyar—passaui, vagy magyar— bajor kapcsolatot, de határozottabban rögzíthetjük a bécsi irányt, mert ezek a más idegen pénzek csak itt keveredhettek a Magyarországra kerülő leletekhez. Az új, nyugati kereskedelem útja a Duna volt. Vizsgáljuk meg ennek ismeretében, hogyan helyezkednek el a bécsi éremleletek a középkori Magyarország területén. Míg a friesachi dénárok az egész Kárpát-medencét elborították, addig a bécsi leletek az országnak csak egy részén fordulnak elő. Ha a Balaton vonalát képzeletben meghosszabbítanánk, vagyis átlósan kétfelé osztanánk a Dunántúlt, akkor e terület északnyugati része lenne a bécsi dénárok forgalmi területe, amihez szervesen csatlakozik, kb. ugyanilyen arányban a Felvidék délnyugati része. Tehát nagyjából egy olyan egyenlőszárú háromszög, amelynek alapja az osztrák határ, csúcsa pedig Buda, a főváros. Bár a Duna ezt a területet földrajzilag két részre osztja, gazdaságpolitikailag azonban éppen egységbe fogja. E terület tehát határozott egység, a földrajzilag két terület gazdasági ütőere a dunai víziút, amelyen lebonyolódott a magyar külkereskedelem nyugat felé. XIII. század második feléből származó írásos forrásaink sem mondanak ellent a leletnél megállapítottaknak, talán csak kissé korábbi magyar—osztrák kapcsolatot mutatnak. IV. László 1277-ben kifejezetten Rudolf kereskedőiről beszél, III. Endre pedig 1291-ben a regensburgi kereskedőknek adott kiváltságlevelet, akik nyilván a dunai úton jöttek hazánkba. A bécsi dénárok forgalmának zárulása, szerepük csökkenése nem tartozik kutatásunk feladata közé, mert az már Anjou-kori probléma. Befejezésül még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy az elhangzottak alapján nem akarunk tételt felállítani Árpád-kori kereskedelmünk egészéről. Csupán azt tűztük ki feladatul, hogy a Kárpát medence idegen éremanyagát összegyűjtve, vázoljuk azokat a gazdaságtörténeti jelenségeket, amelyeket az éremleletek belső vizsgálata nyújthat és ezen belül rámutassunk a Dunántúl, főleg Nyugat-Dunántúl szerepére. Gedai István lieh solcher von Land zu Land. Die Rolle Transdanubiens kann natürlich nur in Relation des Handelsaustausches nach und von dem Westen von Bedeutung sein. Im XI-XII. Jh. war diese Rolle unansehnlich. Numismatisch wird dies auch dadurch bekundet, daß aus dem Boden des Karpatenbeckens fast nur für den genannten Zeitraum bezeichnende byzantinische Münzen zum Vorschein kamen. Dies bestätigt, daß damals die großen Handelsstraßen in diesem Raum fast ausschließlich in Nord-Südrichtung verliefen. Eine durchNumismatisches über die Bedeutung Transdanubiens im Handelsaustausch zur Zeit der Árpádén 255