A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Kovalovszki Júlia: Ásatások Csepelyen

egyik igen fontos eredményének atemplom melletti lakóházak és gazdasági épület feltárását tekinthetjük. A kőház kétségtelenülafalulegjelentősebb épülete volt. Afalu legmagasabb részén, kiemelkedő helyen állott. Építőanyaga, méretei, a falu többi házaitól elütő, évszázados hagyományokat őrző tájolása is elkülönítette. Mindezek arra vallanak, hogy tulajdonosa előkelő ember volt. A faluban birtokos nemesi családok tagjaira gondolhatunk elsősorban. Csepelyi nemesi házakról okleveles adataink is vannak. Az említett kőépület leginkább azzal a kőházzal egyeztethető, amelyet Kinizsi Pál 1486-ban a nagyvázsonyi pálosoknak tett adományáról szóló oklevele említ. Későbbi adatok szerint az egyik legtöbbet emlegetett csepelyi nemes, Csepelyi Simon 1518-ban két nemesi udvarházát hagyja végrendeletében a pálosokra. 41. Számszeríjhoz tartozó és egyéb nyílhegyek, páncél és sodronying darabja, szakállaspuska-golyó, parasztkard markolata, sarkantyúk. 41. Armbrust- und andere Pfeilspitzen, Teilstücke eines Panzers sowie eines Kettenhemds, Kugel einer Perkussionsflinte mit Stützlauf, Bauernsäbelgriff, Sporne. 41. Pointes de flèche pour arbalètes et autres, morceaux de chemise de mailles, balle d'arquebuse, poignée d'épée paysan, éperons. 41. Наконечники арбалета и разных других стрел, кусок лат и панцыря, ружейная пуля, рукоять крестьянской сабли, шпоры. Ez utóbbiak esetében nem kell feltétlenül kőépületekre gondolnunk, hiszen a kőházat megelőző, ugyanazon a helyen álló, nyilvánvalóan szintén nemesi tulajdonban levő épületek is paticsfalúak voltak. A csepelyi kőből épült nemesi udvarház a ma is álló alsóörsi udvarházon kívül — nem tekintve az 1962-ben feltárt ecséri plébánia épületét — egyetlen ilyen jellegű lakóházunk. Beosztása, mint már említettem — az alatta levő paticsfalú házakkal együtt — megegyezett a tőle K-re feltárt házéval, valamint az alföldi hasonlókorú házakkal, bizonyságául annak, hogy a falusi nemesség és a jobbágyság házai között nem volt lényeges eltérés. Amint a kőház alatti többrétegű épületek mutatták, az építőanyagban sem volt feltétlenül eltérés. Ha a Csepelyen feltárt házakat végül az Alföldről ismert falusi házakkal vetjük össze, azt láthatjuk, hogy a csepelyi házak egy részének beosztása, belső elrendezése megegyezik amazokéval. A templomtól D-re feltárt házak viszont eltérő sajátosságokat is mutatnak — amelyeket helyi sajátosságoknak tekinthetünk. Arra a kérdésre, hogy e jelenségek mennyire tekinthetők a Dunántúlon, vagy akár kisebb tájegységen belül is általánosnak, csak további kutatások adhatják meg a választ. Kovalovszki Júlia 250