A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Wessetzky Vilmos: Egyiptomi kultuszemlékek jelentősége Veszprém megyében

Az egyiptomi kultuszemlékek jelentősége Veszprém megyében A Pannónia történetének sajátos színezetet adó keleti kultuszok és a nagyszámú lelettel jelentkező és ezért különösen fontos császárkori egyiptomi kultuszok emlékanyagának legnagyobb és meghatározó része szükségképpen a rómaiak által megszállt területre esik.

1 Bár a Vas megyei savariai Isis-szentély a legjelentősebb kultusz építmény, és a legművészibb kultusztárgyat, az egyiptomi isteneket ábrázoló egyedi kancsót Sopron megye területén találták, továbbá Savaria mellett Aquincum az egyiptomi kultuszoknak másik pannóniai központja, mégis, a kultuszok szélesebbkörű értékelése és az ehhez kapcsolódó problémafelvetések szempontjából a Veszprém megyében eddig előkerült egyiptomi régészeti anyag a legfontosabb. Négy különböző jellegű kultuszemlék oly problémákat vet fel, amelyekre végleges választ minden esetben még ma sem adhatunk, de provinciális és általános kultúrtörténeti szempontból is igen jelentős feladatot képeznek. A legjelentősebb, egyben a legproblematikusabb anyagot a Balaton partján előkerült kőemlék jelenti. 1959-ben a Balatonszabadi Üdülő strandján, a hullámverés ellen védő kőtömbök közül kerülhetett a partmenti sekélyebb vízbe az a két darabból álló, ábrázolásokat mutató, háromnegyed méter magas kő, amelyet először római tárgyú leletnek, majd Alföldy Géza egyiptomi emléknek határozott meg.

2 A Leideni Múzeum Egyiptomi Osztálya vezetőjének, az éppen hazánkban tartózkodó B. H. Strickernek jelenlétében még a helyszínen vizsgálhattam meg a páratlan leletet. A két részre tört kőtömb összeállítva az Egyiptomban az óbirodalom óta ismert oltárkőnek alul-felül szélesedő formáját mutatta. Már egymagában ez is felkelthette az érdeklődést, amit méginkább fokozott az a körülmény, hogy a kőzettani vizsgálat alapján kétségtelenül helyi, Balatonfelvidéki készítménnyel állunk szemben. A kőnek a Balaton déli partjára való kerülését az a helyszínen kapott közlés magyarázza, hogy a partsáv megerősítésére szolgáló kőtömböket Badacsonyból szállították át. Az említett kőzettani vizsgálat is ezt a lehetőséget erősítette meg. Az oltárkőre vésett valódi és álhieroglifek vizsgálata jelen ismertetésünk keretén kívül esik, azonban foglalkoznunk kell az ábrázolásokkal, amelyek az Egyiptomon kívüli egyiptomi kultuszok egy nagyon értékes emlékévé avatják az oltárt. A középen eltört kő hiányzó részecskéi ellenére is jól kivehető a trónon ülő Osiris alakja.fi

. kép a)) Harachte áll előtte római ornátusban, a fején napkoronggal (1. képb)) A harmadik egyiptomi isten az ugyancsak római ruhában, de sakál-, illetve kutyafejjel ábrázolt Anubis hátranézve mintegy visszatekint istentársaira. (1. kép c)) Az egyiptomi hitvilágban az elhunyt túlvilági kísérőjeként szereplő Anubisnak visszafordított fejjel való megjelenítése nem szokatlan. Egyedülálló azonban egy oltárkő díszítő, egyben kultikus tartalmú ábrázolásán. Visszatekintő fejjel van ábrázolva pl. a savariai reliefen is a Sothis kutya.

3 (Másutt ugyanebben a jelenetben előre nézve is szerepel.)

4 A visszatekintő sakál- vagy kutyafej hieroglifjelként is szerepel az egyiptomi írásban és ez a körülmény ábrázolásunkat a magyarországi egyiptomi kultuszemlékek egy jelentős témaköréhez csatolja. A késői korban a hátratekintő sakálnak mint hieroglif jelnek „húzni", „vonni" alapjelentése mellett

5 „vizetfolyatni" értelmezése is van.

6 Egyiptom életében a termés biztosítására mindmáig, a római hódítás után azonban magára Rómára nézve is döntő jelentőségű volt a Nílusáradás megjelenése és kellő magassága. A csillagászati évkezdetet jelentő Sothis, azaz Sirius csillag heliakus felkelése viszont — mint ismeretes—a Nílusáradás kezdetével esik egybe. Ezzel magyarázható a Kutya csillagképben megjelenő Sothis csillagnak istennőként való megszemélyesítése és kutyán ülve való ábrázolása. Sothist Isisszel is azonosíttták, aki a kezében tartott szisztrummal az életet jelentő áradást indítja meg. Ugyanezt a gondolatot képviseli a visszafordított fejű sakál vagy kutya ábrázolása is.

7 A Nílusáradást előhívó, illetve az újévvel kapcsolatos istenek alakjai és jelképei a savariai Iseum és az egyedi kancsó ábrázolásain ismétlődve jelennek meg. A kutyán ülő Isis-Sothisnak, mint a Nílusáradást, egyben az évkezdetet is jelképező istennek kutyán ülő alakját legutóbb egy barbaricumi gyűrű-leleten felismerni vélte és ismertette Thomas Edit.

8 Az annum novum faustum felicem egyik fontos tényezője Róma számára is a Nílusáradás volt. A szóbanforgó hieroglif jelnek azonban még egy, átvitt értelmű, kultikus jelentése is volt, ami által a halál gondolatában az életet jelentő Osiris hitnek a kifejezője is lett. Az Osirisból halála után eltávozó víz szójeleként

9 ugyanezt a Nílusvízzel is azonosították.

10 A földi élet fenntartásához nélkülözhetetlen elemnek és az Osirisszé válás formájában a túlvilági életet ígérő Osiris hitnek legfőbb jelképei képezik így a provinciális mestertől származó, bizonyára egy magánszentély kultusztárgyát képező oltárkőnek ábrázolásait. Ha nem is ilyen egyiptomi szentélyben, de a római Istenek társaságában képzelhetjük el azt a sajnos azóta elveszett Hermes-Thot szobrocskát, amelyet fenék10* 147