A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Kozák Károly: XI–XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében

XI—XIII. századi egyházi építészet Veszprém megyében Az elmúlt évtized műemléki, régészeti, történeti és művészettörténeti kutatásai nyomán megélénkült az érdeklődés Árpád-kori építészetünk iránt. Meggyorsult a kutatás üteme is. Ezt egyrészt a műemléki helyreállítások nagy száma, másrészt a jobb megismerés vágya diktálta. E kutatásoknak egy igen jelentős része Veszprém megye műemlékeihez kapcsolódott. (A korábban elhangzott, e témakört érintő előadások a történeti Veszprém megyére vonatkoztak. Mi a jelenlegi megyehatárokon belül található emlékanyagot tettük vizsgálatunk tárgyává, igazodva a régészeti és műemléki topográfiák anyagához, módszeréhez.

1

) Az említett kutatások nyomán új összefüggések, bizonyos értelemben „törvényszerűség"-nek mondható jelenségek körvonalai bontakoztak ki előttünk. Ezeknek elemzése újabb adatokkal bővítette Árpád-kori építészetünkre vonatkozó ismereteinket, egyes esetekben módosította is azokat. A magyarországi építészet kezdeteiről alkotott eddigi elképzelésekkel szemben, egy azoknál jóval szerényebb, de az itt megtelepedő magyarság történetével és a társadalom fejlődésével sokkal inkább egyeztethető kép körvonalai rajzolódtak ki. E kutatás Árpád-kori templomaink alaprajzi és szerkezeti vizsgálatával (méretek, arányok), elsősorban a szentély formájának (félköríves-, egyenes- és sokszögzáródású) alapján történt csoportosítással — az építés idejének figyelembevételével — kezdődött, elsőként Veszprém és a szomszédos Győr megyében. Az azóta eltelt időszak újabb adatokat szolgáltatott az első próbálkozásokhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy most kissé részletesebben — de a lehetőségek határain belül maradva, mégis csak vázlatosan — ismertessem a megye XI—

XIII. századi építészetéről alkotott felfogásunkat. Tudjuk, hogy ez a kép bővül és helyenként módosul is később, hisz olyan fontos emlékek, mint a veszprémi székesegyház, a veszprémvölgyi apácák kolostora, a tihanyi, zalavári és zirci apátságok feltárása részben még most is folyik, vagy éppen várat magára, sok más emlékkel együtt. Valljuk azonban azt, hogy a most felismert összefüggések, adatok, Árpád-kori építészetünkről alkotott képünket bővítették, s a további kutatás számára figyelemre méltó, megvizsgálandó szempontokat, lehetőségeket vetettek fel. Gerevich Tibor első bazilikáink alaprajzát a római és kisázsiai ókeresztény bazilikáktól, s az ezek nyomán épített későbbi háromhajós templomoktól származtatja. Az egyszerűbb típusnál csak a főhajó zárul egy félköríves szentéllyel (Kalocsa (1), Nagyvárad, Székesfehérvár), a gazdagabbnál pedig mindhárom (Eger, Győr, Pécs)Első bazilikáink építésével kapcsolatban az itáliai ha. tást tartja döntőnek, de felveti annak lehetőségét, hogy a Pannoniában talált épületmaradványokat is felhasználták ezek építésénél.

2 E megállapítással általánosságban mi is egyetértünk. A szegényebb és gazdagabb típus kérdését azonban fontosabbnak tartjuk az alaprajzi rendszer egyszerű jellemzésénél. Az elmúlt években végzett kutatás eredményei alátámasztották azt a feltevést, hogy az említett típusok hazánkban való elterjedése között időbeli különbség mutatkozik. Az egyszerűbb, egy félköríves szentéllyel záródó templomok valószínűleg korábban jelentek meg nálunk, mint a három félkörívvel záródóak.

3 Gerevich Tibor fent idézett munkájában az egyenes szentélyzáródású templomok hazai elterjedését a ciszterciektől származtatja, akiktől átvették később a premontreiek és a bencések is. Mint egyszerűbb típus, a XIII. század első felében elterjedt a falusi templomépítészetben is. Nem történt kísérlet azonban e kérdéssel kapcsolatban a tihanyi apátság templománál mutatkozó ellentmondás feloldására, amelynek építését a XI. század második felére határozták meg. Szakirodalmunkban — bár ma már eléggé ritkán — találunk néhány olyan esetet, amikor egyenes szentélyzáródású templommaradványok korhatározásánál felvetik a XI. századi építés lehetőségét, sőt néha annak valószínűségét is (Aracs, Kardoskút, Szeged és környéke, Veszprém Szt. Miklós, Vörösberény, Tihany). Ezen esetek egy részénél megállapítható, hogy ez a korhatározás ma már nem tartható (Szeged Szt. Dömötör-templom és a környékén feltárt templommaradványok), más részüknél pedig a terület erős bolygatottsága, a feltárás elégtelensége, vagy a feldolgozás hiánya óvatosságra int e korhatározásokkal kapcsolatban.

4 A megvizsgált egyenes szentélyzáródású templomok nagy száma, s a fent említett néhány templom közti számszerű különbség is azt a feltevést erősíti, hogy ez a templomtípus nálunk a XIII. század második felében terjedt el széles körben. Megjelenése hazánkban egyelőre nem tehető a XII. század közepe tájánál korábbi időpontra, amikor a francia eredetű premontreiek és ciszterciek megtelepedtek nálunk.

5 A megye területén végzett kutatás is a fent felrajzolt fejlődést mutatja. Az utóbbi tíz évben itt feltárt középkori templommaradványoknál csaknem minden esetben előkerültek a római kor emlékei. A falmaradványokban mutatkozó római (halszálkás) részletek (Bala223